Csillagok útján

A középiskola harmadik évének egyik osztályfőnöki óráján lepett meg minket egy oktató azzal, hogy mi is tanulhatunk repülőgépet vezetni, „csak” jelentkeznünk kell. A „csak” erőteljes idézőjelét hamar megértettük, mert a fellelkesült fiúk hadából az első orvosi szűrőn mindössze ketten maradtunk fent, s jutottunk el a szentélybe, a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézetbe. 

Itt aztán három napon át reggeltől estig egymást érték az izgalmas és kimerítő tesztek, vizsgálatok, melyeknek súlyát, komolyságát mi sem jelezte jobban, mint hogy ugyanitt, ugyanezeken a próbatételeken estek át akkoriban a katonai, a mezőgazdasági és a Malév-pilóták is. S persze az első magyar űrrepülési program utolsó két ásza, a később befutó Farkas Bertalan és a tartalék Magyari Béla.  

A falakon poszterek sokaságáról néztek le ránk, hozzájuk képest csupasz verébfiókáknak éreztük magunkat a nagy sasok mellett, de a lelkesedés annál jobban buzgott bennünk. Míg korosztályunk egy része hétvégente a diáktanya, a Jereván körül keringett, mi aerodinamikát, meteorológiát, navigációt, repülőgép szerkezettant tanultunk. Tavasszal pedig jött a jutalom, az első felszállás a nyíregyházi repülőtéren, ott, ahol Farkas Bertalan is kezdte. Megtanultuk szó szerint egy másik dimenzióból nézni és megélni a világot, a levegőben olyan leckéket kaptunk, amelyek a földhöz kötött hétköznapokhoz is kapaszkodókat adtak.  

Egy életre belénk ivódott a repülés iránti rajongás, hiába terelt a sors más útra. Hogy mit vesztettünk, sohasem fogjuk megtudni, az embernek sajnos csak egy élet adatik meg. Ezért is ébredt a hírre az izgatott öröm, hogy a sors most egy tehetséges nyíregyházi fiatalember előtt szélesre tárta a kaput, melyen át a csillagok útjára léphet. Együtt szurkolunk Kapu Tibornak, aki máris példaképpé vált, hiszen több generációnak mutatta meg: a legmerészebb vágyak is teljesülhetnek, a legtávolabbi álmok is valóra válhatnak, ha azokért kész tenni, áldozatot is hozni az ember. A testi, lelki, szellemi erő széles lexikális ismeretekkel és tudással párosulva mindig nyerő kombináció. Hát akkor hajrá – nem lassan, és nem közel a földhöz… Szorítunk, Tibor! 

Nyéki Zsolt  

Borítókép: Shutterstock