Jogok és kötelezettségek a rácsok mögött

Már a független magyar ügyészség 1871-es létrejöttét rögzítő törvényben is volt egy paragrafus, ami arról rendelkezett, hogy legyenek olyan ügyészek, akik a „törvényszéki fogház fölött felügyelnek, és őrködnek különösen, hogy a foglyokkal való bánásmód, azok őrizete, élelmezése, ruházata, a fogházak tisztán tartása, és egyáltalában a fogházi házrend és fegyelem iránt fennálló törvényes rendeletek pontosan végrehajtassanak és evégett a fogházakat havonként legalább egyszer megvizsgálják”. – Bár eltelt azóta több mint 150 év, a feladatunk nem változott, legfeljebb annyiban, hogy havonta nem egyszer, hanem kétszer kell ellenőriznünk a bv. intézeteket és a fogvatartási helyeket – mondta dr. Géczi Zoltán, a megyei főügyészség büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti és jogvédelmi csoportjának vezetője. 
 

Kérelmek, panaszok 

Megyénkben jelenleg egy országos (Tiszalök) és egy megyei jellegű bv. intézet (Nyíregyháza), egy rendőrségi fogda, egy őrzött szállás és egy menekültügyi őrzött befogadóközpont – utóbbiak Nyírbátorban – működik, a csoport tagjainak ezek mellett az előállító helyiségeket is rendszeresen ellenőrizniük kell. Tavaly ez összesen 338 vizsgálatot jelentett, s témakörönkénti vizsgálatokat is lefolytattak – többek között arról, hogy a fogvatartottak gyakorolhatják-e a vallásukat. Kérelmeket, panaszokat, bejelentéseket is elbírálnak – az elmúlt évben 396 érkezett hozzájuk, s ezekkel is összefüggésben 310 fogvatartottat hallgattak meg. 
– Megyénkben 2021-ben 268 panaszt nyújtottak be a fogvatartottak – volt, aki többet is –, ezek közül 188-at elutasítottunk, 32-nek adtunk helyet, s vannak folyamatban lévő ügyek is – mondta Géczi Zoltán, aki a panaszok okairól is beszélt. 
– Leggyakrabban az élelmezés mennyisége és minősége, az egészségügyi ellátás nem megfelelő volta, a kapcsolattartás korlátozása, a rovarfertőzöttség vagy a fegyelmi eljárás szabálytalan lefolytatása miatt fordulnak hozzánk a fogvatartottak, de a beadványok, levelek továbbításának, a nem megfelelő tisztálkodási lehetőségek vagy a szabad levegőn tartózkodás biztosításának problémái is az okok között szerepelnek. Akinek a panaszát elutasítjuk, a Legfőbb Ügyészséghez fordulhat – az elmúlt évben ez 64-szer fordult elő: 47 esetben a mi álláspontunkkal értettek egyet, 17-ben részben más álláspontra jutottak. 
– Ha nagyon le kellene egyszerűsíteni a feladatunkat, azt mondanám, hogy azt vizsgáljuk, ezen intézményekben a törvényben rögzített módon bánnak-e a fogvatartottakkal, de arra is figyelnünk kell, hogy az elítéltek ne csak a jogaikkal élhessenek, de a kötelezettségeiket is teljesítsék. Résen kell lennünk, hiszen előfordul, hogy a fogvatartottak annak érdekében, hogy másik zárkába vagy másik intézetbe kerüljenek, bántalmazással vádolják meg valamelyik őrt. Az intézetek közösségi terei a legtöbb helyen be vannak kamerázva, de a zárkák nem, így ezekben az esetekben az őr és az elítélt állítása áll egymással szemben, és nekünk kell eldöntenünk, kinek van igaza. 
 

Megtagadták az étkezést 

– A panaszhoz mindenkinek joga van, amiatt senkit sem érhet retorzió, de az ellen, aki hamisan vádol valakit bűncselekménnyel, eljárás indul – mondta a csoportvezető, akitől megtudtuk: bv. ügyészként bv. bírói eljárásokban is részt vesznek – tavaly összesen 768 alkalommal került erre sor. 
– E meghallgatásokon, melyeken főként a feltételes szabadságra bocsátásról, a büntetési fokozat megváltoztatásáról vagy a reintegrációs őrizet elrendeléséről születik döntés, mi is ott vagyunk és indítványt teszünk – mondta dr. Géczi Zoltán, akinek, akár a csoport többi tagjának, rendkívüli eseményekkel – öngyilkosság, verekedés, zendülés – kapcsolatban is intézkednie kell. 
– Tavaly a tiszalöki bv. intézetben egy fogvatartott öngyilkos lett, míg egy másik elítélt sikertelenül próbálkozott ezzel, Nyíregyházán pedig három esetben követtek el bűncselekményt egymás sérelmére. A nyírbátori őrzött szálláson a körülmények elleni tiltakozásként többen is megtagadták az étkezést, de előfordult szándékos egészségkárosítás is, hatszor pedig az elhelyezettek közötti konfliktus miatt kellett kényszerintézkedést alkalmazni. 
– Ha egy fogvatartott meghal, részt kell vennünk a halottszemlén – ha úgy tetszik, mi vagyunk a garancia arra, hogy nem történik mulasztás, azaz hogy egy esetleges emberölést nem próbálnak meg öngyilkosságnak beállítani – mesélte az ügyész, aki szerint a közvélemény keveset tud a bv. intézetekről, annak ellenére, hogy ezek már nem annyira zártak, mint amilyenek korábban voltak. 
 

Bíznak a szabadulásban 

– A legtöbben úgy gondolják, hogy az intézeteknek szigorúaknak kell lenniük – amikor valakinek egy hozzátartozója bekerül, és érzékeli a valós körülményeket, ez a vélemény általában megváltozik. A bv. intézetekről leginkább akkor hallanak az emberek, ha megszökik onnan valaki, vagy ha celebek kerülnek a falak közé. Megyénk bv. intézeteiben is megfordultak ismert emberek, nem volt velük gond, legfeljebb annyi, hogy egyiküknek kicsi volt a szabványágy, nagyobbat kellett csináltatni – mesélte a csoportvezető, aki több mint két évtizede bv. ügyész. Szereti a munkáját, és azért dolgozik, hogy a benti körülmények senkit se akadályozzanak abban, hogy a szabadulása után újra beilleszkedhessen a társadalomba. Vannak, akik ezt csak évtizedek elteltével tehetik meg, és vannak, akik még akkor sem. 
– A tiszalöki intézetben van egy speciális részleg: ott élnek azok a fogvatartottak, akiket tíz évnél hosszabb vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek – ők az ún. nagyidős elítéltek. Jelenleg tízen vannak, és nincs velük probléma. Azt tapasztalom, hogy belenyugodtak a sorsukba. Idegen nyelvet tanulnak, olvasnak, és átértékelték a tetteiket, különösen azok, akik fiatalon kerültek be. A többségük bent megváltozik, és bár az ítéletük jogerős, bíznak a szabadulásban – tette hozzá a csoportvezető.

Borítókép: Dr. Géczi Zoltán | Fotó: Sipeki Péter