Aranypénzek és szekerek a megyei értéktárban

Katonás rendben, fegyelmezetten sorakozik egymás mellett a kordé, a nyírségi taliga, a szódás kocsi, a lajtos tűzoltókocsi, a közép homokfutó, az intéző kocsi, a Cziráky kocsi, a Honthy hintó a mátészalkai Szatmári Múzeum udvarán. Közép-Európa legnagyobb szekér-, kocsi- és hintógyűjteménye eddig a város büszkesége volt, néhány napja azonban immár a megyei értéktárnak is a része a magyarországi közlekedéstörténet egy szeletét bemutató kiállítás. Így aztán nem véletlen, hogy csütörtök délelőtt a Szatmári Múzeumban tartott sajtótájékoztatót a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár Bizottság.

A sajtótájékoztató nyitányaként Baracsi Endre, a megyei közgyűlés alelnöke, a megyei értéktár bizottság elnöke beszámolt a szervezet június 29-én megtartott ülésének határozatairól. A bizottság tagjainak döntés alapján a megyei értéktárnak része az említett mátészalkai szekérgyűjtemény mellett az újfehértói aranylelet és a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár helyismereti gyűjteménye is.

– Az általános és a középiskolai fiataloknak az idén is szerveztünk vetélkedőt a megyei önkormányzat támogatásával a szellemi és az épített örökségeinkről. Az egyik feladat az volt, hogy javasoljanak olyan tárgyakat, gyűjteményeket, amelyek méltók lehetnek arra, hogy bekerüljenek a megyei értéktárba – elevenítette fel az előzményeket Baracsi Endre. 

– Kilenc javaslat érkezett, s a bizottság tagjai abból választották ki három új kincset, így már 153 érték van ebben az őseinktől örökölt gyűjteményben. A megyei könyvtár helyismereti gyűjteményét a Vasvári Pál Gimnázium diákjai javasolták, a szekerek és kocsik ötlete a mátészalkai Kálvin János Református Általános Iskola nebulói fejéből pattant ki, míg az újfehértói aranylelet felvételét újfehértói tanulók vetették fel. Mindezek a javaslatok azt is jelzik, a gyermekek alaposan felkészültek a versenyre, jól ismerik a környezetüket.

A kocsik, szekerek egykori jelentőségét Kovács Sándor országgyűlési képviselő személyes élményén keresztül emelte ki. 

– Anyósom mesélte, hogy az esküvője napján lovas szekerekkel mentek Ecsedről Fülpösdarócra. A szépen feldíszített kocsikon utazott a násznép, külön szekér vitte a zenészeket. Mint az országban bárhol, Szatmárban is visszatükrözte a szekér a társadalmi helyzetet, s fontos szerepet játszott a társadalmi eseményekben is, mint például az előbb említett esküvőn. A kormány számára fontos a történelmi múlt, az ezeréves kereszténység, az értékeket meg kell őrizni, ezért is alakult meg a Hungarikum Bizottság. A hungarikumok tisztelete helyet kap a mindennapi életben, a hungarikumok ott vannak az oktatásban, a kultúrában, úgy a színházban, mint a múzeumokban. Büszke vagyok arra, hogy a mátészalkai kocsigyűjtemény bekerült a megyei értéktárba – fogalmazott a politikus.

Dr. Hanusi Péter, Mátészalka polgármestere is az örömét fejezte ki az értéktár bizottság döntésével kapcsolatban. Tamási Áron jól ismert gondolatát idézte: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

– De vajon hol van az otthonunk? Ott, ahol sok olyan értékkel vagyunk körbe véve, amelyeket szüleinktől, nagyszüleinktől, dédszüleinktől örököltünk, s ezeket az értékeket átadjuk a következő generációk tagjainak. Ezek az értékek összekötnek bennünket a múlttal, s megalapozzák a jövőt. A mátészalkai értéktárban 26 helyi kincs található. Remélem, van még közöttük olyan jelentős tárgy vagy szellemi munka, amely a kocsigyűjteményhez hasonlóan méltó tagja lehet majd a megyei értéktárnak is – mondta a város vezetője.

Hálás a Kálvin-iskola diákjainak a javaslatért dr. Cservenyák László, a Szatmári Múzeum igazgatója. Mint elmesélte, a versenyre készülő fiatalok több alkalommal is felkeresték az intézményt, filmet forgattak, sokat kérdezgették a múzeum munkatársait.

– A lóvontatású szekerek, kocsik ötezer éves eszközök az emberiség kultúrtörténetében. A robbanómotor feltalálásával a gépjárművek száz év alatt kiszorították a hagyományos fogatokat a mindennapi életből – adott egy kis történelmi keresztmetszetet a sajtótájékoztatón a közgyűjtemény vezetője. – A funkció nélkül maradt szekerek tönkrementek a szabad ég alatt, a kerekek belesüllyedtek a sárba, s aztán már nem volt kerékgyártó, aki megjavítsa. A magukra maradt szekereket dr. Farkas József etnográfus, a Szatmári Múzeum alapító igazgatója kezdte el gyűjteni, hiszen a traktorok elterjedése miatt háttérbe szorultak ezek a járművek. A múzeum kertjében helyezte el a Szamoshát, a Tiszahát, az Erdőhát és az Ecsedi-láp falvaiban összegyűjtött régi szekereket. Ma már közel száz darab szekérből, kocsiból és hintóból álló gyűjtemény félszabadtéri kiállítás formájában várja a látogatókat – tette hozzá dr. Cservenyák László. MML

A helyismereti gyűjtemény

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár helyismereti gyűjteménye az intézmény megalakulásától kezdve, 1952 óta fogadta a helytörténeti dokumentumokat, amiket 1958-tól már külön-külön katalogizáltak. A gyűjtemény elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, történelmi vármegyéire (Szabolcs, Bereg, Szatmár, Ugocsa, Ung) és ezek településeire vonatkozó dokumentumokat őriz, de gyűjtötte a megyében született, itt élt szép- és szakírók munkásságát is. Az 1945 előtt kiadott helyi lapokat elsősorban mikrofilmen olvashatják az érdeklődők, de digitalizált formában is elérhetőek az egykori napilapok (Nyírvidék, Tiszavidék), valamint a Kelet-Magyarország (1945-2017) cikkei, írásai – bemutatva  a megye elmúlt 150 évének történelmét.

Az újfehértói aranylelet

Telekrendezés közben 2002 áprilisában Újfehértón 64 darab közép- és kora újkori aranypénzt találtak. A bejelentést követő régészeti feltárás során újabb pénzérméket találtak. A 261 darab aranypénz súlya közel 1,3 kilogramm. A pénzek összetétele vegyes, a legkorábbi darab Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) aranyforintja, a legkésőbbi I. Lipót 1684-ben vert dukátja. A lelet magában is kuriózum, azonban a ritkasága miatt a legértékesebb darab II. Ferdinánd 1622-ben vert aranydukátja, melyből mára csak egy-két darab található fel. A szakemberek csak találgatják, hogy kerülhetett a kincs a földbe. Eláshatta egy gazdagabb nemes, aki félt a háborús helyzetektől, de eláshatta egy kereskedő is a haramiák elől. Bárki is ásta el, már nem tudott visszamenni érte.