Csak egy apró tűszúrás, és kész – nagyüzem volt a nyíregyházi Jósa András Oktatókórházban

Több százezren éltek az előzetes regisztráció nélküli oltás lehetőségével az oltási akcióhét első felében. Több tízezer oltatlan ember jelent meg az oltópontokon az első oltásért, s nagyon sokan kérték a megerősítő harmadik oltást is. Mint lapunkban is beszámoltunk róla, hétfőtől országszerte 101 oltóponton, reggel 7 és este 7 óra között lehet kérni a vakcinákat előzetes regisztráció és időpontfoglalás nélkül.

A szakemberek mindenkit az oltás felvételére biztatnak, hangsúlyozva, hogy a kórházban ápolt súlyos betegek elsöprő többsége oltatlan. Szerdán bejelentették, hogy a héten újabb, majdnem 240 ezer adag Pfizer–BioNTech-vakcina érkezett Magyarországra. A két vállalat által fejlesztett oltóanyagból így már mintegy 11 millió érkezett az országba.

A nyíregyházi Jósa András Oktatókórházban szerdán is nagyüzem volt, sokan keresték fel az egészségügyi intézményt, hogy megkapják az első, a második vagy épp a harmadik oltást. Az oltásra várakozók között volt Csányi Andrea is, aki készségesen mesélt lapunknak arról, számára miért olyan fontos a védőoltás.

– Korábban a május elsejéket vagy munkával töltöttem, vagy szerveztünk valami programot a családdal, barátokkal. Az idén azonban a kórházban emlékeztem meg a munka ünnepéről, akkor kaptam meg ugyanis a második oltásomat. Három héttel később bejelentette a kormány az enyhítéseket, ami szabadon engedte az addig karanténba zárt életünket.

Bevallom, arra viszont nem számítottam, hogy szükség lesz harmadik oltásra, és azután is sokáig gondolkodtam, beadassam-e, vagy sem, amikor a járványügyi adatok megugrottak – árulta el lapunk érdeklődésére Csányi Andrea, akivel szerda délelőtt a megyei kórház főbejárata előtt beszélgettünk. Elmondta: korábban sem elsősorban maga miatt vállalkozott rá, főleg a nyugdíjas édesanyját féltette.

Az egész család ágynak esett

– Úgy gondoltam, hogy mivel a munkám miatt sok helyen és sok ember között megfordulok, az esély is nagyobb, hogy hazaviszem hozzá a betegséget. Szűk három héttel ezelőtt aztán ágynak esett a család. Előbb anyukám, majd sorban a többiek. Ledöntötte a láz, szörnyű köhögés kínozta őket, borzasztóan aggódtam, de azonkívül, hogy kiváltottam a gyógyszereiket és bevásároltam, a csomagokat pedig az ajtó előtt hagytam, nem sokat tehettem értük. Az első napok tényleg szörnyűek voltak, rettegtem, hogy valamelyikük kórházba kerül, mert bár bízom abban, hogy tudásukhoz és lehetőségeikhez mérten mindent megtesznek a betegekért, az egészségügyi dolgozók kapacitása, ereje is véges.

– Mire megkapták a PCR-tesztek eredményét, a család fiatalabb tagjai már gyógyulófélben voltak, anyukámnak azonban még szüksége volt gyógyszerekre és inhalátorra. Nehezen kezdett javulni, még most is csúnyán köhög, és a betegség kísérőtüneteként rosszul alszik, de már sokkal jobban érzi magát. A kötelező karanténnak ugyan vége, de lassan nyeri vissza az erejét, egyelőre nem megy emberek közé – mesélte Andrea, akinek arcán jól látszott, megviselte az aggodalommal teli időszak.

Felkészülten érkeztek

– Elrettentő példának kiváló volt az övék – jegyezte meg keserű mosollyal. – A második oltásom óta eltelt hat hónap, a férjemnek pedig egészségügyi dolgozóként kötelező felvennie, úgyhogy időpontot foglaltunk. A megyei kórház „kék tömbjébe” kellett mennünk, ahol természetesen megmérték a hőmérsékletünket, majd rövid sorban állás után megkaptuk a kérdőíveket, amiket egy kedves asszisztenssel közösen pillanatok alatt kitöltöttünk.

Annak, aki nem tudta, milyen vakcinát kaphat, elmondták, hogy miből választhat, de a legtöbben felkészülten érkeztek, mi is megbeszéltük otthon, mit szeretnénk, szóval nagyon gördülékeny volt az adminisztráció.

– Egy kicsit hamarabb érkeztünk, így az oltópont előtt még vártunk néhány percet, addig beszélgettünk egy fiatal ápolónő hallgatóval, aki elárulta, mióta itt van, szerencsére még senki nem lett rosszul az oltás után. Pontosan akkor hívtak be mindkettőnket, amikorra az időpontunk szólt. Nem töltöttem két percnél többet a rendelőben, egy apró szúrás, némi papírmunka, és csatlakozhattam a váróban üldögélőkhöz. Az első oltásom után nem éreztem semmit, a másodikat egy kis izomfájdalom és hőemelkedés kísérte. Kiegyeznék ennyivel a harmadik után is.

Regisztráció nélkül, azonnal oltanak

– Már a vírus kezdetétől úgy voltam vele, hogy ha el kell kapnom, úgyis koronás leszek, ha nem, akkor meg mindegy, mit teszek, nem fertőz meg a Covid – mondta a nyíregyházi Bocskai utcán, a rendelőintézet bejárata előtt Papp Katalin, aki most szánta rá magát arra, hogy az első oltást felvegye.

– Nem vagyok sem vírustagadó, sem oltásellenes, egyszerűen eddig nem éreztem, hogy erre szükségem van.

Most azért döntöttem mégis a vakcina mellett, mert a családban többen megbetegedtek, szerencsére oltottként enyhe tünetekkel, lázzal megúszták a Covidot, s én sem akarok egy ilyen agresszív mutáció miatt lélegeztetőgépre kerülni.

– Az is a mérlegen volt, hogy ezen a héten nem kell regisztrálni, időpontot foglalni.

– A kolléganőm húsz perc alatt végzett, ennyit nekem is megér, hogy kapjak egy Pfizert – vonta meg a vállát, majd feltette a maszkot és beállt az adminisztrációs sorba.