Világbajnokságon loholt

Belus Tamás, a nyíregyházi ultrafutó franciaországi és olaszországi élményekkel gazdagodott.

LTL

A futókalandok folytatódtak hegyen-völgyön. Belus Tamás megkoronázta az évét azzal, hogy a magyar színeket képviselte a világbajnokságon. De ne fussunk ennyire előre, idézzük fel előbb az Ultra-Trail du Mont Blanc (UTMB) versenyt, ahol a TDS nevű távon negyedszer vett részt a nyíregyházi terepfutó.

Revánsot vett a távon

— Az UTMB a világ legnagyobb terepfutó-fesztiválja, ahol hat távon közel tízezer (!) terepfutó szedi a lábát Európa legmagasabb hegycsúcsa, a Mont Blanc körül. Én az idén is a legnehezebbnek tartott 145 kilométeres TDS-en indultam, 1800 futóval együtt. Egy technikás, gyönyörű útvonalat kellett megtennünk az olasz Courmayeurből a francia Chamonix-ig, és a hosszú táv mellett összesen 9100 méternyi szintemelkedést is le kellett gyűrnünk – idézte fel az embert próbáló versenyt Tamás. – Tavaly a viharos időjárás miatt fel kellett adnom, ezúttal viszont sikerült revánsot vennem a távon, és végül 27 óra 30 perces idővel értem célba, amivel először verekedtem be magamat a korosztályos top 10-be (a kilencedik lettem). Az éjféli rajt után féltávig minden nagyon jól alakult, aztán jött egy nehezebb szakasz, ahol 4 órán keresztül semmilyen folyadékhoz nem jutott a mezőny. Az aszályos időjárás miatt a természetes vízvételi lehetőségek teljesen kiszáradtak. Ez a rész annyira megviselt, hogy a 90. kilométernél lévő ellenőrzőponton elég hosszasan elidőztem. Az alapos hidratáció és pihenés után tudtam csak továbbmenni. Ám onnantól különösebb gond nélkül értem célba. Az UTMB most is óriási élmény volt, remélem, jövőre is sikerül kijutnom Chamonix-ba.

Pontszerző helyen végzett

Belus Tamásnak nem sok ideje jutott a regenerálódásra, mert tíz nappal később úton volt a magyar terepfutó-válogatottal az olasz Dolomitokba, ahol a skyrunning-világbajnokságot bonyolították le.
– A skyrunning a terepfutás világszerte egyre népszerűbb szakága. Jellemzője, hogy a versenyeit kifejezetten nehéz, technikás terepen rendezik, nagy szintkülönbségek és meredek emelkedők jellemzik. Szigorú szabályokban rögzítik, hogy melyik távnak mennyi szintemelkedést kell legalább tartalmaznia, mekkora hányadának kell 2000 méternél magasabban vezetnie, illetve hogy a táv egy megadott részének legalább 30 százalékos emelkedésűnek és lejtésűnek kell lennie. – A világbajnoki részvételt az idei hosszútávú magyar terepfutó-bajnokságon elért első helyével vívta ki, így a vb-n is a leghosszabb, 60 km-es távra nevezték.
– A versenyen 31 országból 94 terepfutó vett részt. Nagy örömömre az 53., pontszerző helyen értem célba. Ez azért volt fontos, mert nemcsak egyéni összevetés volt, hanem a nemzeti csapatok szereplését is értékelték. Válogatottunk a 17. helyen végzett, de az én versenyszámomban (a sky ultrán) az igen előkelő 7. helyet szereztük meg. Az idei pálya is hozta a szokásos skyrunning nehézségeket: a legmagasabb pont, amit érintettük, elérte a 3000 métert, és volt pár kifejezetten nehéz, köves, technikás lejtmenet is. Ezeken a részeken most is óvatos voltam, de a „futhatóbb” részeken kifejezetten jól mozogtam, és végül sikerült is elérni a kitűzött célokat. LTL