A velünk élő kincseinket ismerni, látni kell

Beérett a gyümölcse annak az értékteremtő és értékfeltáró munkának, amely ez év májusának elején kezdődött, az év szeptemberében folytatódott, és most vált kézzelfoghatóvá, egy CD-melléklettel ellátott kötet megjelenésével. Ezt ünnepelték szombaton estébe nyúlóan, fehér abrosz mellett Nyírteleken a Királytelek Vigadóban ötletgazdák, szakmai, technikai vezetők, adatközlők, és a kutatásban résztvevők.

De hogy minek is volt a folyománya mindez? Még 2014-ben kezdődött el a lakiteleki Népfőiskola, illetve személyesen dr. Lezsák Sándor elnöknek kezdeményezésével egy komoly munka, amikor létrehozták a Kárpát-medencei Értékfeltáró Kollégiumokat. A legfőbb céljuk ezzel az volt, hogy egy olyan kutatássorozat kezdődjön, amely a Kárpát-medence magyar lakta területein helyi és térségi értékek, értékőrzők gyűjtését indítja el szakmai vezetők irányítása mellett.

Ez a munka határon inneni és túli kollégiumok felállításával hat éve tart, amely idő alatt sikerült annyi értéket összegyűjteniük, hogy abból 24 kötet született. Illetve most már elkészült a huszonötödik is, mivel a bevezetőben említett időpontokban a Nyíregyházi Egyetem elhivatott oktatói és nappali tagozatos hallgatói is bekapcsolódtak 2022-ben a kutatásba. Ők a Magyarországon is ritkaságszámba menő, világviszonylatban pedig egyedülállónak számító településszerkezet, a Nyíregyháza környéki bokortanyák vizsgálatát vállalták, az ott fellelhető értékek begyűjtésére vállalkoztak.

Létrejött a feladatra a Nyírségi Bokortanyák Kollégiuma I., szociálpedagógia szakosok, a pedagógia alapszakról érkezők, az osztatlan földrajztanár, történelemtanár és állampolgári ismeretek tanára, valamint testnevelő tanári szakpár hallgatói vetették bele magukat a munkába kétszer egyheti turnusokban. Négy csoportot alkotva összesen 17 fővel végeztek kérdőíves felmérést, kvantitatív mintavételezést, elsősorban Nyíregyháza-Nagycserkesz-Nyírtelek-Nyírszőlős négyszögben mozogva.

– Örömmel adjuk át ezt a kötetet, annak ugyanis, aki szerepel benne, nagyon kedves olvasmánya lesz – mondott beszédet elsőként dr. Bene János, a Kollégium szakmai vezetője, a lakiteleki Kösöntyű Néptánccsoport, a nyírteleki Nyírfa Néptánccsoport, a Nagycserkeszi Asszonykórus műsora, illetve a kutatócsoportok rövid prezentációi után. – Bízom benne, hogy ennek a kötetnek messzire eljut a híre, és hatása igazán akkor lesz, ha mások is megismerik, többfelé az országban, és úgy jönnek ide a Dunántúlról, hogy hol is van az a jó pálinkás, meg a pipagyűjtő? – töltötte meg humorral az ünnepi vacsora előtti pillanatokat.

– Jó volt együtt dolgozni mindenkinek, aki ebbe belekerült. Fantasztikus, ha valaki elmondhatja, amit a szüleitől örökölt, beszélhet a múltról, és végre valaki meghallgatja. Mi közösen mindent leírtunk, az emlékek megmaradnak, oda lehet adni a gyerekeknek, az unokáknak, hogy olvassák el – köszönte meg az együttműködést mindenkinek.

– Az én szívem másképpen dobog, a levegőt is szaporábban veszem, ha a Nyírségre, Szabolcsra gondolok vagy hallok róla valamit, hiszen nekem kicsit ilyen szellemi felemelő tájam a bokortanyák, Nyíregyháza és környéke, Nyírtelek és környéke, Felsősóskút, ahol a nagyszüleim éltek. Nekünk a húgommal a szabadságot jelentette, mert minden vakációt itt töltöttünk, és a nagypapa és nagymama, adott egy faluélményt – mindezt már Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, és a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke mondta el zárszavának legelején, majd hozzátette: – Az értékfeltáró mozgalom megállíthatatlan, betiltani ezt már nem lehet, csak támogatni kell. Mert hát be lehet rendezni az ország kirakatát, hogy az egész világ csodálja, a herendi porcelántól a Parlament épületéig mindenfélével, de egy 10-30-50 lelkes kis település helyi értékei az igazi értékek. Minden településen és minden emberben olyan tudásanyag van, amit érdemes előhívni, működtetni, dolgoztatni, átörökíteni, továbbadni. Valójában ez a feladata ennek az értékfeltáró kollégiumnak.

– Be kell laknunk minden négyzetmétert Magyarországon, mert ha nem lakjuk be, belakják mások, ezért építettünk kerítést is a déli határon. Németh László 1956-ban visszaemlékezve az 1920-as évekre megírta, hogyan adták Jaltában Sztálinéknak az aranykort érlelő nemzetünket, ami után jöttek a kommunista évtizedek. Most is aranykort érlelő nemzet részesei vagyunk. Ukrán-orosz háború, migráció, brüsszeli zsarolás, energiaválság – mi lesz velünk itt, kérdezzük. Én csak egyet tudok mondani, mi leszünk itt, bármi történik, és ha a kisközösségek, ezek az értékek működnek, akkor – ahogy az elmúlt 1100 esztendőben itt a Kárpát-medencében legyőzhetetlenek voltunk –, azok is maradunk. Ehhez szükség van értékőrzésre.

 MJ