Kürtóra helyett Zsupi bácsihoz járnak

Számos hazai és külföldi felkérés és fellépés vár Nagy Miklós kürtművészre, azonban a sok tennivalója között is szakít arra időt, hogy március 22-től 24-ig mesterkurzust tartson a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban. A világhírű előadóművészt Zsupos Gábor, az oktatási intézmény kürtművésztanára hívta meg.

Sikerek, eredmények

– Sok ügyes tanítványom van alap- és középfokon, akik jól szerepeltek az elmúlt hónapokban megrendezett országos versenyeken. Úgy gondoltam, további motivációt jelent a számukra, ha olyan kiváló szakemberrel találkozhatnak, mint Nagy Miklós, aki a tanácsaival is segítheti majd a szakmai fejlődésüket – mondta el szerkesztőségünk érdeklődésére Zsupos Gábor.

A tavalyi évet jól zárták a növendékei, a sok szép eredményt nem könnyű összegyűjteni, a teljesség igénye nélkül ezért csupán néhány eredményt említünk meg. Büszke a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban tanított fiatalokra: az országos versenyekről Szabó Hunor első és kiemelt első helyezésekkel tért haza, Susla Vince és Jakimcsuk Dániel pedig a kategóriájukban elsők és másodikok lettek a különböző rangos megmérettetéseken.

A felkészítőjük többször is tanári különdíjat kapott. A demecseri Kanyar-GO Alapfokú Művészeti Iskola tanulói, Kerekes Kamilla és Susla Lőrinc is ott vannak rendszeresen a legjobbak között. A fiatalabb tanítványok sem vallanak szégyent. Az általános iskola 3. osztályába járó Ács Liliána, a vasmegyeri Tomsits Rudolf Alapfokú Művészeti Iskola növendéke tavaly szeptemberben kezdett el kürtön játszani, s a II. Országos Online Kürtversenyen a zeneiskolai növendékek első korcsoportjában első lett.

Nincsen séma a tanításkor

Lehetnek azonban akármilyen ügyesek, tehetségesek az ifjak, az eredményesség annak a pedagógusnak is az érdeme, aki foglalkozik velük. Nem lehet könnyű helyzetben Zsupos Gábor, hiszen a legifjabb tanítványa 8-9 éves, a legidősebb pedig 18-19 esztendős.

Hogy lehet vajon ilyen nagy korkülönbség mellett a fiatalokkal megtalálni a közös hangot? – tettük fel a kérdést a művésztanárnak.

– Azt vallom, hogy számomra mindenekelőtt a gyermekek a legfontosabbak. A zenetanulás szempontjából az első évek nagyon meghatározóak. A fiatal szeresse meg a foglalkozásaimat, legyen közöttünk kölcsönös bizalom. A növendék ne azt mondja, hogy járok kürtórára, hanem azt mondja, hogy megyek Zsupi bácsihoz. Jó szájízzel jöjjön a foglalkozásra, lelkes legyen, s nagyon várja, hogy jöhessen már vissza – magyarázta Zsupos Gábor.

– Az elmúlt 20-22 év tapasztalata megtanított arra, hogy minden gyermek más és más. Más a személyisége, a mentalitása, az egyénisége. Nem az a célom, hogy megváltoztassam őket, hanem hogy én alkalmazkodjam hozzájuk. Egyéni képzés keretében foglalkozom velük, nem húzhatok rájuk sémát, nem akarom a személyiségüket megváltoztatni. Az egyéniségüknek megfelelően próbálom kiválasztani a megtanulandó anyagot, mi az, ami a legjobban illik hozzájuk. Egy romantikus lelkivilágú növendéknek például nem fogok XX. századi művet adni.

