Korszerűnek számított Nagykálló vára

Szeptember vége óta tart a kállói vár régészeti feltárása, sőt az elmúlt szűk egy hónap alatt a szakmai munka új szintre lépett. Számos érdekesség került elő a föld mélyéről, a régészek nem hiába ástak kutatóárkokat.

Találtak ezüstpénzt, korabeli fémtárgyakat, cseréptöredékeket, és a föld másféle rétegződése megmutatta az egykori várfal elhelyezkedését is. Legutóbb pedig ritka – az 1500-as évek legelejéről való, vagyis az 1570 körül épült várnál idősebb – cserépkályha-csempetöredékre bukkantak, rajta egy kulcsos Szent Péter-ábrázolással.

A méret is lényeges

A vár persze más miatt is izgalomban tartja a közvéleményt, például a méreteivel, ami jó ideje élénk vita tárgya. Korábban mi is Koroknay Gyula művészettörténész tanulmányára és adataira támaszkodtunk, de mint kiderült, a neves nyíregyházi szakemberre hallgatva nagyot tévedtünk. Legalábbis erre figyelmeztetett a vár másik elhivatott kutatója, Várkonyi András építész, aki a közelmúltban előadásban tisztázta a tévedéseket.

Elöljáróban elmesélte, fővárosi lévén honnan a vonzalom. A szülei diákként a nagykállói gimnáziumban ismerkedtek meg, később az 5 esztendősen Budapestre került kis András gyakran töltötte a nyarakat a nagykállói nagymamánál. Már gyermekként megragadták képzeletét a várról szóló mendemondák. Miután felvilágosították, hogy a nagykerti szőlőben nem álmai „lovagvára”, csupán egy helyi orvos már romos villája áll, a valódit ugyanis nem kőből, csupán földből építették, csalódottságában hosszú évtizedekre meg is feledkezett róla.

– Akkor eszméltem rá, mit értünk földvár alatt, amikor 3-4 éve Hollandiában, Groningen közelében saját szememmel láthattam Bourtange vízivárát. Ez ilyen is lehet? – kérdeztem magamtól, és a földvárak nyomába eredtem. A megyében a karósorral megtámasztott 3,3 hektáros szabolcsi a legismertebb, ami háromszögűre épült. Oroszországban ez az ősi forma sokáig megmaradt, gondoljunk csak a háromszögletű Kreml épületére, még ha annak mai, a XVI. században épült téglaerődítmény jellege miatt látszólag nem sok köze lehet a földvárakhoz – indította kicsit messzebbről előadását Várkonyi András, a védművek progressziójára rátérve.

Ha nincs kő, jó lesz a föld is

Az Árpád-korban kezdetben csupán lakótornyok épültek, a visegrádi Salamon-torony például ilyen. A 14. századra a szabálytalan alaprajzú öregtornyok köré már falakat emeltek, majd egy évszázaddal később ráébredtek, hogy a tornyokat – tekintettel az akkorra már felfedezett puskaporra, és az első megalkotott ágyúkra – célravezetőbb kívülre tenni.

Az ágyúkorszak első áldozata 1453-ban Konstantinápoly volt, sajnos egy „derék” magyar mester, Tüzes Orbán diák tanította meg a törököket ágyút önteni. Ilyen fegyver ellen csak zömök, vastag falak védhettek, s mivel az Alföldön nem sok követ találni, muszáj volt földvárakat építeni. Előbb kiugró kerek bástyákkal erősítették meg a sarkokat, majd jöttek a praktikusabb szögletes óolasz, valamivel később pedig a nagyobb méretű újolasz, más néven fülesbástyák, amelyekről a várfalak tövénél tobzódó ellenségbe oldalazva hatékonyan bele lehetett ágyúzni.

– Mint tudjuk, Kálló várát 1570-ben kezdték el építeni Ottavio Baldigara itáliai várfundáló mester tervei alapján öccsének, Giulio Baldigarának irányításával, Rueber János és Tieffenbach Kristóf kassai, illetve szatmári várkapitányok kezdeményezésére. Az országgyűlés 1574-ben már királyi végvárrá is nyilvánította.

– Közel négyzet alaprajzú volt, körben mocsaras vizesárokkal, a sarkokban újolasz bástyákkal, az udvar közepén kúttal, a város felé felvonóhidas kapuval, vele szemben kis személybejáróval. A központi reneszánsz stílusú, tornácos épületet még a Kállayak emelték egy évszázaddal korábban, s miután a család a bajban magára hagyta ősi fészkét, ebből lett a kapitányi épület – magyarázta az építész kutató.

Jelenlegi ismereteink szerint az évszázad végén Wilhelm Peter Zimmermann készített róla ábrázolást először, amit 7 másik, zömében pontatlan metszet követett az ismert nyolcból. Máig kettőt fogad el leghitelesebbnek az utókor: egy 17. századi olasz metszőét és a német Lucas Georg Ssicha műtermében 1665-ben készült munkát, amely alá egy Eggen nevű segéd pontos helyszíni felmérése alapján a vár lépték utáni alaprajzát is berajzolta.

Ezt vette alapul a méretek pontos megállapításához Várkonyi András, más bizonyító erejű atlaszokkal együtt. Horváth György földmérő 1755-ös vagy az 1782–85 közötti 1. katonai felmérés térképein például még jelölték a várat. A 19. századi 2. katonai felmérések felszínrajzán viszont már nem találni, ahogy az 1870-es kataszteri térképen sem. Szépen kirajzolódnak viszont a vár külső árkainak a vonalai egy 1968-ban készült légi felvételen. A felszínrajzok a mai digitális technikának köszönhetően egymásra montírozhatók, mutatva, hogyan szeli ketté észak–déli irányban a mai Béke utca az egykori várterületet.

A török is komolyan vette

– Ezeket alapul véve a bástyák csúcsai közötti távolság kb. 100 méter volt, a rövidebb oldalon 96 méter. A külső védmű pedig – ha a vizesárkokat is beleszámoljuk – kb. 150 és 140 méter – tette helyre zárásképpen Várkonyi András az adatokat.

– A sánc anyaga kívülről 77, belülről 82 fokos meredekségű gerendasor közé döngölt föld, tégla vagy más szilárd anyagú „burkolat” sehol sincs. Nem is lehetett, a 2 méter vastag, 6 méter magas téglafalhoz legalább 2,5 millió tégla kellett volna, a megyeházához még két évszázaddal később, 1775-ben is csupán 250 ezer téglát voltak képesek kiégetni. Követ legközelebb Bodrogkeresztúron fejtettek, a korabeli rossz­ utakon lehetetlen lett volna Kállóba szállítani.

– A vár mindezekkel együtt is korszerűnek számított akkoriban, a fülesbástyák szintjein lennie kellett 16-20 ágyúnak, más kérdés, hogy II. Rákóczi Ferenc már csak négyet tudott lefoglalni 1703-ban, az erősen leredukált várőrségtől. S hogy a várkapitányság 1711-ben törvényileg megszűnt-e vagy sem, nem tudni. De én még láttam az 1970-es években azt a sírkövet, amire az 1700-as évek végéről az volt írva: itt nyugszik az utolsó kállai kapitány.