A Majdantól a befagyó háborúig

Hosszú utat tettünk meg dr. Drabancz M. Róbert főiskolai docens kalauzolásával, hogy áttekintsük az ukrán államiság történetét a korai államalakulatok létrejöttétől a 19. századi ukrán nemzettudat kialakulásán át a birodalomhoz tartozás 1990-ig tartó idejéig. Ami napjainkig még hátramaradt, további három szakaszra osztható – nem kevésbé színes, és eseményekben gazdag – három évtized. A ‚90-es évek elsősorban a posztszovjet, független államiság kialakításáról szóltak, s mindarról, ami ezzel együtt jár: a nemzeti jelképek megalkotásától a nemzetközi kapcsolatrendszer kialakításáig. A kétezres évek hanyatló Európájában már az ukrán államiság egyben tartása volt a tét, és innen érkezünk meg a 2014 utáni külső fenyegetettség korszakába, amikor Ukrajna számára a legfontosabb kérdés, hogyan lehet felgyorsítani a nyugati orientációt, ami elhozhatja a modernitást, és megerősítheti a védelmi képességeket. 

Két Ukrajna-elmélet 

– Ám a legfőbb nehézségeket az adja, hogy amíg Oroszország GDP-je egy főre vetítve 300 ezer USA-dollár, addig Ukrajnáé alig éri el a tízezret, illetve ukrán részről további gondot jelent, hogy a Dnyeper bal partján jelentős az orosz nemzeti kisebbségek aránya – mutatott rá a legfontosabbra az előadó. A két Ukrajna-elmélet tehát észszerű magyarázatot kínál arra, hogy az ukrán „nemzeti eszme” miért is látszik bukni 1990 után. Donyeck és Luhanszk, illetve Herszon és a Krím térsége nem csupán nagyiparosodott terület, de az ott élőknek 80 százaléka többmilliós nagyvárosok lakói, szemben Kelet-Ukrajnával, ahol ez az arány épp csak meghaladja a 40 százalékot. 

De térjünk vissza a történeti idő harmadik nagy egységének elejére, amikor a Szovjetunió meggyöngülése, sőt szétesése már az 1980-as évek második felében bizonyosnak látszott. – Ekkor az ország új vezetője Mihail Szergejevics Gorbacsov, aki elsősorban Csernobilban látta a szétesés egyedüli okát. A glasznoszty, a peresztrojka éveiben már lehetőség nyílt az autonóm köztársaságok kilépésére – az első kilépő 1990. február 9-én Litvánia volt –, mindemellett az évtized végére sorra alakultak a különféle társadalmi szövetségek, közöttük 1989. február 26-án a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungváron. Ebben az évben tartották a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsának (KGST) utolsó csúcstalálkozóját, és a Szovjetunió – ledobva magáról a kelet-európai tagállamokat – leszámolt a Brezsnyev-doktrínával, többé nem fenyegetve fegyveres beavatkozással – hallhattuk.

Elnökök sora 

Gorbacsov hatalma is meginogni látszott, amikor a „nyolcak bandája” puccsot hajtott végre ellene. Leonyid Makarovics Kravcsuk vezetésével 1991. augusztus 24-én Kijevben kimondták Ukrajna függetlenségét, amit a december 1-ére kitűzött népszavazás, illetve egy magyar–ukrán alapszerződés is megerősített. Még három év, újabb nemzetközi szerződés: 1994. december 5-én aláírták a budapesti memorandumot. Elismerése volt ez Ukrajna területi egységének, biztonsági garanciákat adott Ukrajna mellett Fehéroroszországnak és Kazahsztánnak is egy esetleges fenyegetés esetére. Az aláírók között ott volt a három nagy atomhatalom: Oroszország, USA és az Egyesült Királyság, később Kína és Franciaország is csatlakozott. Ukrajna ennek fejében szerelte le a világon harmadik legnagyobbnak számító atomarzenálját. 