– Ha egy-két év múlva komolyodik is ez a növendék, kaphat XX. századi szerzeményt, de az előadása sohasem lesz százszázalékos. Egy „lezserebb, vagányabb” növendékhez jobban illik a XX. század zenéje. Van két hasonló korú és ügyességű növendékem, mégis ha összehasonlítom őket, olyanok, mint ég és föld. Amit tud az egyik, nem tudja a másik. Ez alapján szabom rájuk a műsorokat, s hogy jól döntök, azt visszaigazolják mindkét tanítványnál a kimagasló versenyeredmények. Persze nemcsak ezek jelentik a visszajelzést, hanem a kollégák az országban is megerősítenek abban, hogy a munka, amit végzek, jó irányba halad. Ha esetleg olyan jelzést kapok, hogy mégsem jó az irány, akkor változtatok.

Fontos a tanári hitelesség

– A mesterkurzusokon én is rendszeresen részt veszek, olyankor úgy érzem, hogy legalább annyit tanulok, mint a gyermekek. Ott él bennem a tudat, hogy milyen sokat nem tudok még, éppen ezért fontosnak érzem, hogy magamat is fejlesszem. Nekem is meg kell újulnom, naprakésznek kell lennem. Ha a diákjaimnak nem tudom bemutatni, hogy mit várok el tőlük, akkor nem vagyok hiteles – árult el szakmai és pedagógiai titkokat a művésztanár.

– A tehetségben nem hiszek. Helyette azt szoktam mondani, hogy a fiatalok jó adottsággal vagy kevésbé jó adottsággal rendelkeznek, s mindenki eljuthat ugyanarra a magas szintre. Ehhez azonban négy dolog kell, amiben hiszek: munka, kitartás, szorgalom, rendszeresség. S az élet engem igazol vissza. Sok-sok növendékemnek adtam „kenyeret a szájába”, vagyis meg tud élni a kürttudásából. Művészként ott vannak például a bécsi és a pozsonyi zenekarokban, valamint a legjobb magyar együttesekben is. Büszke vagyok azokra a növendékeimre is, akik lelkiismeretesen végzik munkájukat a tanári pályán – engedett bepillantást hitvallásába Zsupos Gábor, aki a Liszt Ferenc Zeneakadémián 2000-ben szerzett kürtművész–művésztanári–kamaraművész diplomát.

Pályája elején számos szimfonikus zenekarban szerepelt kürtművészként, játszott többek között a Magyar Szimfonikus Zenekarban, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarában, állandó kisegítője volt hazánk több zenekarának, s öt éven át játszott az Isztambuli Filharmonikus Zenekarban is.

De vajon hogy ismerkedett meg egyáltalán a zenével? – tettük fel az újabb kérdést.

– A családomban sohasem volt zenész. Balmazújvárosban az általános iskola 4. osztályába jártam, amikor a helyi zeneiskola toborzást szervezett. Úgy mentem el, hogy dobolni szeretnék, de ott már nem volt szabad férőhely, a trombita és a kürt mellett lehetett választani. Bekker Gyula tanár bácsi kitett elém egy ezeréves, matt trombitát és egy nagyon szépen csillogó kürtöt, hogy válasszak. Természetesen a csillogó-villogó hangszert választottam. A történet csattanója, hogy amikor hazavihettem először a zeneiskolából a kölcsönkapott kürtöt, az is olyan megviselt és szürke volt, mint a megmutatott trombita.

Európától Ázsiáig

– Természetesen nem bántam meg a döntésemet, nagyon megszerettem a hangszert, amelynek olyan sok mindent köszönhetek. A kürt révén szinte mindent megkaptam az élettől. Játszhattam szólistaként szimfonikus zenekarral, voltam zenekari tag több együttesben, illetve még mindig az vagyok a Debreceni Kodály Filharmonikus Zenekarban. Bejártam a világot, az európai országok mellett eljuthattam Japánba és Koreába is. Taníthatok alap- és középfokon, valamint a Debreceni Egyetemen is taníthattam a rézfúvós kamarazene tantárgyat. A diákjaim bizonyítottak itthon és külföldön, ezt a színvonalat szeretném tartani és tovább folytatni. S csak köszönettel tartozom a feleségemnek és a két gyermekemnek, mert biztos hátteret jelentenek ehhez a szerteágazó munkához – tette hozzá Zsupos Gábor.

- M. Magyar László -