Egyre tovább a „mamahotelben”

Magyarországon a fiatalok átlagosan 27,4 éves korukban hagyják ott a szülői házat, s a friss felmérésekből az is kiderült, a férfiak átlagosan két évvel tovább maradnak a „mamahotelben”, mint a nők. Ez a tendencia szinte az egész EU-ban megfigyelhető, de vannak olyan országok, ahol ez nem törvényszerű. Harmincéves kor után a szülői házban lakni nem feltétlenül egészséges, de nem minden esetben van probléma, ha a „gyerek” a harmadik X után sem repült ki a családi fészekből. Utánajártunk, miért ragadhatnak a „mamahotelben” a fiatal felnőttek. Kovács Robertina pszichológus elmondta, több oka is lehet annak, hogy otthon maradnak a 30-as éveik elején járó nemzedék.

Lassabban hoznak döntést

– Ők vagy kényszerből, vagy kényelemből maradtak a szülői házban. Biológiailag már felnőttek, de gyakran a szüleik főznek, mosnak rájuk, így erre nincsen gondjuk. Az Y- és a Z-generációra jellemző az aprólékos tervezés, hosszas mérlegelés, és nem hoznak olyan gyorsan döntéseket, mint a szüleik. Az egyik legfontosabb céljuk, hogy stabil anyagi hátteret teremtsenek, és olyan munkát végezzenek, amit élveznek is. A családalapítást csak e célok elérése után tervezik, ezért egyre később repülnek ki a családi fészekből – ismertette az egyik gyakori okot Kovács Robertina, aki a Pán Péter-szindrómáról is mesélt lapunknak. Ennek lényege, hogy a 20–40 éves férfiak nem akarnak felelősséget vállalni, és élvezik a szüleik gondoskodását.

– Ehhez azonban olyan szülők kellenek, akiknek túlzottan védő a mentalitásuk, kielégítik a „gyerek” minden kívánságát, akinek ezáltal nincs meg a motivációja az önállósodáshoz. Amennyiben sikerül az illetőnek párkapcsolatot kialakítania, nagy valószínűséggel az édesanyjához hasonló hölgyet választ magának. A párjukról gondoskodó, az önállótlanságot teljesen elfogadó nők esetében beszélhetünk a Wendy-szindrómáról, tagjaik anyaként gondoskodnak az ő Pán Péterükről – hívta fel a figyelmet a szakember.

Kitolódik a családalapítás

Érdekes, de a férfiaknál gyakoribb, hogy otthon ragadnak, aminek szintén több oka lehet.

– Az édesanyák hajlamosabbak a fiú gyermekeik útját jobban egyengetni, míg a lányaikat inkább önállóságra nevelni. A mamahotelben nem csupán azért maradnak tovább a fiatalok, mert valamilyen pszichológiai problémájuk van, nem szabad elfeledkezni a gazdasági és szociológiai okokról sem. Az albérlet- és lakásárak emelkedtek, sokan csak gyakornokként kezdik meg a munkájukat, így később lesz stabil keresetük, és a családalapítás is kitolódik a karrier priorizálása miatt. Pszichológiai ok viszont több is van. Erikson elmélete szerint a krízisek a fejlődés normál velejárói, melyek hozzájárulnak az egyén fejlődéséhez. A normatív krízis fogalma Caplan nevéhez fűződik. Ez egy olyan fejlődési krízis, mellyel való sikeres megküzdés megerősíti az egyént. A szorongást okozó kihívások, konfliktusok azok, melyek leküzdése a fejlődéshez vezet. Krízisek nélkül nem jöhetne létre fejlődéslélektani szempontból változás. A fiatalok azért sem tudnak továbblépni, mert a túlféltés miatt sokszor nem szembesülnek e nehézségekkel. Megjelenik a halogatás, minden fontos döntést később hoznak meg. Stresszelnek amiatt, mert nem jutnak elhatározásra, vagy amiatt, hogy rosszul döntöttek. Ez egy ördögi kör, amiből nehéz kilépni – hangsúlyozta Kovács Robertina, hozzátéve: a jelenség a szülő oldaláról is megfogható.

– Az üres fészek szindróma azon szülőket érinti, akik tartanak attól, hogy kirepül a gyerek, elcsendesedik a ház, felborul a napi rutinjuk, és a jövőben nem lesz rájuk szükség. Emiatt tudattalanul is kiszolgálják a gyermeküket, hogy az velük maradjon. Ugyanakkor az otthon ragadás megelőzhető, ha a szülők tudatosabban nevelik a gyermeküket. Egészen fiatalkortól önállóságra kell őket tanítani. Ha egy boltban szeretne valamit a gyerek, biztassuk, hogy ő menjen oda az eladóhoz. Támogatni és dicsérni kell őket minden alkalommal, mikor átlépik a saját határaikat. Vállalja a házimunka egy részét, vagy legyen felelős a család háziállatának gondozásáért – ilyen apróságokkal már egészen kicsi kortól lehet az önállóságot erősíteni. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy szülőként bízzunk a saját nevelésünkben, hogy elég értéket adtunk át a gyereknek, amit később tovább vihet, és ezáltal magabiztosan kirepülhet a családi fészekből.

MI