Három, a szovjetekéről másolt ukrán alkotmányt – az 1978-ast 1989-ben módosították – 1996-ban egy újabb követte, erre már független alaptörvényként tekintettek, és tekintenek ma is. Az új parlamentáris köztársaság működését egyébként erős köztársasági elnök és gyenge végrehajtó hatalom jellemezte. A változást később a két teljes ciklust is kitöltő Leonyid Danilovics Kucsma miniszterelnöksége hozta el, az ő idejében szilárdult meg az oligarcharendszer. Kucsma vitte be a hatalomba a vejét, Ukrajna leggazdagabb oligarcháját, Viktor Mihajlovics Pincsuk acélipari és médiamogult, sokak szerint az elnök nevéhez kapcsolható a lefejezett Heorhij Ruszlanovics Gongadze oknyomozó újságíró halála, haladtunk előre az időben. 

Kucsmától a nyugatbarát Viktor Andrijovics Juscsenko vette át a hatalmat 2005-ben. Ugyan a szavazást választási csalás miatt, de legfőképpen a narancsos forradalom nyomására meg kellett ismételni, másodjára is Juscsenko került ki győztesen. A mérleg nyelve majd csak 2010-ben billenhetett át: Juscsenko már a választás első fordulóján kiesett, és a korábbi miniszterelnök, Viktor Fedorovics Janukovics foglalhatta el helyét az elnöki székben. Az ő vesztét oroszbarát politikája okozta, és az, hogy visszalépett az EU-társulási szerződés aláírásától. Személye ellen 2013 novemberében kezdődtek tüntetések a kijevi Majdan téren, ahol a zavargások fegyveres megtorlásba torkollottak. 

Oligarchák és színészek? 

Szinte törvényszerű volt, hogy ebben a helyzetben egy oligarcha, a leggazdagabbak egyike ragadja magához a hatalmat: ő lett – tovább élezve az oroszellenességet, bevezetve a kisebbségeket sújtó ukrán nyelvtörvényt – Petro Olekszijovics Porosenko. 

– Minden törekvése az önálló ukrán államiság felé mutatott, azzal is demonstrálni kívánta a távolságtartást Moszkvától, és az ott székelő patriarchától, hogy feloszlatta a görögkatolikus egyházat, és önálló ortodox egyházat hozott létre. Az Euromajdan mozgalom munkálkodása nyomán már 2014-ben fegyveres konfliktus robbant ki az ukránok és az oroszok között, ami később befagyott háborúvá alakult át. Hiába született két minszki megállapodás a harcoló felek között 2014-ben és 2015-ben, januárra mindenfajta tűzszüneti megállapodás összeomlott – magyarázta Drabancz M. Róbert. 
Öt év után – miután akkora volt a baj –, 2019-ben Volodimir Zelenszkij ülhetett az elnöki székbe. A „nép szolgája” még inkább nyugati irányzatú, ukrán nemzetállamban gondolkodik, már bemutatkozó beszédekor feloszlatta a parlamentet. 

– A válság csúcspontja, hogy Vlagyimir Putyin 2022. február 24-én aktiválta a háborút, az addigi hibrid hadviselésből klasszikusra váltva át. Elsődleges célja a politikai vezérkar lefejezése, ha ez nem sikerülne, marad a B verzió: ahogy a keletiekkel már megtette, szeretné a déli területeket is leszakítani Ukrajnáról, elzárva az országot a tengerektől – hangzott el. 

Ki szegett nemzetközi jogot? 

Drabancz M. Róbert szerint Putyin gondolatmenete jottányit sem változott az 1990 előttihez képest, továbbra is birodalmi. Ahogy az Oliver Stone-nak adott interjúból is kicsengett, kizárólag a katonai erőfölény a legfőbb érve, és mindezzel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) által ratifikált budapesti memorandumba foglaltakat is megsértette. 

Fontos hozzátennünk, hogy mások mindezt másképpen látják, közöttük például dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász. Bécsben kidolgozott többoldalas szakvéleményében csokorba szedte, hogy a nemzetközi jogot nem Oroszország szegte meg, hanem az ukrán hatalomgyakorlók, megsértve a minszki egyezményeket, a nemzeti kisebbségek és az etnikai csoportok jogait, a népek önrendelkezési jogát, és a budapesti memorandumot, utóbbit azért, mert atomfegyverek gyártását helyezte kilátásba.