Visszatért a kömörői hidrovámpír? A fagyasztott csirkefejnek hála menekült meg olvasónk a mocsári rémtől?

A kömörői hidrovámpírt talán be sem kell mutatnunk – még 2019 októberében számolt be róla János nevű olvasónk, hogy egy különös vízilény megcsapolta egy tehén vérét. Úgy tűnik, a hidrovámpír nem nyugszik: újabb beszámolót kaptunk róla!

Nyár vége óta várom, hogy újra lehessen történetet küldeni – kezdte levelét Endre nevű olvasónk. – Olvastam a kömörői hidrovámpír történetét, ami mély nyomott hagyott bennem. Megmondom őszintén jó pár rémes éjszakát is okozott. Állandóan azt álmodtam, hogy miközben húslevest főzök, a bestia feje felbukkan a hatalmas fazékban, és a zsírosan gyöngyöző levesfelszínen keresztül néz a szemembe! De, ami még rémisztőbb, hogy augusztusban, itt Túristvándiban úgy néz ki, én is találkoztam vele! Augusztus végén, azon a héten történt, amikor Lenke nénit elvitték az unokái nyaralni. Én vállaltam, hogy amíg nem lesz itthon, etetem a Hentes nevű kutyáját. A falu másik végében lakott, úgyhogy amikor munka után este hazaértem, mindig át kellett még sétálnom hozzá. Ezen az estén is így történt. Kivettem a fagyasztóból a kutyának való farhátat és a csirkefejeket, és elindultam. A Zrínyi utcán mentem, amikor elértem az Öreg-Túron átvezető hídhoz. Először csak arra figyeltem fel, hogy valami csobog a híd alatt. Bugyborékolós, pocsogós hang volt. Talán egy kicsit sziszegős is, de ebben nem vagyok biztos. Amikor lenéztem a hídról, csak négy, néha a víz felszíne fölé emelkedő karmos végtagot láttam, és azt, hogy valami nagyon mozgolódik, csapkod, forog a felszín alatt. Azt gondoltam, hogy megint egy uszadékkutya akadt bele a horgászok zsinórjaiba, de ekkor megláttam a végtagokhoz tartozó fejet is. Pontosan úgy, ahogy János írta, a lény, elsőnek zsírosnak tűnő haja valójában hínár volt! Az átkos vízi növény szinte teljesen eltakart hófehér arcát. Ezért is lehet, hogy először nem is vett észre. Megbabonázva néztem, nem tudtam levenni a szemem a bemetszésekről, amik kétoldalt éktelenkedtek a nyakán. A fehér bőr rózsaszín, lazac színű hússal találkozott. Olyan furán burjánzott itt a teste, mint egy korall. A kopoltyúi voltak ezek a sebek!

A kavarást, csapkodás, bugyborékolást abbahagyva siklásba kezdett. Úszóhártyás kezével hajtotta magát a part felé. Odaérve nyaka élő sebeibe nyúlva vért fakasztott magából. Ez az átkozott nedv egyszerre volt vörös és élő, valamint zöld és nyálkaszerű . A szaga pedig egészen elviselhetetlen, mégis kéjesen kívánatos volt. Nem tudtam mozdulni. A szag odaszegezett. A gyomrom viszont felfordult tőle, a tartalma pedig egyesülni akart a szaggal. Elhánytam magam, de olyan szerencsétlenül, hogy a fagyott csirkefejes zacskót, amit a jobb kezembe szorongattam teljesen elárasztottam. A hányás kívül-belül beterítette a csomagomat.

A hidrovámpír, aki eddig a nyálkás vérével meghintett partszegélyt rágta, erre a hangra viszont már rámemelte tekintetét. Örvény! Ez jutott eszembe, ahogy a két rémesen kék szemébe néztem. Teljesen magával rántott. Húzott lefelé. Tépedt ki a testemből a szemem keresztül. Nem szabad ki lépni a szaruhártyám kapuján, csak ez járt a fejemben. Nem szabad kilépni szememen, mert ha ez megtörténik, akkor elragad a rém! Mintha nyakig erősen sodródó folyóban álltam volna, olyan lassan bírtam csak megmozdítani a kezem. Öntudatlanul nyúltam bele a szatyromba, és ragadtam meg egy marék hányásos fagyott csirkefejet. Ezt vágtam az egyre közelítő hidrovámpír felé. Ahogy a repülő húsdarabok után nézett, végre levette rólam a tekintetét, és meg tudtam mozdulni. A hidrovámpír a lucskos csirkedarabok után kapott! Azonban, ahogy az elkapott csirkefejet a szájához emelte, megérezhette az okádék ízét, ugyanis az ő torkából is gennyes haldarabok törtek elő! De mégis ette, falta, habzsolta a csirkefejet. Végre szabadulni bírtam ettől a megbabonázó rettenettől. Rohanva tettem meg az utat Lenke néni házig, ahol Hentes elé öntöttem a maradék csirkedarabokat. Aznap este már nem mertem újra elhaladni a hídon, így Lenke néni tornácán aludtam Hentes kutyával. Másnap pedig már semmi nyomát nem láttam a hídnál a rém előző napi jelenésének. Szeretném felvenni a kapcsolatot a tavalyi hidrovámpíros cikket író Jánossal, hogy megvitathassuk észleléseinket! A lelki békém érdekében ez nagyon fontos lenne! Kérem jelentkezzen, János!

https://szon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/durva-sebet-hagyott-a-tehen-nyakan-a-komoroi-hidrovampir-3474468/