Hordjunk össze tücsköt, bogarat!

A lakás dísze lehet egy szép terrárium, főleg ha lakói olyan látványosak és különlegesek, mint a kisállat-kereskedésekben is kínált gyíkfélék. Egy kezdő állattartó azonban korántsem biztos, hogy könnyen eligazodik a hüllők világában – sőt, már az is komoly fejtörést okozhat, hogy egyáltalán melyik fajt válassza.

Gekkóval kezdjünk

– Tartási szempontból a leopárdgekkó a legegyszerűbb, mert a természetben egy éjszaka és szürkületben közlekedő állat, így nincs szükségünk UVB-lámpára, amely a legtöbb hüllőnek elengedhetetlen. Sőt, a párásításra sem érzékeny – mondta el lapunknak Smajda Gergely a nyíregyházi Tűzhal Díszállat Kereskedésből.

– Nem olyan macerás gondoskodni róluk, mint társaikról, éppen ezért aki szívesen megismerkedne a hüllőkkel, azoknak kiváló kezdőállat lehet a leopárdgekkó. Persze megvan a hátránya is: mivel éjszakai állat, a nap legnagyobb részét elbújva tölti, így nem sokat látjuk.

Ha izgalmasabb terráriumlakóra vágyunk, akkor a kaméleont nekünk találták ki: táplálkozáskor akár 15-20 centiméterre is kinyújtja a nyelvét, ezzel pedig igazán látványossá teszi a mindennapos etetés rutinját. Cserébe viszont sokkal több odafigyelést igényel, mint a kevésbé szórakoztató, ám sokkal igénytelenebb leopárd­gekkó: egy kaméleonnak UVB-lámpára, párásításra és hőmérséklet-ellenőrzésre van szüksége. Ezenkívül a folyadékpótlásáról is speciális módon kell gondoskodni. Mivel a vadonban a levelekről nyalogatja le a párát és az esőcseppeket, a terráriumban sem fog tálkából inni: a gazdinak be kell szereznie egy csepegtetőt.

A hüllő nem kutya

– Az agámák nagyon barátságosak is lehetnek: amikor éhesek, egészen közel jönnek, és akár kézbe is vehetőek. Azonban ne feledjük, hogy hüllőt tartani nem olyan, mintha kutyája vagy macskája lenne az embernek: ezek az állatok nem igénylik a folyamatos simogatást és szeretgetést – tette hozzá Smajda Gergely. – A szakállas agámának is kell az UVB-lámpa, hiszen természetes élőhelyén a tűző napsütésben szaladgál, így az árnyékos szobában tartva nem kapná meg azt a D-vitamin-mennyiséget, amire szüksége van. Területből is nagyobbat igényel, mint mondjuk egy leopárdgekkó: legalább egy méter hosszú legyen a terráriuma. Amikor hüllőtartáson gondolkodunk, először mérlegeljük, lesz-e elég helyünk arra, hogy kényelmesen elhelyezzük az állatot.

A szakember elmondta, hogy a leopárdgekkó, valamint a szakállas és a víziagáma lapos terráriumban érzi jól magát, azonban egy kaméleonnak nem az alapterület, hanem a magasság számít, hogy tudjon ágakon mászkálni.

Különleges étrend

– Nagyon fontos tudnunk, hogy ezek az állatok mind élő eleséget esznek, így ha hüllőt szeretnénk tartani, akkor a különböző rovarokkal és lárvákkal is meg kell barátkoznunk – emelte ki. – Sok olyan vásárlóval találkoztam már, aki nagyon aranyosnak találta az üzletben pihenő kis gyíkot, azonban a tücsköt nem merte megfogni, pedig ez a mozzanat elengedhetetlen az etetéshez. A terrárium lakóinak étlapján tücsök, sáska, lisztkukac, gyászbogárlárva, viaszmolylárva és csótány is szerepel. Csak élve eszik meg, a döglött példányokkal hiába kínálnánk. A szakállas agáma egy kicsit kilóg a sorból, mert vegyesen kell táplálni: a rovarok mellett fűre és gyümölcsre is szüksége van.

Smajda Gergely arról is beszélt, hogy mint minden kisállatnál, így a hüllőknél is gondoljunk arra, hogy a vásárlással évekre elkötelezzük magunkat: megfelelő tartási körülmények között egy kaméleon 4-5 évig, a nagyobb testű fajták pedig akár 7-8 évig is élhetnek, így gondoljuk végig, hogy készek vagyunk-e ennyi ideig gondoskodni róluk. Ahhoz pedig, hogy a pikkelyes kis kedvenc minél tovább, elégedetten és egészségesen mellettünk maradjon, mindig fajtaspecifikusan kérjük ki, majd tartsuk be a szakemberek tanácsait.

KM