Világítás kormos fáklyákkal, utazás mozgó dobozokkal

"Tudomány: út a világ megismeréséhez” – ez a mottója a Nyíregyházi Egyetem idei programsorozatának, amit az intézmény a Magyar Tudomány Ünnepe tiszteletére szervezett.

A Magyar Tudományos Akadémia 2003-ben kezdeményezte az előadásokkal, kísérletekkel, bemutatókkal kísért sorozatot, ennek megfelelően a nyíregyházi intézményben immár 19. alkalommal ünneplik a tudományt, a tudósokat. A hivatalos dátum november 3-a annak tiszteletére, hogy 1825-ben ezen a napon a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság – a mai Tudományos Akadémia – létrehozására.

Megkönnyíti az életünket

Prof. dr. habil. Simon László, az egyetem tudományos tanácsának elnöke a keddi ünnepségen úgy fogalmazott: a tudomány megkönnyíti az életünket.

– Ahhoz, hogy most itt ülhetünk egy fűtött teremben, ahol van világítás és áram, magyar tudósokra is szükség volt: gondoljunk mások mellett Jedlik Ányosra, akinek a nevéhez fűződik a villanymotor megalkotása és a dinamóelv első leírása. De említhetjük Bláthy Ottó Tituszt, Déri Miksát és Zipernovszky Károlyt, akik a zárt vasmagú transzformátort szabadalmaztatták, vagy Oláh Györgyöt, aki a tüzelőanyag-cella megalkotásáért kémiai Nobel-díjat kapott – mondta dr. Simon László, majd a hagyományoknak megfelelően átadták a „Tudományért–Művészetért” díjat, amit ebben az évben dr. Dezső Gergely és dr. habil. Kókai Sándor vehettek át – előbbi oktató a műgyanta- és fémalapú 3D nyomtatási eljárások kutatásáról, utóbbi pedig a Maros-szög történeti földrajzáról tartott előadást.

Dr. János István mb. általános rektorhelyettes, intézményvezető úgy fogalmazott: a tudományért tenni, abban dolgozni rendkívüli jelentőséggel bír.

– Az egyik legfontosabb feladatunk közérthetővé tenni a tudományt, és leegyszerűsítve közzétenni úgy, hogy az mindenki számára világos legyen – mondta és hozzátette: az intézmény 12 intézetében számos előadást hallgathatnak meg az érdeklődők, bemutatva az egyetemen folyó kiváló szakmai munkát.      

Vissza az időben

„Kérdőjelek a múltból, az ember rejtélye” címmel az ünnepi plenáris előadást Szemadám György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, művészeti író, filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti tagozatának tagja tartotta, és miközben számos témát érintve érdekes és korábban kevésbé ismert módon közelítette meg az evolúció folyamatát, a hallgatóság számára is kiderült: szerinte a tudomány és a művészet kéz a kézben jár.

– A legnagyobb tudás az, ha rájövünk: mi az, amit nem lehet megtanulni – így kezdte előadását és arról beszélt, hogy akkor derülne ki, milyen tudás birtokában vagyunk, ha vissza tudnánk utazni az időben. – Ha például a középkorban kormos fáklyákkal világító emberekkel találkoznánk, el tudnánk nekik magyarázni, hogy fényt adni máshogy is lehet? Vagy megértenék, hogy mozgó dobozokban utazunk és hogy egymás feje fölé épített kockákban lakunk? Aligha – mondta és sokakat meglepve kijelentette: a neandervölgyi emberek jóval többet tudtak a világról, mint a ma élők.

Jetik és hobbitok

– Ismerték a csillagok járását, a természet törvényeit, az állat- és növényvilágot, ellentétben velünk, akik szelet-emberekként egyénenként tudatlanok vagyunk. Sokak szerint azért vannak rituáléink, szertartásaink, mert kiszakadtunk a természetből, míg az állatok egyek vele. Az evolúció számos kérdésre nem tud választ adni – mi magyarázza például azt a folyamatot, ahogy a hernyóból pillangó lesz? Ahány leletre bukkannak a tudósok, annyiszor kell átírni az evolúció történetét – mondta Szemadám György, aki szerint csak a felszínt kapargatjuk, és aki úgy véli: nem kell mindent bebizonyítani, de hamis hipotéziseket sem kell felállítani.

– Az evolúciós elméletek megnyerőek és szellemesek, de érdekes fényt vetnek az emberi gondolkodásra. Olyan, mintha a Háború és béke című, több ezer oldalas regényből találomra kivennénk hat lapot, és azokból próbálnánk kitalálni, miről is szól a mű – fogalmazott a művész, aki érdekfeszítő előadásában jetikről és hobbitokról is mesélt, és aki számos kérdést megfogalmazott az emberfejlődés hosszú folyamatának egy-egy fontos állomásával kapcsolatosan.