Így tanulj és szerezz barátokat külföldön

Olvasóink közül néhányan – legalábbis a hosszú távú memóriával megáldottak – talán még emlékeznek Lipcsei Péterre, aki cserediákként eljuthatott a Fülöp-szigetek egyik földdarabjára. A Krúdy Gyula Gimnázium akkori 12.-eséről közel négy esztendő távolából mesélhettünk. A fiatalembert a Közép-Luzon tartományban található Ibába, rizsföldek mellé sodorta az élet, 5-6 órányi buszútra a fővárostól, Manilától. 
 

Régi történet, új fejlemények 

Kitűnő iskola volt az neki, hiszen a festői környezet, a pál­mák és kék lagúnák mellett a szerény életkörülményekből is nagy kanállal szedhetett a nedves trópusi éghajlaton gyakori pókok, gyíkok és egyéb élőlények látogatta családi hajlékban, ahol nem is klasszikus család, hanem 9 fivér fogadta. Ugye, már rémlik valami? Kültéri vécé, szokatlan hőség, 90 százalékos páratartalom, nyárson sült csirkebelsőség, sült vér és kutyahús. Az érem másik oldalán pedig ott van a különleges kultúra, a semmihez sem hasonlítható élmények és a féltő szeretet, amivel ott fogadták. Mindezek még sokáig elkísérik őt. 

S hogy mi történt azóta? Miután 2018 májusában hazatért a filippínók földjéről, fél évet diákmunkásként dolgozott, a következő nyáron pedig már utazott is vissza a vulkánok vidékére. 
Mivel a továbbtanulását nem Magyarországon tervezte, Dániába felvételizett, anyagi megfontolásból viszont fél év után hazatért. Amikor a Wizz Air légitársaság felvételi felhívása a keze ügyébe került, és azt olvasta, hogy a cégnek Nyíregyházán nyílik akadémiája, úgy tűnt, eldőlt a sorsa. Ha a hátralevő bő egy esztendőt is sikerrel veszi, utána büszkén integethetünk a földről a fiatal pilótának. 

Lipcsei Péterrel egyébként annak apropóján találkozhattunk ismét, hogy Nyíregyházán egy hazánkba látogató filippínót kalauzolhatott. A 21 esztendős leány, Trisha (ejtsd: Trésá) önkéntesként, egy nemzetközi program küldötteként érkezett Magyarországra. Csak zárójelben jegyezzük meg, habár az országok közötti diákcsere-kapcsolatokat is visszavetette a világot gúzsba kötő koronavírus-járvány, az interkulturális tanulást és kapcsolattartást szervező AFS Magyarország Nemzetközi Csereprogram Alapítvány egy összetett kockázatkezelési modell és támogatási rendszer révén továbbra is kész külföldi csereprogramok biztonságos lebonyolítására. Főleg olyan országokat céloznak meg, ahol az egészségügyi körülmények megfelelőek, és a vízumkiadás sem ütközik akadályba. 

Visszatérve Trishára, a mosolygós vendég 14 éves kora óta önkénteskedik, mivel gyorsan felismerte, milyen sokat hozzáad a mindennapjaihoz, ha külföldiekkel barátkozik. Eddig kizárólag a hazájában önkénteskedett, és első külföldi megbízatása hozta Magyarországra. 
 

Vissza az egyetemre

– Svédországban voltam cserediák, ahol egy idősebb házaspár fogadott. Búcsúzáskor egyre csak arra biztattak, hogy jöjjek még vissza Európába. Aztán a Covid miatt gondolnom se lehetett ilyesmire, ám amikor Magyarországon igény mutatkozott egy külföldi önkéntes munkájára, azonnal megragadtam a kínálkozó alkalmat. Bizonyítanom kellett, hogy jól beszélek angolul, s hogy prezentálni is jól tudok – mesélte. 

Tavaly októberben érkezett, júliusban utazik haza. A munkahelye ugyan a magyar fővároshoz köti, de Vácott van szállása, innen ingázik azokba a középiskolákba, ahol órát szerveznek neki. Budapesten kívül megfordult eddig Veszprémben, Debrecenben, Pécsett, Sopronban (mindegyik városunk nevét gyönyörűen ejtette ki). Nyíregyházán két napot tartózkodott, az Arany János és a Zrínyi Ilona Gimnáziumba látogatott el. 

– Az a dolgom, hogy ráirányítsam az itteni diákok figyelmét a cserediák-kapcsolatokban rejlő lehetőségekre, meséljek a kultúránkról, erősítsem a saját kultúra megbecsülése iránti igényt. Az órákon sztereotípiákkal dolgozó játékokat játszunk, a prezentációm sok képanyaggal és információval szolgál, az egész tulajdonképpen egy interaktív foglalkozás – magyarázta. Azt már Trisha helyi mentora, Majorosné Toldi Zsuzsanna AFS-körzetelnök mondta el lapunknak, hogy a Fülöp-szigeteki önkéntes remek pedagógiai érzékről tett tanúbizonyságot, és arra is mindig figyel, hol, milyen fokú angolsággal bírnak a tanulók. 

– A magyar diákok sokkal céltudatosabbak, mint a Fülöp-szigeti kortársaik, minden erejükkel a tanulásra fókuszálnak. Pragmatikusabbak is, úgy vélik, ha vállalják a cserediákprogramot, csúsznak egy évet, és felborul az egész életük – mondta el, amikor a tapasztalatairól faggattuk. – Nyilván a Fülöp-szigeteki fiataloknak is fontos a karrier, a munkahely, amiből sok megszűnt a vírushelyzet miatt, ezért ott is többen külföldön keresik a boldogulás útját. Amikor a legelső prezentációmon megkérdeztem a magyar diákokat, mit tartanak a magyarokról, meglepő volt hallani, hogy szerintük pesszimisták. Mi természetesen nem ilyenek vagyunk. Akinek a házát elviszi egy tájfun, abból is feláll, nem roskad magába – tette hozzá nevetve. 
 

Szívesen utazna még 

Trisha inkább csak azt látta, hogy a magyar városok nagyon szépek, a magyar ételek olyan finomak, hogy fel is szaladt rá pár kiló. (Csak a kocsonyával nem tudott mit kezdeni.) A fogadó családoknál könnyen szövődtek barátságok, azon viszont igen meglepődött, mennyi a részeg az utcán a fővárosban. Miután júliusban hazautazik, visszatér az egyetemre, nemzetközi kapcsolatok szakra. A jövője még előtte is homályos, vallotta be, viszont ha önkéntesként lenne még lehetősége utazni, szívesen visszajönne Európába, esetleg megnézné Dél-Afrikát. 

Borítókép: Trisha, Majorosné Toldi Zsuzsanna és Lipcsei Péter az AFS molinójával | Fotók: Majorosné Toldi Zsuzsanna archívuma