Szívvel-lélekkel gondoskodnak a lakosságról

Az értelmező szótár szerint a gondnok általában az a személy, akinek a felügyeletére bíznak valakit vagy valamit, s hivatásszerűen óvja, védi, gondozza. El lehet képzelni mindazoknak a felelősségét, akik egy egész település ügyes-bajos gondjait veszik a nyakukba. Ők a tanya- és falugondnokok, akik lakóhelyük mozgatórugói és összekötői. 

Esztergályosnak tanult 

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Falugondnoki Egyesület tavaly decemberben Csarodán évértékelő közgyűlést tartott, amelyen gazdára talált a „2022-es Év Falugondnoka” cím is. Ezt az elismerést ketten vehették át, Nagy Zoltán (Kömörő) és Szászi László (Olcsvaapáti). A sors kiszámíthatatlan játéka, hogy egykoron fociztak is egymás ellen, aztán a falugondnoki iskolát együtt kezdték el, azóta tartják a kapcsolatot, nagyon jóban vannak egymással, s most együtt vehették át az elismerést is. Így aztán az sem véletlen, hogy úgy döntöttek, a cikkünkhöz a közös fényképet is együtt készítik el. 
Nagy Zoltán sohasem gondolta volna, hogy egyszer majd falugondnokként fog dolgozni lakóhelyén. Egykoron esztergályosnak tanult, szeretett a fémmegmunkálással foglalkozni, sok-sok éven át a Metripond fehérgyarmati gyáregységében dolgozott. A leépítés, a felszámolás azonban utolérte a munkahelyét is, végül a kömörői önkormányzatnál helyezkedett el karbantartóként. 

– Bár hivatalosan javításokkal, szerelésekkel foglalkoztam, mellette elvégeztem minden olyan munkát, ami hozzátartozott a falugondnoki tennivalókhoz. Így aztán nem volt ismeretlen számomra a munkakör, amikor 2009-ben az önkormányzat jogosultságot nyert arra, hogy foglalkoztathasson egy falugondnokot, mert a lakosság létszáma 600 fő alá csökkent a megelőző évben – elevenítette fel az előzményeket szerkesztőségünk érdeklődésére Nagy Zoltán, aki minden reggel 7 órakor már úton van, s benéz az óvodába, az iskolába és a konyhába, hogy minden rendben van-e. 

Felkeresi a közmunkásokat is, megbeszéli velük a legfontosabb tennivalókat nemcsak falugondnokként, hanem úgy is, mint a falu egyik vezetője, ugyanis alpolgármester a településen. 

Mindezek után végzi a mindennapi rutinfeladatokat: Fehérgyarmaton bevásárol az önkormányzati konyha számára, gyógyszert vásárol az időseknek, ügyeket intéz a járási hivatalban. 

Huszonnégy órás szolgálat 

– Most új feladattal is bővült a tennivalóim köre: az Élelmiszerbankon keresztül a fehérgyarmati Penny üzlettől hétfőtől péntekig kapunk sérült csomagolású vagy hamarosan lejáró szavatossági idejű élelmiszereket, s azokat kiosztom a rászorulóknak. Ma kilenc személy kapott emberi fogyasztásra még alkalmas pékárukat, kolbászt, húst és zöldségfélét. Természetesen körforgásszerűen minden rászoruló ember kap ebből az adományból. 

– Egyszerre nem tudok mindenkinek jót tenni, aki nem kapott ma, majd kap holnap. Tősgyökeres kömörői vagyok, ismerek mindenkit, így jól tudom, kik tartoznak a rászorulók közé, senki sem marad ki ebből a jótékonysági akcióból – mesélte Nagy Zoltán, aki további titkokat is megosztott a munkájáról. 

– A falugondnoki munka tulajdonképpen egy 24 órás folyamatos szolgálat, soha nincsen vége. Ha haza is megyek 16 órakor, már 18 órakor csörög a telefon, hogy valakinél kifogyott a gáz, s olykor még éjjel is megszólal a mobil. Reggel még el sem indulok otthonról, de már 6 órakor hívnak, hogy valakit kórházba kellene vinni. Szerencsére Fehérgyarmat nincs messze, beviszem az illetőt a kórházba, utána intézem az ügyeimet a városban, s ha végzett, rám szól. 

– Tudomásul vettem, hogy ez a munkám, ha valakinek segítségre van szüksége, megyek. Ezt a munkát szívvel-lélekkel kell végezni, másképpen nem érdemes. Az idős emberek igénylik a beszélgetést, megnyílnak előttem, jó érezni a bizalmukat. 

– Mindegy, hogy milyen évszak van, az idősek télen és nyáron is öregek, nagyobb figyelmet igényelnek, mindig rájuk kell nézni. Ilyenkor a kemény hidegek miatt nagyobb a felelősségünk – tette hozzá Nagy Zoltán, akinek a kikapcsolódást a családja, a két fia jelenti, valamint szabadidejében szívesen foglalkozik kerti és mezőgazdasági munkálatokkal is. 

Olcsvaapáti falugondnoka, Szászi László 2008 óta tölti be ezt a munkakört. Az önkormányzat akkoriban felkérte a gépszerelő-géplakatos szakmával és hivatalos jogosítvánnyal rendelkező szakembert, hogy legyen a település gondnoka, hiszen a szociális-közösségi segítségnyújtás mellett a szakmáját is jól tudja kamatoztatni. 

Bizalom, szeretet, hála 

– Akkor még nem volt autója az önkormányzatnak, a saját Wartburgommal hordtam az ebédet. Aztán a képviselő-testület hivatalosan is meghirdette ezt a munkakört, amelyre végül hárman jelentkeztünk. A lakossági meghallgatáson a helybeliek úgy döntöttek, hogy továbbra is én legyek a falugondnok. Talán mondanom sem kell, ez a bizalom, ez a ragaszkodás nagyon jólesett – mondta Szászi László, aki bár Budapesten tanulta ki a szakmáját, tősgyökeres olcsvaapáti lakosként hazatért, hogy segítse, szolgálja a a Szamos menti kis falut. 

– Mindig van mit csinálnom a falugondnoki teendők mellett. Valaki az ajtózár cseréjére kér meg, máshol a tetőről leesett cserepeket kell visszatennem, s ha kell, a tűzifát is felhasogatom. Az ebédet Panyoláról hozom át a 26 idős lakónknak. Nyáron az idegenforgalomnak köszönhetően nyaralók is vannak a községünkben, olyankor száz ebédet is hozok. Nemcsak Olcsvaapáti, hanem Panyola, Nábrád, Kérsemjén lakóit is jól ismerem. Ha Fehérgyarmatról jövök haza a bevásárlások után, a buszmegállókban figyelem, vajon kit tudok felvenni, hogy ne várakozzon sokáig az autóbuszra. 

– Sok mindentől függ, hogy mikor kezdődik a munkaidőm. A napokban egy 8 hónapos csecsemőt vittem a debreceni kórházba kontrollra, akkor már 4 órakor elindultunk, hogy időre biztonságosan megérkezhessünk – magyarázta munkájáról Olcsvaapáti falugondnoka. 

– A helybeliek tudják, hogy bármikor hívhatnak. Előfordult, hogy késő délután lementem a Szamosra horgászni, s akkor csörögtek rám, hogy egy kislányt megharapott egy kutya, kórházba kell vinnem a gyermeket. Érdekes, változatos, mozgalmas ez a munka. Aki erre vállalkozik, tudomásul kell vennie, hogy mindig készenlétben kell lennie, ugyanakkor jó érezni a helybeliek bizalmát, szeretetét, háláját. 

MML