2021.09.25. 16:49
Megbújva virított a lila szépség
Az év vadvirága volt négy éve ez a különleges jelentőségű és veszélyeztetett fajta.
– Vigyázz, mert itt viperák is vannak! – figyelmeztettek jóakaratúlag alkalmi túravezetőim, s azonnal megértettem, miért húztak gumicsizmát az elmúló nyarat idéző melegben, amint kiszálltunk a terepjáróból. Ilyen vészcsengő hallatán naná, hogy bokazoknis, mokaszinos tappancsokkal a percen letettem a különlegesen szép virág keresgéléséről. Inkább mentem a térdig érő, száradó ecsetpázsitos réten barátaim csapásán. Hiszen, ha volt is ott mérges kígyó, már rég megugrasztották az előttem csörtetők – nyugtatgattam magam.
Szóval az úgy volt, hogy kornistárnicsnézőbe jöttünk a túristvándi határba, ahol Géza barátom közel két évtizede járt ezen az egykor lápos réten, aminek a minapi felkutatásában a környéket, akár a tenyerét ismerő kömörői barátunk, János volt segítségünkre. Egy jövevény számára kiismerhetetlen dűlőutakon kanyargózva, a bámészkodó utasokkal autótetőt megfejeltető döccenőket is leküzdve értünk az egykor tárnicsos rét közelébe, hogy aztán egy „gépjárműről” felszólítás után bozótvágóval átküzdjük magunkat a sűrű rekettyésen, s ott álljunk a megkutatandó célterületnél.
A szakirodalom szerint nyár végén bontja szirmait a nyúlánk szárú, sötétlila színű kornistárnics, de szatmári barátunk szerint, mint minden növény, ez a 2018-ban az év vadvirágának választott kornistárnics is késett idén legalább két hetet, így jó esélyünk volt, hogy saját szemünkkel is láthassuk.
„Itt van egy! Gyertek ide!” – hangzott az első, majd a második felkiáltás: „Nézzétek, erre mennyi van!” Körbetérdeltük a gyönyörű növényeket, és már kattogott is a fényképezőgép, megörökítendő ezt a Szatmár-Beregben sem mindennapi látványt.
Értéktárunk éke
Hazánkban a hegy- és domb- vidéken és az Alföld egyes részein szórványosan elterjedt, a Szatmár–Beregi-síkság kiszáradó láprétjein helyenként tömeges a jelenléte. Kiszáradó lápréteken, hegyi és mocsárréteken fordul elő. Az utóbbi 50 évben számos korábbi lelőhelyéről – többnyire élőhelyének megszűnése vagy átalakulása, kiszáradása, cserjésedése miatt – eltűnt. A nyár utolsó heteiben, augusztus végén, szeptember elején virágzik. Védett többek között Lengyelországban, Olaszországban, Romániában és Svájcban is. Hazánkban 1982 óta védett, már ott van a Magyar Értéktárban is. Természetvédelmi értéke 10 ezer forint.
A kornistárnics tüdőbetegségeket gyógyító erejére utal népi elnevezése: tüdőtárnics vagy tüdőfű.
