Elismerő oklevél az Akadémiától

Nyolcvanegy esztendős lesz novemberben, s még mindig tanítja zongorázni az ifjakat. Az elmúlt évtizedekben számos tanítványából lett előadóművész, zenei szakember. A sok éven át végzett magas szintű zenepedagógiai tevékenységéért a Nyíregyházán élő Krokovay Gizella zongoratanárnő a napokban átvehette a fővárosban a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának elismerő oklevelét. A Makovecz-házban megrendezett ünnepségen Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy, a nyíregyházi Cantemus Kórusintézmény igazgatója mondta a laudációt. A Nemzet Művésze méltatásából idézünk néhány gondolatot.

A GIZI név immár fogalom

„GIZI. Csak így egyszerűen, mint ahogy a legnyilvánvalóbb dolgokat mondjuk. Gizi, mert Gizi fogalom, mert Nyíregyházán a zenetanítás terén Ő a GIZI. Van így, hogy az élet és az idő kitermeli önmagától. Ha azt mondjuk, hogy Kokó, akkor mindenki tudja, hogy Kovács István ökölvívó olimpiai bajnokról van szó. Ha azt mondom, hogy tegnap hallottam az ötödiket a Zeneakadémián, mindenki tudja, hogy természetesen Beethoven V. szimfoniájáról van szó. Mert így, hogy ötödik, csak egy van. Így vagyunk mi Nyíregyházán Gizivel. Ő a GIZI – természetesen a gyerekeknek Gizi néni –, ha zongoraoktatásról van szó. Ha megkérdi a szülő: És mondd, kinél tanul a gyermeked zongorázni? A legtermészetesebb válasz: Gizinél...Kivételes személyiség. Rendkívüli érzéke van a tehetségek fölfedezésében, elképesztő munkabírással valósítja meg a tanár, a pedagógus legfőbb feladatát, kihozza a rábízott tanulóból a maximális lehetőséget. Nála nem jár le a harmincperces óra. Talán ő is ismeri a mondást, amit a Kodály-iskolában minden tanuló tud: „Mindig van jobb megoldás.” Nem ismeri a tökéletest, csak az odavezető utat járja konokul, eltéríthetetlenül. Olvasmányai alapján biztosan vallja Goethe tanítással kapcsolatos bölcsességét: „Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, amilyennek lennie kellene, akkor azzá tehetjük, aki lehetne.” Saját életét is így éli. Fest, szobrokat farag, zongorázik és télen a hóban fürdőruhában kézen áll. Mert ne feledjük, ő a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola testnevelési tanszékén adjunktusként dolgozott. Innen ment nyugdíjba. Ez persze nagyon régen volt, a testnevelés már nyugdíjban van, de a zongoratanítás most is folyamatos. Gizi most is tanít. Mert „kinél tanul a te gyermeked zongorázni? Hát Gizinél!” Az Isten éltesse sokáig Krokovay Gizellát!

Tornázás, kávézás

– Nagyon boldog vagyok, hogy a munkásságomat Budapesten is elismerik. A Tomsits Rudolf AMI zongoratanára vagyok félállásban, 8–16 éves fiatalokat tanítok – mondta el érdeklődésünkre Krokovay Gizella.

– Ha nem tanítok, akkor a házimunkát elvégzem, bevásárolok, sétálok. Van egy baráti társaság, amelynek a tagjaival rendszeresen találkozom. Remélem, hamarosan elkezdhetjük az egyetemen a közös Callanetics-tornát, addig pedig a törzshelyünkön, egy kávézóban beszéljük meg a világ dolgait.

Borítókép: A tanárnő az oklevéllel és a Pesten kapott csokorral | Fotó: a szerző