Koszorúk az embermentő magyar katonatisztnek

Igaz ember volt, és az emberi humanizmus világszerte ismert képviselője. Soha nem adta fel a harcot a történelem ember ellen forduló olyan nagy fanatikusaival szemben, mint Sztálin vagy Hitler. Nem nézte, ki, milyen nemzet gyermeke, és legyen bár lengyel, román vagy zsidó, igyekezett menteni mindenkit, aki kiszolgáltatottja volt a 20. század viharainak.

Akiken segíteni tudott, imába foglalták a nevét. Tökéletesen ráillett, amit Mécs László költő Fanatikusok című 1929-ben írt versében így fogalmazott meg: „…felrúgják a bálványokat, ha színaranyból vannak is”.

A Nyíri Honvéd Egyesület és a nyíregyházi 5. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda koszorúzással egybekötött ünnepség keretében emlékezett Reviczky Imre posztumusz vezérőrnagyra, születésének 125. és a holokauszt 77. évfordulója alkalmából.

Az utóbbi évforduló azért is összeér az ünnepelt katonatiszt személyével, mert a II. világháború kezdetétől annak végéig a zsidó munkaszolgálatosok egy részének megmentő angyala volt. A deportálások idején például SAS-behívókkal mentett meg a lágerek poklától férfiakat és nőket, nem véletlenül érdemelte ki a Világ Igaza kitüntető címet.

Reviczky Imrének, 1946 és 1949 között a megye hadkiegészítő parancsnokának, az egykori katonatisztnek az alakját a Kállay Ház oldalán elhelyezett emléktáblája előtt Tóth Sándor nyugállományú ezredes, a Nyíri Honvéd Egyesület elnöke idézte meg.

A „világ jámbora” Bánócon született nemesi családban 1896-ban. Szülőföldjéhez közel, Sárospatakon járt iskolába, itt lett később a járás testnevelés-vezetője. Már fiatalon igen népszerű volt a járásban, hiszen egyszerű embereket patronált, bajaikban együtt érző segítőjükké nemesedett, később pedig országszerte megismerték nemes jellemét. Nyíregyházán kötött házasságot 1920 végén.

Katonaként Ferenc József nagyváradi hadapród­iskolájában pallérozódott, akinek ifjú tisztje volt az I. világháború idején. De Trianont követően vörös katonaként is harcolt a cseh és román megszállók ellen. Békéscsabai parancsnokként gyakran hangoztatta: a katonai szolgálat három esztendeje nem lehet a megalázottság és reménytelenség időszaka.

Tudatosan vállalt emberség

Királyhelmec katonai parancsnokaként érdemelte ki az „igaz ember” titulust 1939 után. A II. világháború idején az embersége és humanizmusa még saját államával is szembefordította. A brjanszki erdőségekben fekvő települések lakosságát – mint a megszálló erők egyik tisztje – parancs ellenében sem volt hajlandó 1942-ben megtisztítani, elpusztítani, később sem tűrte az önkényeskedő kegyetlenkedéseket.

A szadista parancsnokokat gondolkodás nélkül letartóztatta, leváltotta, a hasonlóan kíméletlen keretlegényeket frontszolgálatra küldte. Számos emberéletet megmentett akkor is, amikor halálba indított kárpátaljai vagonokból szállított le embereket. Tudatosan vállalt emberségének gyakran volt eltiltás, leváltás, áthelyezés, később börtön a következménye.

Egyéni érdekeit az általános emberi értékek alá tudta rendelni. Reviczky egész élete példázza, hogy mindig van cselekvési lehetőség, ha erkölcsi elveink megingathatatlanok. Ő képes volt megtartani a magyar ember önbecsülésének egy szikráját, és van remény arra, hogy a szikra egyre több honfitársunk keblében lángot fog gyújtani

– fogalmazott ünnepi beszédében Tóth Sándor.