Az ég felé

Minden szülő vágya, hogy lássa felnőni a gyermekét. Hogy végignézze, amikor az első nap az iskolába indul, büszkén tekintsen rá, amikor a ballagó diákok között lépdel, s amint a pulpituson állva, a büszke családtagok csillogó szemei tükrében átveszi a diplomáját. Hogy tapsoljon, ha gólt lő a csapatban, megsimogassa, ha jól sikerül egy rajza, vagy megdicsérje, ha tökéletesen áll rajta a szalagavatóra varrt ruhája. Hogy óvó tekintete kísérje az oltárig, és később, immár nagyszülőként kezébe vehesse az unokáját, titkon azt kutatva, miben hasonlít rá. 

Lakatos Gabriellát mindettől megfosztotta az a férfi, akiről azt hitte, élete végéig a társa lesz. De a szerelem elmúlt, a helyén keletkezett űrt pedig pusztító, vadállatias, ép ésszel fel nem fogható tettre ösztönző düh töltötte ki. Gabriella soha többé nem láthatja a napot – és ha van igazság, a támadója is legfeljebb egy fegyház udvarán állva tekinthet fel az égre. Egészen addig, amíg el nem jön a tényleges életfogytiglan legutolsó pillanata... 

Száraz Ancsa