„Soha ne legyünk csendes szemlélők!”

 A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját 2001 óta minden évben április 16-án tartják meg hazánkban arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. 
 

Koszorúk és kavicsok 

A demecseri önkormányzat a húsvéti ünnepek miatt néhány nappal korábban emlékezett meg a város deportált zsidó lakosságáról. Mint a szombati számunkban már beszámoltunk róla, a város önkormányzata és a Nyíregyházi Zsidó Hitközség pénteken emléktáblát avatott az 1890-ben épített izraelita elemi népiskola épületének falán. 
A megemlékezést újabb rendezvények is követték. Az ünnepség résztvevői először felkeresték a város zsidó temetőjét, s az ottani emlékműnél is elhelyezték a kegyelet koszorúit, illetve az emlékezés kavicsait, valamint elültettek egy emlékfát is. Ezt követően Cinkos, aki néma címmel vándorkiállítás nyílt a demecseri művelődési ház galériájában a Magyar-Izraeli Baráti Társaságok és Körök Országos Szövetsége, valamint az Élet Menete Alapítvány jóvoltából. 
A holokauszt emléknapja alkalmából megrendezett tárlat megnyitásakor először prof. dr. Hunyadi László, Izrael Állam tiszteletbeli konzulja mondta el gondolatait. 
 

Mély nyomot hagy a lelkekben 

– Örülök, hogy sok fiatalt látok magam körül, hiszen ők jelentik a jövőt. A tárlat tablói a múltat mutatják be, de hogy ez a múlt tovább éljen közöttünk, ahhoz fiatalokra van szükség. A Facebook, a Twitter a mával foglalkoznak, az aznap történteket adják hírül a világnak, ez a kiállítás azonban visszavisz bennünket a múltba. A lelkekben mély nyomot hagy, mert bemutatja, mi minden történt a régi időkben – fogalmazott a tiszteletbeli konzul, s így folytatta: 
– Izraelt képviselem, ahol biztonságban élnek a zsidók az állam megalakulása, 1948 óta. Izrael azonban nemcsak az ott élőket védi, hanem összefogja az egész világ zsidóságát, illetve a zsidóság jelenét és múltját. Hadd köszönjem meg Vitális Zsombor egyetemi hallgatónak, hogy az Élet Menete Alapítvánnyal együtt megszervezte ezt a tárlatot. 
A tiszaeszlári vérvádat idézte fel beszédében Gáll Ottó, a Magyar-Izraeli Baráti Társaságok és Körök Országos Szövetségének alelnöke. 
 

Alapvető ok: a félelem 

– Az antiszemitizmus megyénkben is jelen volt 140 évvel ezelőtt. Szerencsére a tiszaeszlári vérvád a végén jó fordulatot vett, de addig sok nehézségen, megaláztatáson mentek keresztül a zsidó emberek. Az antiszemitizmus ellen nem könnyű felvenni a harcot, de mint Eötvös Károly ügyvéd, a tiszaeszlári zsidók védője megfogalmazta, tanítókra van szükség és nem bíróságokra. A kiállítás címe: Cinkos, aki néma. Miért voltak némák, miért voltak cinkosak az emberek? A tiszaeszlári közösség miért volt néma, miért volt cinkos? Mindennek az oka alapvetően a félelem. 
– Felszólalással meg lehetne akadályozni a tragédiát, de ott él az emberekben a kérdés: Mellém áll valaki? Egyedül maradok? Elbukom, ha egyedül vagyok? Elbukom, s a családomat is magammal rántom? Komoly dilemmák ezek az emberekben. Mikor kell megszólalni? Mikor kell csendben maradni? Demecser is néma maradt, nem szólalt fel senki a zsidók védelmében. Csak azt tudom mondani, hogy le kell győznünk a félelmünket. Nem kell félni, sokan mellénk fognak állni. Nyugodt lélekkel aludni – ezt kívánom mindenkinek – tette hozzá a beszéde végén az alelnök. 
Pécsi Tibor történész az Élet Menete Alapítvány képviseletében ismertette a Demecserben április 20-ig megtekinthető kiállítást. 
– A kiállítás választ ad arra többek között, mi történt az áldozatokkal, kik követték el az embertelenséget, miért hallgattak sokan. Gáll Ottó már utalt a félelemre, azonban más is szerepet játszott a hallgatásban. Az egyik tablónak a címe, hogy Ne légy szürke! Ez egy 1964-es gyilkosságot mutat be: egy lányt megöltek Amerikában, de senki sem szólt, pedig sokan látták. Vagyis a hallgatásunknak az is az oka, hogy várunk a másikra, szólaljon meg ő. A másik tud beszélni, a másiknak van telefonja, az szóljon, aki erős – mondta a történész. 
 

A faluban mindenki sírt... 

– A deportáláskor szinte valamennyi szemtanú arról beszélt, hogy a faluban mindenki sírt, de nem szólt senki sem a zsidók védelmében, nem tettek semmit sem. Féltek az emberek, de remélték, valaki tesz majd helyettük, például a polgármester, valamelyik megyei elöljáró vagy éppen a kormányzó. Mindennek a tanulsága: szólni, tenni kell, nem szabad a másikra várni! Erről szól ez a kiállítás. Soha ne légy áldozat, soha ne légy elkövető, soha ne legyünk csendes szemlélők! Ezekkel a gondolatokkal ajánlom mindenki figyelmébe ezt a kiállítást – tette hozzá befejezésül Pécsi Tibor. 

Borítókép: Pécsi Tibor történész is elmondta gondolatait a kiállítás megnyitóján | Fotók: Sipeki Péter