Emlékezés a hősökre (II.) - Az erején felül teljesített a vármegye

 Mint azt korábban megírtuk, a nyíregyházi Északi temető 1848-as sírkertjében tizenkét sírkő öt honvédtisztnek, négy nemzetőrtisztnek, két honvéd őrmesternek, két honvédnek és három nyíregyházi polgármesternek állít emléket.

Csupán tizenhat éves volt 

2005 őszén az 1848-as sírkert két egykori nyíregyházi polgármester – Haczell Antal (1793–1868) és Krajnák János (1793–1849) – sírjával bővült. Haczell Antal a szabadságharc leverése után, 1850-ben került Nyíregyháza élére, s négy éven át viselte tisztségét, míg Krajnák János 1846 és 1848 között előbb polgármester, majd 1848–49-ben a város helyettes polgármestere volt. 
2009-ben helyezték át Greksa Ignác (1832–1907) ’48-as honvéd, uradalmi számvevő sírját a sírkertbe. A kalocsai születésű, római katolikus családból származó Greksa a sírkertben nyugvó ’48-as személyek közül a legfiatalabb, hiszen a szabadságharc kitörésekor csupán 16 éves volt. 

Kezdetben honvédként vette ki a részét a küzdelmekből, majd később őrmester lett. 1865-ben Nyíregyházán nősült meg, s ekkor már kasznár, azaz gazdatiszt, később pedig uradalmi számvevő volt a Dessewffy család kezelésében lévő Királyteleken. Tagja volt a Szabolcs megyei Honvédegyletnek. 
Az ő sírja mellett található Szokol János (1829–1849) csizmadia emlékoszlopa, aki mindössze 19 évesen csatlakozott a szabadságharc végső küzdelmeihez. Élete sajnos nem volt hosszú, ugyanis a csatatéren vesztette életét 20 évesen. 2018-ban került az 1848-as sírkertbe Várallyay József (1823–1897) gazdatiszt síremléke. A Borsod vármegyei Szomolyán született és 1843-ban nősült meg Miskolcon, majd 1848–49-ben önkéntes hadnagyként szolgált a vörössipkások között, a 9. honvéd zászlóaljban. A világosi fegyverletétel után telepedett le a Nyírségben, ahol később a Nyíregyházi Honvédegylet elnökének választották.

Századosból polgármester 

2019-ben két újabb síremléket alakítottak ki az 1848-as sírkertben. Az egyik Krasznay Gábor (1821–1890) ’48-as honvéd századosnak, nyíregyházi polgármesternek, míg a másik az izraelita felekezetű Nyíri Kristófnak (1786–1862) állít emléket. A Szatmár vármegyei Ököritóról származó Krasznay a két öccsével, Ádámmal és Péterrel együtt küzdött a szabadságharcban – előbb nemzetőr hadnagy, majd nem sokkal később főhadnagy, s Görgey Artúr őrnagy, majd Perczel Mór tábornok alárendeltségében részt vett a Josip Jelačić elleni harcokban. 1849-ben Aulich Lajos tábornok vezetése alatt honvéd főhadnagyként küzdötte végig a téli és a tavaszi hadjáratot. 

1849. június 1-jén századossá léptették elő, s a nyári hadjáratban Zsigárdnál, Perednél, valamint a komáromi ütközetekben küzdött alakulatával. Az 1849. július 11-i komáromi-ácsi csatában a jobb vállán egy kartácsgolyótól megsebesült, amelytől öt hétig szenvedett, s bár a golyó a lapockáján csontot is sértett, abból teljesen sikerült felépülnie. 1849 októberében, a komáromi kapituláció után szerencsésen hazatért. 1867-től a Szabolcs vármegyei Honvédegylet tagjaként a nehéz sorsú honvédek segélyezésével foglalkozott, majd 1884-ben az egylet elnöki tisztségét is betöltötte. 1873 és 1890 között Nyíregyháza polgármestere volt. 
Nyíri Kristóf Kandel Chaim-­ként született, és kezdetben Székely községben élt. A családja 1837-ben keresztelkedett ki. Egyik lánya, Kandel Anna később Korányi Frigyes (1828–1913) édesanyja lett, míg egyik fia, Nyíri Józsa a márciusi ifjak egyike volt. 1848-ban a nemzetőrség megszervezésekor azzal vált híressé, hogy önkéntesként jelentkező fiát, Kandel Ferencet teljesen felszerelve vitte be a megyeszékhelyre. Nevüket a hála emlékéül a képviselő-testület jegyzőkönyvében is megörökítették.

Kötelezettség a haza iránt 

Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc alig 19 hónapos történetéből 16 hónapon keresztül a fegyveres önvédelmi harcra kényszerült az ország. Szabolcs vármegye ezekben a hónapokban kétszázezres lakosságához mérten is erején felül teljesítette a haza iránti kötelezettségeit. Az Északi temető 1848-as sírkertjében található sírok a szabolcsi kötődésű hősöknek állítanak emléket. Ha ott járunk, „hozzunk egy szál virágot”, álljunk meg a sírkertnél egy percre, és hajtsunk fejet hőseink előtt.

 Dr. Holmár Zoltán