Medencében, állatok között s állomáson

Egy fekvőtámaszprojektnek köszönhetően nagyon sokan összefogtak, hogy két hónap alatt egymillió fekvőtámaszt teljesítsenek. A gyakorlatokról videókat, fotókat készítettek, és elküldték az ötletgazdának, a nyíregyházi informatika–fizika tanár Roma Ádámnak. 

Nem kellett két hónap 

– Végül 58 nap alatt léptük át az egymilliós határt – összegzett Ádám, és hozzátette: sok olyan pedagógussal találkozott, aki szívügyének tekintette a programot, és számos iskola is csatlakozott a kihíváshoz. 

– Körülöttünk a világban nagyon sok negatív dolog történik, e programnak köszönhetően viszont mi nap mint nap rengeteg jó élményt éltünk át, még úgy is, hogy a résztvevők egy részét nem ismertem személyesen. Megtapasztaltam az összefogás erejét, és nagyon kreatív emberekkel találkoztam. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy az elismerés, a visszaigazolás nagyon fontos, és hogy a dicséretnek mekkora ereje van – mondta Ádám, és kiderült, hogy a résztvevők hihetetlen helyzetekben és helyszíneken végezték a karhajlításokat, így többek között a Nyíregyházi Állatparkban, a vasútállomáson, míg vártak a vonatra, az úszómedencében szivacsmatracon, rádió- stúdióban, tereken, lovak között, karácsonyfa előtt, diplomaosztó után, öltönyben. Négyen testnevelésórán csinálták meg a fekvőtámaszokat úgy, hogy egymás hátán volt a lábuk, sőt volt, aki úgy végezte a gyakorlatot, hogy a társa a hátán állt. 

Voltak hullámvölgyek 

– Az első nap négyezer fekvőtámasz gyűlt össze. Már ekkor sokan azt írták, merjünk nagyot álmodni, célozzuk meg a milliót. Nekem ez akkor lehetetlennek tűnt. Fontos volt közben fenntartani a motivációt – például úgy, hogy naponta többször beírtam a számokat, hogy hol tartunk. Voltak hullámvölgyek, de ilyenkor mindig jött valaki, aki továbbvitte a stafétát és új lendületet adott. Az egész országból bekapcsolódtak a projektbe, főként nyíregyháziak, de voltak Győrből, Miskolcról, Debrecenből, Gyuláról, Békéscsabáról és Budapestről is. Egy magyar edző Angliából is küldte a videókat, sőt egy olimpiai érmes női vízilabdázó is részese volt a kihívásnak. 

Mentális erő 

– Kiváló pedagógusokkal, egészségügyi dolgozókkal, személyi edzőkkel, hétköznapi emberekkel találkoztam. Manapság ritka, hogy mindenféle önös érdek nélkül összefognak az emberek és a jót keresik, itt viszont megmutatkozott az összefogás ereje. Egy ismerősöm azt mondta, ezek az események azért vannak, hogy meglássuk, milyen sok hasonló értékrendet követő ember van, és nem vagyunk egyedül. Ebben az esetben egy egyszerű testmozgás építette a közösséget. Sokakat lelkileg is feltöltött a rengeteg jó ember és a küzdeni tudás. Javult például a pedagógus-diák viszony is, nem egy tanárnő például arról számolt be, hogy tanítványaik otthon, hétvégén, karácsonykor is rendíthetetlenül teljesítették a napi penzumot, és mindennap beszámoltak nekik róla. Kommunikáltak és közelebb kerültek egymáshoz. A közös munkában nagy erő rejlik, és nem csak fizikálisan, mentálisan is. A kihívás megmutatta, hogy össze lehet fogni és együtt küzdeni, és ha valaki fáradt, segíteni kell neki, s továbblökni a szekeret. A csoport tagjai fizikálisan is fejlődtek: volt, aki először csak tíz fekvőtámaszt tudott megcsinálni, de 2 hónap alatt elérte a 250-et. Mindenkinek gratulálok, akik önmaguk legyőzését választották. Elhittük, hogy képesek vagyunk rá, hogy meg tudjuk csinálni – tette hozzá.

 Horányi Zsuzsa 
 

Fotók: Roma Ádám