Bizonyították, hogy érdemesek a támogatásra

„...Így éneklünk s az ördöglábú asztal lesz majd a nagydobunk – parasztok és Jézus király, egymást karolva mulatunk.” – írta Csoóri Sándor valamikor a múlt század végén Virágvasárnap című versében, amely nem csak elhangzott a költőről elnevezett első népművészeti fesztiválon, de hangulatában némiképp vissza is adta a Martin György Néptáncszövetség hagyományteremtő rendezvényének hangulatát. Ugyan nem kellett az ördöglábú asztalokon dobolni, a virágvasárnapot is már jócskán magunk mögött hagytuk, ám a nyíregyházi Szabadság téren, a Váci Mihály Kulturális Központ előtt fellépő 17 táncegyüttes tagjai ugyanúgy egymásba karolva énekeltek, és ropták a táncot, miközben a népművészet másik ágának a képviselői, a tárgyalkotók szép portékáikat, illetve azok elkészültét is megmutatták a tér szélein elhelyezett asztalaiknál.

Mindebben pedig az a nagyszerű, hogy nem csak itt, hanem a Kárpát-medence másik 29 helyszínén is hasonló volt a hangulat ugyanezen a szombaton, a nemzeti összetartozást és a magyar népművészet egységességét is demonstrálva. A nyíregyházihoz hasonló színpadokon a plakátokon kiírtaktól eltérően már nem tízezren, hanem húszezren vettek részt a népművészet egy-egy ágát képviselve. Az esemény legelején mindenhol ökumenikus misét hallgathattak a résztvevők, Nyíregyházán a református templomban is olyan útravalót kaptak a négy történelmi egyház képviselőitől, hogy abból életre szólóan erőt meríthetnek.

– Ez a fesztivál tulajdonképpen két éve szerveződik, a pandémia miatt mindig tologatni kellett. A Martin György Néptáncszövetség elnöksége döntött úgy, hogy kellene egy ilyen is – mondta el lapunknak Demarcsek György, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Néptánc Egyesület elnöke, illetve a Martin György Néptáncszövetség alelnöke. – Az állam óriási összegeket fordít arra 2017 óta, hogy a Csoóri Sándor Alap terhére támogassa a Kárpát-medencei népművészetet. Immár eltelt öt év, és ezalatt annyi minden történt. Viseletben, hozzáállásban, közösségi szinten is olyan sokat fejlődtek a néptáncegyüttesek – ami nyilván a népművészet többi ágára is igaz –, hogy lett mit bemutatni. Fontos is volt az eredményeket felvonultatni, hogy ez a program ne érjen itt véget. A régóta folyamatosan működtetett hagyományőrzés folyamatos támogatás nélkül elhalna, mi pedig demonstrálni szerettük volna a döntnökök, a támogatók, a politika felé, hogy érdemesek vagyunk a további támogatásra. Ebben a művészeti alapban az a jó, hogy a forrásából nem csak a kiemelt együttesek kaphatnak támogatást, hanem minden olyan csoport, amely a minimális feltételeknek megfelel: például van mögötte egyesület, van vezetője, működnek legalább két éve, némi eredményt is fel tudnak mutatni. A támogatás összeg nem lehet kevesebb 300 ezer forintnál. Sajnos, az eredetileg tervezett és szétosztható ötmilliárd forint ma már közel hárommilliárdra zsugorodott, de reméljük, hogy ez legalább hosszabb távon megmarad – hallhattuk.

Demarcsek György azt is elárulta, hogy eredetileg június 4-ére tervezték ezt a közösségi eseménynek sem utolsó fesztivált, de a csíksomlyói búcsúra is tekintettel eltolták egy héttel. Ha beválik, marad ez az időpont. Egyébként aligha tudnak minden évben ilyeneket tartani, ugyanis drága műfaj ez, színpadot kell állítani, zenekarokat kell fogadni, és nem kis logisztikai feladat egy napon harminc helyszínen helytállni. A legjobbnak azt tartaná, – amiről persze még nem született döntés –, ha három évente találkozhatnának, ám amennyiben a központi forrás tovább csökken, félő, hogy a csoportok, együttesek támogatása mellett nem fog jutni összművészeti fesztiválokra is.

– Most viszont nagyon örülünk annak, hogy Erdélyben öt helyszín csatlakozott, a Felvidéken és a Vajdaságban is kettő-kettő, és bár úgy volt, hogy Kárpátalja most kimarad, az utolsó pillanatra 260 résztvevővel négy helyszínt ott is kiállítottak, megmutatva, hogy még háborúban sem lehet csak úgy elnyomni ezt a kultúrát – tette hozzá az alelnök. Mi pedig annak is örülhettünk, hogy a szövetség hét tagú vezetőségéből nekünk ide jutott legalább egy. No, nem mintha ne lenne az egészre rálátásuk, hiszen a helyszíneken kamerák is dolgoztak, közvetítve a történteket élőben vagy Facebookos megosztással. Nyíregyházán szintén dokumentálták a fesztivált, a Felszállott a páva stábja pedig a Duna Televízió részére egy olyan 50 perces összeállítással készül, amelyben minden helyszínre bepillanthatnak a nézők egy rövid időre.

Nem tehettük meg, hogy a kézművesekre ne vessünk egy pillantást, akiket a Népművészeti Egyesületek Szövetsége „trombitált” össze. Szabolcs Szatmár-Bereg Megyei Népművészeti Egyesület elnöke, Szakadi Kincső, alelnöke, Szolanics Elvira, és a titkára, Gráf Zsuzsanna hozták magukkal a csipkeverőjüket, nemezelőjüket, a szövőt, a fafaragót, a kosárfonót és a fazekast, az egyesület tagjait, de a szakköreik tanulóit is. Mellettük dolgoztak a Nagykállói Népművészeti Egyesület tagjai. Az elnökük, Félegyházi Józsefné Anikó elmondta, hogy most támasztják fel a kállói hímzést Csipkerózsika-álmából, kutatják is, mivel ez az 1800-as években már komoly hímzéskultúrája volt a városuknak, csak ez a tudás jó időre elfelejtődött.

– Nagyon fontos a mai világban, hogy a hagyományőrzés megmaradjon, és hosszú távon át is adjuk az utánunk jövő generációknak – mindezt már a várost is a megyét is egyedül képviselő dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere mondta el köszöntőjében. – Történészként is pontosan tudom, hogy a népek és a nemzetek csak a hagyományaik mentén őrizhetik meg anyanyelvüket, a tudást, amit megszereztek. De Nyíregyháza jövője szempontjából sem érdektelen, milyen hagyományőrzést végeznek itt a városban, és hogyan hagyományozódnak át az utókorra. 

MJ