Emberségének jutalma a szeretet lett

Olyan katonatisztre emlékeztek pénteken Nyíregyházán, aki ember maradt az embertelenségben. Olyan katonatiszt alakját idézték fel, akit már életében „jó emberként” emlegettek. Olyan személy erkölcsi nagyságát elevenítették meg, aki hű maradt katonai esküjéhez, hogy megvédi szeretett hazáját, de mindezt úgy cselekedte meg, hogy óvta a világháborúkban a kiszolgáltatott lakosságot, mentette a deportálástól a zsidó embereket. Olyan katonatiszt életéről hallhattak az érdeklődők, aki a parancsoknak is ellenszegülve ellenséges földön is vigyázott a gyermekekre, a nőkre, az idősekre. Olyan személy emberi tulajdonságait méltatták, aki az izraeli Jad Vasem intézettől megkapta a Világ Igaza elnevezést, s akinek a nevét imába foglalják sok ezer családban. Ez a humanista katonatiszt Reviczky Imre ezredes volt, akit posztumusz vezérőrnaggyá léptettek elő.

Születésének évfordulója alkalmából emlékezést rendezett a Kállay Gyűjtemény falán elhelyezett emléktáblájánál a Nyíri Honvéd Egyesület, a MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 5. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda, valamint a Nyíregyházi Zsidó Hitközség.

Dr. Kurucz Ákos rabbi Reviczky Imre emlékére mondott egy zsoltárt, majd Tóth Sándor nyugállományú ezredes, a Nyíri Honvéd Egyesület elnöke szólt a katonatiszt életéről és munkásságáról, erkölcsi magatartásáról.

Beszédét Eleanor Roosevelt egyik gondolatával kezdte: „Az ember filozófiája nem szavakban fejezhető ki a legjobban, hanem a döntéseivel. Hosszú távon mi alakítjuk magunkat és az életünket is. A folyamat csak a halállal ér véget, és a döntéseink teljes mértékben a saját felelősségünk.” A Nyíregyházához is szorosan kötődött katonatiszt az emberiség nevében a saját felelősségére vállalta döntéseit, még akkor is, ha felettesei azokat rossz szemmel nézték.

A gazdag és mozgalmas életútból néhány fontosabb eseményt említünk meg. Az ünnepi szónok hangsúlyozta azt a magyar történelmi sajátosságot, hogy Reviczky Imre a katonatársaival együtt Ferenc József idejében kezdte meg a szolgálatát, s a hazát védte Károlyi Mihály, Kun Béla, Horthy Miklós, Szálasi Ferenc, a II. Magyar Köztársaság, Rákosi Mátyás és Kádár János idején is. Kiemelte, hogy a posztumusz vezérőrnagy Kölcsey Ferenccel vallotta: „A haza minden előtt”.

A felvidéki nemesi családból származott Reviczky Imre a nagyváradi Honvéd és Hadapród Iskola elvégzése után az I. világháború harcterein szolgált. Már akkor megmutatkozott empátiája a beosztottjai iránt. Trianon után el kellett hagynia szülőföldjét, az esküvője 1920 decemberében Nyíregyházán volt. A II. világháború idején harcolt a keleti fronton, majd Nyíregyházán és Nagybányán szolgált. Ez utóbbi városban a közmunkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka lett. Több ezer román és zsidó munkaszolgálatos tartozott a parancsnoksága alá. Rendeleteivel javított az ellátásukon, megtiltotta a bántalmazásukat, 1944-ben elősegítette a román századok szökését. Több ezer zsidót hívott be 1944-ben munkaszolgálatra, megmentve ezzel őket a deportálástól. A nyilasok letartóztatták, a sopronkőhidai fegyházba zárták. A II. világháború után szervezte megyénkben az új határőrizetet, majd Nyíregyházán a megyei hadkiegészítő parancsnokság vezetőjeként dolgozott, azonban 1950-ben elbocsátották a hadseregből. 1952-ben megfosztották nyugdíjától és 75 százalékos hadirokkant létére Budapesten egy pincében szénlapátolással kereste kenyerét egészen 1957-ben bekövetkezett haláláig.

– Nem gyűjtött vagyont, érdek nélkül tett jót az emberekkel. Jutalma mindezért a szeretet lett, a megmentett emberek ezreinek a szeretetét mondhatta a magáénak. Életével, erkölcsi magatartásával követendő példát hagyott hátra az utókornak – fogalmazott beszéde végén Tóth Sándor.
Az emlékező gondolatok után Csatlós Tamás kántor mondott gyászimát, majd Teszter Nelli zongoraművész éneke az életet éltette. Ezt követően a megye és a város, valamint intézmények és egyesületek képviselői elhelyezték az emlékezés, a hála, a tisztelet koszorúit. 

MML