Nem való mindenkinek...

„Ha az ázsiai tekintete fürkészi a terepet, a postás is csak csúzlival lövi be a levelet” – ilyen és ehhez hasonló rímekkel népszerűsíti kutyáit a nyírszőlősi ­Dahmarda Kennel tulajdonosa, Ivánkó Ferenc. Szeretné, ha minél többen megszeretnék a közép-ázsiai juhászkutyákat, méghozzá a felelős állattartás írott és íratlan szabályait betartva, hiszen a fajta méretéből és jelleméből adódóan csak felkészült gazdiknál van jó kezekben. 

– Egy kis faluban nőttem fel, ahol a nagyszüleimnek volt egy Csalfa nevű maszkos fakó pulija, amit nagyon-nagyon szerettem, így gyerekkorom óta közel állnak hozzám a kutyák, fajtától függetlenül – mesélte lapunknak. – Közép-ázsiai juhászkutyát legelőször egy képen láttam, de már akkor tudtam, hogy kell nekem! Emlékszem, hogy akitől az első ilyen kutyámat vásároltam, először nem is akarta eladni nekem: azt mondta, hogy nem adja oda akárkinek. Hiába győzködtem, csak akkor egyezett bele, amikor ellátogattunk hozzá, és az eb azonnal leült a feleségem mellé. 

Nem szabad túletetni 

Érdekesség, hogy a törzskönyvi neve szerint a kutyát Dórának hívták, míg Ferenc párját Nórának – így a félreértések és -hallások elkerülése miatt az ebnek új nevet kerestek, végül átkeresztelték Bolhóra, arról a településről, ahonnan elhozták. A kutyus sajnos ma már nem él, azonban Ferenc a mai napig hatalmas szeretettel emlékszik rá. Úgy érzi, hogy bár az embernek élete során sok kutyája lehet, mindegyik mást ad át a gazdájának, más élményekkel és tapasztalatokkal gazdagítja. 

– A közép-ázsiai juhász egy nomád típusú kutya, amely jól bírja az időjárás viszontagságait, a gazdáit pedig hűségesen védelmezi, erős az őrző-védő ösztöne. Nagyon fontos, hogy mindig tájékozódjunk, mielőtt magunkhoz vennénk egy ilyen kiskutyát, hiszen nagyon nagyra nő! Egyik kutya sem marad olyan pici, mint két hónapos korában – tette hozzá a tenyésztő. 

Még a legkisebb közép-ázsiai juhászkutyák marmagassága is 65 centiméternél, súlyuk 40-50 kilogrammnál kezdődik – ennél csak nagyobbak lehetnek, súlyuk akár a 80 kilogrammot is meghaladhatja. Erre bizony fel kell készülnie a leendő gazdinak. 

– A Nemzetközi Kinológiai Szövetség több mint 400 fajtát ismer el, ezeknek a 90 százaléka egy-másfél éves korára abszolút „készen van”, azonban egy közép-ázsiai ilyenkor még kölyök: három-három és fél éves korára nő fel teljesen – emelte ki Ivánkó Ferenc. – Az egyik legfontosabb dolog, amire figyelni kell a gondozáskor, hogy a gazdi ne etesse túl a kutyát, mert ez elhízáshoz és más egészségügyi problémákhoz vezet. Erre hajlamosak az emberek, mert azt akarják, hogy az állat minél hamarabb elérje a kívánt méretet. A türelmetlenkedés ilyenkor felesleges és káros, hiszen a kutya mindenképpen nagyra fog nőni, azonban nem mindegy, hogy ez a növekedés mennyire terheli meg az ízületeit. 

– Az ízületek miatt szüksége van csonterősítőre, az egyik legjobb a zöldkagylókivonat C-vitaminnal. Utóbbiból napi 100 grammnál nem kell több, mert ennyit tud az eb szervezete hasznosítani. Nem drága dolog, azonban a kutya egészsége meghálálja. Bár a diszplázia lehet örökletes is, a betegség helytelen táplálással szerzett változatát megelőzhetjük, ha minderre odafigyelünk – tette hozzá Ferenc. 

Nem való akárkinek 

Nem véletlen, hogy ennek a fajtának nincs olyan nagy táplálékigénye, mint más hasonló méretű ebeknek: a tenyésztő úgy magyarázta ennek okát, hogy a Türkmenisztánból és Tádzsikisztánból származó kutya eredetileg tavasztól télig a szabadban élt juhászokkal, ahol bizony sokszor magának kellett gondoskodnia az élelemről. Így a szervezete képes rá, hogy a legkevesebb táplálékot is a lehető legjobban hasznosítsa. 

– Sajnos vannak olyan emberek, akik csak azért szeretnének egy ilyen nagy háziállatot, mert úgy gondolják, hogy vagánykodhatnak vele. Ha ezt észreveszem, akkor bizony nem adom el az illetőnek a kiskutyát. Annak idején nekem is meg kellett győznöm a tenyésztőt, akitől Bolhót vásároltam, hogy jó helyen lesz az eb, és én is így gondolkodom: nem mindegy, hogy ki lesz a gazdája – fűzte hozzá.