Ismét megjelent hazánkban a veszettség

Megvesztél? – kérdezte a kutya a rókát, s miután némi kölcsönös harapdálás után bezavarta a vörös bundájút a bozótosba, elégedetten meghempergett az ürülékében. Nem, ez nem egy újabb Esopus-fabula, bár mindenképpen tanulságos. Különösen annak fényében, hogy nemrég veszettséget igazolt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma, egy betegség gyanújával kilőtt rókánál. Mint megállapították – nem elég nekünk az orosz-ukrán háború –, a betegséget alighanem természetes úton, Ukrajna felől hurcolta be a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Botpalád területére. Ez pedig már nem játék, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy hazánkban meglehetősen ritkán üti fel fejét az idegrendszeri tünetekkel járó, az agy- és a gerincvelő gyulladását előidéző kór: 2015-ben egy denevér vérében, 2016-ban egyetlen rókáéban, 2017-ben ugyancsak egy rókáéban, és két kecskéében mutatták ki utoljára a vírust.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2010-ben diagnosztizálták a betegséget, kaptunk tájékoztatást a a megyei kormányhivataltól. Ha a kórokozó nyál útján, vagy nyílt seben át az emberbe kerül, sajnos gyógyíthatatlan. Amennyiben valaki rendellenesen viselkedő, idegrendszeri tüneteket mutató rókát lát, vagy emberre támadó rókával találkozik, haladéktalanul jelentse állatorvosnak vagy a területen a vadászatra jogosultnak, figyelmeztettek, ami a többi vadon élő emlősállatra is érvényes.

Ezért is indult azonnal a járványügyi nyomozás, és a hatóság napokban indult őszi vakcinázási kampányát egy gócvakcinázással is megfejelik. A szokásos eljárás 2007 óta, hogy a vakcinákat a rókák számára vonzó csalianyagba teszik. Megyénkben az országhatár és Ukrajna között egy 50 kilométeres sávban vakcináznak, gócvakcinázásnál viszont dupla mennyiségűt juttatunk ki koncentráltan 4 vadászatra jogosult területen. Az emberek számára rossz szagú, ám a ragadozóknak vonzó, kisrepülőgépekről vagy kézzel kiszórt csalétket – négyzetkilométerenként 20 adaggal számolnak – egyébként nem csak a fő célállatfaj, a vörös róka fogyasztja el, hanem az aranysakálok és a borzok is. A kampányról piros színű plakátok segítségével tájékoztatják a lakosságot, amelyen a kijelölt időpontig ebzárlatot, és legeltetési tilalma rendelnek el. Természetesen az eredményességet a szórást követő hatvan napban monitorozzák is, kampányszerűen kilőtt rókákban, sakálokban ellenőrizve a veszettségvírus ellenanyagának jelenlétét a vérükben. A megelőzés szempontjából fontos az ebek jogszabályi előírásnak megfelelően (évente történő) oltása, mert azokon az állatokon, amelyeken a tünetek jelentkeznek, már nem lehet segíteni.

Azt viszont sokan nem tudják, hogy még a veszettségnél is vannak alattomosabb, nehezen felismerhető, ragadozók által terjesztett kórságok – ilyen például az echinococcus multiloculáris –, hívta fel a figyelmet az Országos Magyar Vadászkamara megyei titkára, Fazekas Gergely. – Ez a szép latin név annyit tesz: aprósejtes galandféreg, amivel megint csak nem ajánlatos közelebbi kapcsolatot létesíteni. Olyan apró spóraméretű, petével szaporodó, belső élősködőről van szó, amely gyakorlatilag előfordulhat az összes vadonélő ragadozónál, de legfőképpen a rókák és az aranysakálok terjesztik. Az ürülékükkel távozik a testből, ami igen gyakran a bundájukon is megtapadhat. Ezért sem tanácsos elpusztult róka közelébe menni, vagy akárcsak megpiszkálni egy bottal, mert a bundájáról a levegőbe szétszóródva könnyen belélegezhetjük a kórokozót. A megbetegedés hosszú ideig nem jár látványos tünetekkel, s mire észrevesszük, hogy valami baj van a májunkkal, akkora ez a szervünk megtelik galandférgeket tartalmazó cisztákkal. Gyógyszer pedig csak akkor hatásos erre, ha időben észreveszik – hallhattuk. A szakemberek is igyekeznek úgy zsákba tenni az ilyen tetemeket, hogy a zsák szája ne az arc felé nézzen. Nem szabad az elhullott állatot megnyúzni, tanácsos minél hamarabb elföldelni.

– Eddig ilyen betegségről nem tudtunk, mostanság egyre gyakrabban megjelenik hazánkban is. Sajnos a természetben sétáltatott kutyák szívesen meghemperednek a ragadozók ürülékében, olykor még meg is rágcsálják azt, érdemes tehát óvatosnak lenni. És ha már a borzokról is szó esett, a jellegzetes mozgású állatokra jellemző, hogy rendkívül szívósak. Több élősködőt – galand- és húrférgeket, bélgilisztákat – képesek elviselni a testükben észrevehető jelek nélkül, mint egy jóval nagyobb vaddisznó, a kórokozók petéit pedig folyamatosan ürítik. S mivel az ország egyre sűrűbben lakott, lassan nem az a gyakoribb, hogy az ember belebotlik az élőhelyeikbe, hanem egyenesen a ragadozók keresik az ember közelségét. Egy laikus pedig, hogy mely ürülék rókáé vagy borzé, eldönteni aligha tudja. Nagyon veszélyes betegség tehát a veszettség, de azonnal kiütközik, míg az egyéb fertőzéseket a gyakorlott szem sem ismeri fel – magyarázta a kamara megyei titkára.

Mint hozzátette: a vadászok éves tavaszi gyérítési hetei a fertőzések visszaszorítását is célozzák. A vadászati hatóság az előző évek elejtése alapján minden vadra, ragadozóra évente meghatároz egy kötelező elejtési kvótát, igazodva a hektáronkénti egyedszám határértékekhez –, a fölös mennyiséget közvetlenül a párzási időszak után kilövik. Ugyan a látványos akció gyakran szül társadalmi ellenérzéseket, fontos viszont belátni, hogy mindez össztársadalmi érdek. Minél közelebb kerül az állomány a szabott határértékhez, annál kisebb az esélye, hogy beteg állat egészségessel találkozzon, attól hamarabb elpusztul. 

KM