Bonyolultabb évük sosem volt

Karácsony hetében vagyunk, mint országszerte a halgazdaságokban, a Szabolcs Halászati Kft-ben is megy az ilyenkor szokásos téli lehalászás. A betakarítás mindig ünnep egy gazdának, vajon így van ez most is a nyíregyházi székhelyű halgazdaságban - szegeztük a kérdést a kft. ügyvezető tulajdonosának, Radóczi Jánosnak.

- Hogy milyen évet zárunk? Az eredményességünket illetően idén igen bonyolult lett az egyenlet - kezdte Radóczi János. 

- A jelenlegi takarmány-, energia-, hal-árakat, és az aszály következményeit egy kalapba összerázva nem tudom, marad-e benne valami kivehető, vagy még utánuk kell dobni valamit, hogy ki ne lyukadjon. Szóval, ettől bonyolultabb évünk még sosem volt. Az idei aszály mindent felülmúlt. A vízpartról nézvést úgy tűnhet, hogy nekünk szabolcsi halászoknak mekkora mázlink van, itt a rengeteg víz. A partról csak a teteje látszik, de ha megkérdeztük volna a halakat...? A rendkívül sekély vízben, sok hal el is pusztult. Az ismétlődő oxigén hiányt főleg a süllő állomány szenvedte meg.  Voltak tehát veszteségeink, de most a lehalászás végén úgy tűnik, talán összeér a madzag, tán nem leszünk veszteségesek. A hogyan tovább azonban, még mindig homályos. Ez a növénytermesztőnek "özönvíz" őszi csapadék még mindig nem jelent meg a csatornákban, pedig a mi tógazda szemünkben csak ez a hasznosítható víz.

A halász még esőt vár   

- Várjuk a következő évet, vele a lehetőségeket. Erősen gondolkodunk, hogy mesterséges megoldást kellene alkalmaznunk tavaink vízellátására. Mostanában a balsai komp szinte a levegőben jár, annyira fönn a Tisza. Évek óta foglalkoztat: Itt folyik el mellettünk, a tavunk meg üres. Egyik barátom mondta a minap: Trianon óta idegen területről kapjuk a vizet, és idegen területre engedjük is ki, még többet is. És még helyén a feje minden vízügyesnek. A hollandok magas gátakkal rekesztették el a tengert, hogy a poldereken termőföldhöz jussanak. Mi magyarok a folyószabályozások óta úgyszólván semmit nem tettünk földjeinken a jobb megélhetésünkért. Pató Pál urasan: Ejj, ráérünk arra még?!

Többhasznú vízvezeték

- Én a vízzel együtt élek már 38 éve, de a jövőre nézve most már megoldást kell találni a mesterséges vízpótlásra. A technikai lehetőség, bár nem olcsó, de létezik. A halastavaink felső vízszintje, úgy 7 méterrel magasabb, mint a Tiszáé nyáron. A folyótól kellene kiépíteni egy 7 kilométeres vezetéket. Ez nem csak a mi problémánkat oldaná meg, mert a térségében még jó néhány öntözni szándékozó szívesen ráfűződne. Nem értem, hogy a vízügyi szakma ezt miért nem szorgalmazza, hiszen ma már mindenki arról beszél, hogyan kell ösztönözni a gazdákat a víz használatára. Ám melyikőjük költene tizenmilliókat öntöző berendezésre úgy, hogy bizonytalan lesz-e vize, amikor kell. Létezik olyan támogatási konstrukció, amelyet efféle fejlesztésre igénybe lehetne venni, bár ebből a halászati ágazat kimaradt. Eddig.

Vissza a halterméshez

- Hogy lesz-e elég hal az ünnepekre? Közhely, hogy a tógazdaságok termelésük közel felét Karácsonykor, a téli lehalászáskor szokták értékesíteni. Tehát hazánkban ilyenkor soha nem lesz hiány pontyból, mert az alföldi nagy halastavak, amelyek a Tiszából a főcstatornákon keresztül kapnak vizet, ott nyilvánvalóan lehet halat termelni. Annyit mindenképp, hogy Karácsonyra legyen elég, itt nálunk is elég lesz. A kétségtelen hektikussága miatt azonban a valamikor nagy megrendelőinknek számító hipermarketek egyre inkább kerülni látszanak az élő ponty forgalmazását. Így hát hiába mondjuk az embereknek, egyenek több halat, nem jutnak hozzá. Mindenki nem mehet egy helyre halat venni, de ha kivárja a sorát, akkor meg a hal magasra szökött árával kell szembesülnie. Drága lett a hal, de hát olyan termékről van szó, amellyel sok baj van, lásd a már említett süllő pusztulást. Ettől függetlenül van és lesz hal elég. Első sorban ponty, busa, amur, kárász, keszeg - nyugtatott meg mindenkit Radóczi János a halgazdaság vezetője.

GB