Két disznó között

Az egyik (természetesen „független és objektív”) ellenzéki sajtóorgánum már előzetesen „több, egymástól független diplomáciai forrásra” hivatkozva azt írta, hogy az amerikai kormány új intézkedést tervez a magyar kormány megbüntetésére, és felmerült, hogy szankciót vetnek ki befolyásos személyekre. 

Nos, kezdjük az elején. A több, egymástól független forrás az esetek túlnyomó többségében ugyanazt a forrást jelenti, csak így hitelesebbnek látszik a hivatkozás, amit viszont erősen megingat, hogy önmagát nem nevezi meg a forrás. A lényeg viszont más. Kicsit olyan, mint amikor egy kedélyesnek induló vacsorán az ember két dagadt disznó között kap helyet. Az elején próbál úgy enni, hogy a könyökét szigorúan az oldalához szorítja, nagyon kis mozgásokkal próbálja jól érezni magát, de a két oldalon zabáló disznók elterpeszkednek a széken, ide-oda szúrnak a villával, és közben nem figyelnek, egyre közelebb húzódnak. 

A végén már enni sem tud a középen rekedő, a két disznó meg böfögve, röfögve nézi a szerencsétlent, miért nem húzódik a másik oldalra. 
Az orosz–ukrán háborúból mi, a szomszédos ország ki akarunk maradni. (Aki úgy érzi, többet kell tenni magyarként, senkinek nincs megtiltva, hogy önkéntesként elmenjen meghalni a frontra.) Folyamatosan próbálunk ide-oda húzódva távol maradni a zsarolástól. Teszünk gesztusokat, és ott tartunk, hogy a háborús felek barátságtalan besorolású országként kezelnek most már, és az USA is nehezményezi, hogy nem ugrunk hősi halált halni, és még ráadásul ellenségként tekintünk rájuk (a tengerentúli terrorállamra). Így hát ők is büntetni akarnak a béke szellemében. 

Magyarország már megélt két világháborút, próbáltunk kimaradni, de a másodikban végül a nácik szuronya előtt kellett masírozni, és 200 ezer magyar család örökre csonka maradt. Valahogy rá kéne venni a két zabáló disznót, hogy ne csak szóban játsszanak demokráciásdit, hanem húzzák már illő távolba a székeket. Mi nem kérünk enni sem, csak hagyjanak minket békén! 

Pusztai Sándor