Az alkotás öröme a tanári módszertanban

Az idei MENTA konferencián a hagyományoknak megfelelően átadták a Gyurós Tibor-díjakat. Az elismeréssel 2001 óta a hazai IKT-szektorban meghatározó szakemberek és kiemelkedő teljesítményt nyújtó vállalkozások tevékenységét ismeri el az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége. A sárvári konferencián négy kategóriában adtak át díjakat: az év innovációja, az év menedzsere, az év digitalizációs projektje mellett jutalmazták az év digitális oktatás nagykövetét is.

Utóbbi nyertese Zsigó Zsolt, a nyíregyházi Bánki Donát Műszaki Technikum és Kollégium tanára. Az ismert pedagógus immár harminc éve dolgozik jelenlegi munkahelyén, több évtizedes munkájának köszönhetően a Bánki-iskola az ifjúsági innováció és műszaki fejlesztés egyik fontos bázisává vált hazánkban, sőt Zsigó Zsolt tanítványaival rendszeresen vesz részt külföldi versenyeken is. Az elismerésről, az oktatás és a technológia átalakulásáról beszélgettünk a digitális oktatás nagykövetével.

Gyenge manuális készségek

Zsigó Zsolt lapunknak elmondta, tanári pályája harminc évéből húsz a digitális pedagógiával is „terhelt”.

– Azért fogalmazok így, mert kezdetben ez nagyon nehéz volt, egyfajta új világnak számított. Úgy érzem, ahogy megjelentek az új trendek, mindig időben sikerült azokat adoptálnom. Az elmúlt években többen kaptak díjat azok közül, akik közelebb kerültek az alkotó pedagógiához. Valószínűleg ezért ismerték el a munkámat, mert mindez 2013 óta a portfólióm része – tudtuk meg Zsigó Zsolttól, aki az alkotó pedagógiáról is mesélt lapunknak. Kiemelte: a gyerekek manuális készségei egyre gyengébbek, amiért a szülők is felelősek.

– Az úgynevezett helikopterszülők amint szerszámot látnak a gyermekük kezében, „odarepülnek” és elveszik tőle, mondván, ez veszélyes. A másik gond, hogy lassan eltűnnek az apukák, nagypapák műhelyei, azok a sufnik, ahol barkácsolni lehet. Az alkotó pedagógia ezt az űrt töltené be, és szerencsére szépen nő az ilyen helyek száma. A módszerek szinte bármelyik iskolában alkalmazhatók, még hagyományos értelemben vett műhely sem kell hozzá. A gyerekek oldaláról is van erre igény, le lehet rakni a már elterjedt kütyüket egy kis barkácsolásért, és azt kell mondjam, szívesen le is rakják – tudtuk meg a pedagógustól, aki szerint nem kell rögtön magasan felszerelt műhelyekről álmodni.

Előtérben a problémamegoldás

– Először azt kell megtanulni, hogyan működjenek együtt egymással, s szerintem ezt az általános iskolákban jobban csinálják, mint a magasabb szinteken. Az alkotáshoz egyszerű eszközök is elegendőek, jó példa erre a pillecukor-kihívás, amit a tanév elején mindig megcsinálok a diákokkal. Ehhez csak egy csomag pillecukor, egy zacskó spagetti, csapatonként egy méter szigetelőszalag és ugyanennyi spárga kell. A lényege, hogy egy olyan konstrukciót kell létrehozni, mellyel a cukor minél magasabbra kerül. Elsőre viccesnek tűnhet a módszer, de a nagy cégek HR-esei is előszeretettel használják, ugyanis a problémamegoldás és az együttműködés a kulcsa – példázta Zsigó Zsolt.

Hozzátette: a tanári attitűdnek is meg kell változni, már nem ott tartunk, mint régen, amikor a diákok hátra tett kézzel ültek a padban, a pedagógus pedig magyarázott.

– Már nem csak vagyunk a tudás kinyilatkoztatói, a gyerekek megannyi helyről tanulhatnak, a tanár csupán egy forrás. A digitalizáció észrevétlenül áthatja az életünket, és sokan el sem hiszik, hogy a jövőben veszélyben lehet a munkahelyük. Elég az autóiparra gondolni, ahol rengeteg feladatot látnak el robotok, most pedig a villanyautók térhódításával teljesen másféle szakemberekre lesz szükség. Gyakran hallom, hogy régen nem tűntek el ilyen gyorsan szakmák, pedig a történelemben évszázadokkal ezelőttről is találhatunk példát. Amikor Gutenberg feltalálta a könyvnyomtatást, hirtelen kétezer kódexmásoló állása szűnt meg – hangsúlyozta.

Zsigó Zsolt szerint a járvány arra is rámutatott, hogy a számonkérés módjait is át kell gondolnunk, hiszen más készségek lesznek fontosak a jövőben.

– Nem az számít, valaki képes-e megtanulni ötoldalnyi szöveget, s azt később leírni, ennél sokkal fontosabb a kooperáció, a problémamegoldó képesség. Egyetemista koromban évekig a szakmája csúcsán állhatott az, aki az Egyesült Államokból hozzájutott egy jó szakmai könyvhöz – elvégre nálunk nem volt ilyesmi –, ma viszont egy friss tanulmányt is elérhetünk szinte percek alatt. Fel kell hívni a tanárok figyelmét arra, hogy ne féljenek új dolgokat kipróbálni – emelte ki Zsigó Zsolt.

Borítókép: Zsigó Zsolt vehette át a digitális oktatás nagykövetének járó díjat | Fotó: Sipeki Péter