Fontosak a rámpák és a lelki kapaszkodók is

Az 1992 óta megrendezett esélyegyenlőségi világnap célja, hogy a speciális szükségletű emberek közelebb kerüljenek a társadalom többi tagjához, s hogy megismerhessék egymás gondjait – a mai nap arra is szolgál, hogy elgondolkodjunk azon, egyénileg és a társadalom szintjén mit tehetünk azért, hogy toleráns, empatikus világban éljünk. 

Vegyük észre, ha hátrányos megkülönböztetés ér valakit, igyekezzünk enyhíteni e hátrányokat, s vegyük komolyan a felelősségünket. Mert nagyon fontosak a rámpák, s a lelki kapaszkodók is – erről meséltek lapunknak a világnap apropóján a Ridens iskola diákjai és Tarjányi István parasportoló is.

– Az iskolánk jó példa arra, hogy mi minden kell az esélyegyenlőséghez. Teljesen akadálymentes intézményként épült 1998-ban, mozgássérült tanulóink érdekeit 44 vizes­blokkal, több akadálymentes folyosóval, kollégiumi szobákkal, fotocellás ajtókkal szolgálja – mondta el lapunknak Fekete Marianna Sarolta, a Nyíregyházi Ridens Gimnázium, Szakgimnázium, Szakiskola és Kollégium intézményvezetője. 

Összefogásra van szükség 

– Az akadálymentesítés több annál, mint hogy valaki be tud jutni egy épületbe, fontos, hogy ott jól is érezze magát, és vész esetén menekíteni tudjunk. Sajnos a fennállásunk óta megértünk néhány kollégiumi, intézményi tüzet, ezért a tanulókat is fel kellett készíteni arra, hogy ilyen esetben hogyan viselkedjenek, miként segítsék egymást. Egyébként biztonsági liftünk is van, és füstmentesek a folyosóink. De még ennél is több kell! 
– Hogy a mozgássérültek teljes életet élhessenek, és be tudjanak illeszkedni a társadalomba, ahhoz széles körű társadalmi összefogásra van szükség. A középületeket 1998-tól mindenhol akadálymentesíteni kellett, ez nagy lépés volt előre. Fontos az is, hogy néhány év alatt a Nyíregyházi Egyetem is megteremtette annak a feltételeit, hogy mondjuk a kerekesszékesek, akik nálunk érettségiztek, az intézmény teljes jogú polgárai lehessenek. 
– Az első években a NyírPlaza nyújtott szabad mozgást, így oda mentek legszívesebben a tanulóink, később a város más rendezvényeit is örömmel látogatták a sportcentrumokban, a Váci Mihály Kulturális Központban, a bevásárlóközpontokban. Nálunk sportolhatnak is, elindítottuk a kerekesszékes vívás­oktatást, Szekeres Pál akkori államtitkár is járt nálunk, Tarjányi István pedig mostanra Nyíregyháza híres parasportolójává vált. 
– A másik különleges játék a boccia, Béres Dezső, az athéni olimpia bronzérmese tanította meg nekünk ezt a játékot, szakkör formájában azóta tanítjuk. Egyébként a kosár- és kézilabdapályára is szívesen bemerészkednek a tanulóink, két diákunk rendszeresen részt vesz a kosáredzéseken – magyarázta lapunknak Fekete Marianna Sarolta, elmondva azt is: jelenleg 25 mozgássérült diákjuk van, mindenféle problémával, köztük kerekesszékesekkel, gimnáziumi oktatást és szakiskolai képzést kínálnak nekik. 
Kovács Mária a gimnázium 9. a. osztályos tanulója, a születése óta mozgássérült. Szerencsére nem kényszerült kerekesszékbe, a speciális iskoláikban mindent megtettek azért, hogy járni tudjon. 

Minden segítséget megkapnak 

– Nagyon szeretek itt tanulni, még ha messziről is érkeztem, Pest megyéből. Itt minden segítséget megkapok, ugyanúgy tanulhatok, mint bárki más. Ugyan lassabban írok, de erre is tekintettel vannak, és mindent megtesznek, hogy kollégistaként ugyancsak jól érezzem magam. Mozgásos szakkörre és filmklubba járok, a mozgást élvezem a legjobban, olyankor a sérültségemről is képes vagyok megfeledkezni – magyarázta. Az ügyes lány hetente jár haza egyedül vonattal, így gyakran együtt lehet a családjával. Imádja a nyüzsgést, a városba is szívesen kijár, még szívesebben csapatban, a kollégiumi nevelőtanárok szervezte közös rendezvények alkalmával. 

Ezzel adta át a szót a barátnőjének, osztálytársának, a kerekesszékes Kovács Dorottyának. Mint mondta, sokat tesz a fejlődéséért, igyekszik sok mindent egyedül megoldani, de természetesen nem nélkülözheti a segítséget. 

– Busszal nem közlekedem, a szüleim hoznak iskolába minden héten Hajdúnánásról. Sokat köszönhetek ennek az iskolának, nagyon jó a közösség, kedvesség és jó szándék övez bennünket, itt biztonságban lehetünk. Megtanítanak ügyet intézni, vásárolni, ha szeretnénk, megismerhetjük a lehetőségeket, és közös, például világnapi rendezvényekre, az állatparkba is kijárunk. (A témára, tekintettel jelentőségére, a pénteki számunkban visszatérünk.)  

Nekem a sport rengeteg pluszt adott

Sokat hallunk a sport egészségjavító hatásáról, és jól dokumentálható az is, milyen lehetőségekhez juthat az, aki magas szinten képes teljesíteni. Emiatt is fontos, hogy a mozgássérültek is megkapják az esélyt. Nyíregyházának sikeres ülőröplabda-csapata van, nemrégiben megalakult a város első kerekesszékes kosárlabda együttese, és méltán lehetünk büszkék egy egyéni sportoló, Tarjányi István eredményeire. A Nyíregyházi Sportcentrum kerekesszékes vívója számos világkupaéremmel rendelkezik, tavaly nyáron élete első paralimpiáján szerepelt Tokióban, s kardban a nyolcadik helyet szerezte meg. 

– A vívással megtaláltam a sportomat, de előtte nem volt semmi – beszélt arról Tarjányi István, milyen lehetőségei vannak a sportolni vágyó mozgássérülteknek. 

– A parasport is Budapest-centrikus, ott több a lehetőség. Összességében jobb a helyzet, mint kilenc-tíz éve, amikor elkezdtem a vívást. Az Atlétikai Centrumban edzhetek, profi körülmények között készülhetek a versenyekre. Ajánlom a gyerekeknek, hogy kezdjenek el sportolni, mert ezzel kinyílik egy másik világ, az én életemnek is rengeteg pluszt adott. Mindig kell, hogy legyen célja az embernek, amit nem szabad feladni. Nem egyszerű, de küzdeni kell!