Mozgásban tartják Magyarországot

Ezúttal a sulykot nem, csak a mikromodell fékezősarut vetették el a vasutasok, és késés nélkül minden program időben befutott.

Fotó: Pusztai Sándor

„Azt hiszem, hogy sínen vagyunk a síneken…” – ha máskor nem is, de a 72. vasutasnapon a MÁV Zrt. juliálisán mindenki így érezhette magát, ahogy azt a Locomotív GT zenekar a fénykorában megénekelte. Még azok is azt érezhették, hogy „isteni jól gurul a világ...”, akik nem valamelyik vasutas szakmában dolgoznak. Az persze nem tudhatjuk, hogy a régóta bevált helyszínen, a Sóstói Múzeumfaluban mindenki ott volt-e jelképesen a síneken, de egy biztos: sok ezren jöttek-mentek a skanzen területén, hiszen napsütötte, de a lengedező szellő által hűsített napon mindenki találhatott kedvére való szórakozási lehetőséget. A hagyományos népi játékok és főzőversenyek mellett volt a színpadon tánc- és énekbemutató, stand-up előadás, különféle versenyek és vetélkedők, táncra csábító muzsika. Ráadásul kedvezményes, azaz okos-belépőjegyekre is szert lehetett tenni, amely a Sóstó másik két attrakciójába, a parkfürdőbe és az állatparkba engedett bebocsátást.

Vasutasnap | Fotók: Pusztai Sándor

És persze ünnepélyes megnyitó is volt, ahová még a MÁV Zrt. nemrég megválasztott elnök-vezérigazgatója, dr. Pafféri Zoltán is ellátogatott, Nyíregyházát és a záhonyi térséget preferálva személyes jelenlétével, és mint kiderült, nem véletlenül.

– Ez a nap a vasutasság ünnepe – hangsúlyozta az elnök-vezérigazgató, nem mulasztva el megemlíteni, hogy 2021 óta a 39 ezres MÁV Csoport kibővült, és immár MÁV-Volán Csoport néven 56 ezer dolgozó gondoskodik nap mint nap arról, hogy évente egymilliárd embert megmozgasson. Legalábbis így volt ez békeidőben. Csakhogy az összevont cégcsoport életében komoly fordulópont következett be, utalt az orosz-ukrán konfliktusra, és a hazánkba érkező menekültáradatra. – Mint minden más rendkívüli esetben, sikerült most is helytállnunk a menekülő embertömegek ellátása és utaztatása terén, emberségben és feszített munkában az idén is jelesre vizsgáztunk – fogalmazott dr. Pafféri Zoltán. Mint mondta, nem véletlenül utazott Nyíregyházára, hiszen ahogy azt Moldova György az Akit a mozdony füstje megcsapott című könyvében leírta, aki Záhonyban és Nyíregyházán vasutasként még nem járt, nem volt igazán vasutas. – Akik itt vannak, pontosan tudják, érzik és látják, hogy ami ezen a területen, ebben a térségben nem történik meg, az nincs is a vasúton – hallhattuk. Elhangzott, a szolgáltató cég a jövőben sokat szeretne tenni a környezetvédelemért és a fenntarthatóságért, 2050-re pedig a teljes árufuvarozás felét át akarják terelni a vasútra, illetve a személyi közlekedésben is növelnék a vasút részarányát. Addig viszont minden közlekedőnek érdemes megfontolni, hogy van egy egyszerű lépés a környezettudatossághoz: le kell tenni a slusszkulcsokat, és vonatra kell ülni, mert a benzinárak emelkedése mellett a közösségi közlekedésnek van jövője.

Dr. Vinnai Győző, Nyíregyháza és térségének országgyűlési képviselője köszöntőjében néhány történeti adattal támasztotta alá, hogy Nyíregyháza mennyire vasutasváros, mi mindent kapott a vasúttól. – A reneszánszát élheti a vasút, mert egy környezetkímélő közösségi közlekedés, feltéve, ha komfortosabbá és kényelmesebbé tesszük – jegyezte meg. A város első emberével, dr. Kovács Ferenc polgármesterrel azon fáradoznak, hogy uniós forrásból megújulhassanak a városba vezető, és a települést elhagyó vasútpályák. – Ebben a megyében tudjuk, mit jelent a vasút, szeretnénk, ha a kötöttpályás közlekedésnek olyan jövője lenne, hogy a személyforgalomban és árufuvarozásban is egyre többen vennék igénybe a szolgáltatást, és olyan fejlesztések lennének, amelyek kiszolgálják a társadalmi igényeket – fogalmazta meg üzenetét.

Köszöntőjét követve került sor az elismerő oklevelek kiosztására, amellyel a Hungary Helps Ügynökség megköszönte a vasutasoknak az ukrajnai háború alatti helytállást, a szolidaritási jegyekkel megtámogatott ingyenes utazási lehetőségeket, és a különvonatok indítását. Ám előtte az ügynökség vezérigazgatója, Kovács-Pifka Péter vezérigazgató még elmondta: több mint 800 ezer Ukrajnából menekült embertársunkon segítettünk, és adtunk nekik menedéket, vagy lehetőséget a továbbjutáshoz, a szülőföldön maradottak számára pedig jelentős mennyiségű segélyt biztosítottunk. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Záhony-Csap nemzetközi határátkelőn kiemelt leterhelésnek vannak és voltak kitéve a vasúti dolgozóink, ami nem csak fizikai többletmunkát adott, de lelkileg is nagy tehertételt jelentett – fogalmazott.

A kitüntetett között volt Lippai Sándor mozdonyvezető, aki lapunknak elmondta: kettős szakvizsgával büszkélkedhet, vagyis dízel- és villamos mozdonyok vezetésére is kiképezték. Pillanatnyilag a villamos motorok közül a V43-as 432-es sorozat egy-egy korszerűsített változatait, Flirt-őket és Taurusokat, illetve, a dízelek közül M62-eseket és a 418-as úgynevezett „Csörgő”-t vezet, ezekkel járják a csapi oldalt és Munkácsot.

– Amikor Munkácsig közlekedünk személyszállító vonatokon, havonta 5-6 szolgálat esik rám. A vezetés élménye és az új kihívások jelentik a munka napfényes oldalát. Mindig az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy lehetőleg késés nélkül célba érkezzünk, és ugyanígy vissza is jöjjünk, amit sok tényező befolyásol. Iparkodunk a jelenlévő eszközparkkal teljesíteni a feladatot, de nem mi választunk, hanem mindig az adott „lovat” üljük meg. Sajnos a legszomorúbb az, amikor valakit elütünk. Ezt gyakran szinte lehetetlen kivédeni, nem tarthatjuk mindenkiért tűzben a kezünket. Ami pedig a munka egyéb árnyoldalát illeti, a munkaidő beosztás se könnyű. Ahogy a régiek emlegették, az úgynevezett négy műszakos munkarend már nagyon régen felborult. A megnövekedett igények miatt is óránkénti vezénylés van, ami különösen fárasztó. A napi 24 óra bármelyikében kezdhetünk, a pihenő idő két szolgálat között sem mindig teljesül. A legkönnyebb egy vasutascsaládban ezeket megélni, civil társ mellett viszont nagyon sok konfrontálódási lehetőség adódik, hiszen nagyon nehéz közös programokat tervezni. De reméljük, hogy augusztus végén egy közös nyaralásra lehetőség nyílik – árulta el Lippai Sándor.