2021.08.24. 17:30
„Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha ilyenben lesz részem” – Tiszavasvári díszpolgára lett
Tizenegyedik könyvét írja Hankó András, aki hatalmas megtiszteltetésnek tartja az elismerést.
Dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő és Szőke Zoltán polgármester gratulált a díszpolgárnak
Forrás: Hankó András archívuma
Ha próféta nem is lehet a hazájában, díszpolgár igen: Hankó Andrásnak ítélte oda a titulust Tiszavasvári képviselő-testülete. Az elismerő oklevelet az új kenyér ünnepe alkalmából nagy nyilvánosság előtt nyújtotta át dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő és Szőke Zoltán polgármester.
Szentmihály szülötte
– Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha ilyenben lesz részem. Korábban csupa „nagy” ember kapta a díszpolgári címet. Meglepett, hogy rám esett a választás, de mi tagadás: jót tett a májamnak – mondta a rá jellemző stílusban Hankó András, aki 78 évesen fogadhatta a gratulációt és az elismerő tapsot.
– A kollégiumi és a katonai éveket leszámítva mindig itt éltem. Van egy szlogenem: Szentmihályon születtem, Szentmihályért élek, Szentmihályon lakok, Szentmihályon halok. Ehhez tartom magam.
– A Szentmihály kifejezést előszeretettel használom, úgy gondolom, hogy ez egy kis lépés ahhoz, hogy településünk múltja ne vesszen mulandóba, ismerjék meg a fiatalok, a betelepült kevésbé informált, sőt az idegenben lakó idősebb korosztály is.
Hankó András rávilágított arra, hogy a Tiszavasvári elnevezés előtt miként alakult lakóhelyének a neve:
– A települést még a XIX. században is Szentmihálynak hívták. Mivel Nagy-Magyarországon több Szentmihály is volt, ezért 1906-ban a Bűd szócskát megkülönböztetésként hozzáragasztották, tekintettel arra, hogy a közelében volt a kis falu, Bűd. Ugyanakkor Bűdöt Tiszabűdre „keresztelték” a Tisza viszonylagos közelsége miatt. A Bűd szócskával a mai napig is viták vannak, mert egyesek szerint ü-vel, mások szerint ű-vel kell írni, de biztosat senki nem tud.
Az 1900-as évek első felében a két falu „összenőtt”: a Határ (ma Egység) utca egyik oldalán Bűd, másikon Szentmihály épült, ezért a Belügyminisztérium 1941-ben összevonta a két falut, és azoknak az elöljáróságait, azonban 1946-ban ismét kettéváltak, majd 1950-ben ismét „összeházasították” a helységeket egy rövid időre. A Tiszavasvári elnevezés 1952 óta él, ezt az itt született Vasvári Pál és a Tisza nevéből képeztek.
Hankó András javaslatára alapították meg 1962-ben a kézilabda-szakosztályt, és közel 10 évig játszott a helyi csapatban.
Ott volt 1972-ben a sakkszakosztály megalakulásánál, és még 2012-ben is NB II.-es meccset játszott a 64 fekete-fehér mezőn.
– A sport végig kísérte az életemet. A futballcsapat fénykorában a másodosztályban játszott, a kézilabdázók az élvonalban. A sportnapilapot és megyei újságot egyaránt tudósítottam. Emellett írtam a Vasvári Hírmondóba is. Sok cikket írtam, többek között meginterjúvoltam Puskás Ferencet, Balczó Andrást és Varga Zoltánt. A helyi focimeccseken hosszú ideig voltam a hangosbemondó. Vezetőségi tagként segítettem a Vasvári Pál Társaság munkáját. Kedvet kaptam a könyvíráshoz, jelenleg tíz kötetnél tartok, most készítem a tizenegyediket – említette Tiszavasvári díszpolgára, ki évtizedeken át dolgozott a biztosítási szakmában, és megbecsülték a lelkiismeretes munkáját.
Barátkozik a gondolattal
– Bátyám biztatására megírtam édesapám életútját, a Szentmihály napszámosa című könyvemben. A Hankó család néhány nevezetes tagjáról írt portréim a Pedagógusok arcképcsarnokában jelentek meg. A Szentmihályi szivárvány hét kötetében elbeszélések, krokik, villámtréfák szerepelnek. Az írói szabadságnak és fantáziának ritkán, de ott, ahol lehetett, teret engedtem. Most pedig barátkozok a gondolattal, hogy szülőhelyem díszpolgára lettem, amit hatalmas megtiszteltetésnek tartok.
Megbecsült pedagógusok
– Luca napján születtem Bűdszentmihályon, 1942. december 13-án. A szüleim a település elismert és megbecsült pedagógusai voltak. Édesapám, Hankó László ének- és zenetanár, aki országos hírnevet szerzett az általa szervezett és vezetett ének- és fúvószenekarával. Édesanyám, Balázs Aranka Gabriella tanítónő. Igyekeztek becsületes, tisztességes életre nevelni, fogékonnyá tenni a jó és szép iránt. Egyetlen testvérem, Laci bátyám 1957-ben, tizenhét éves korában elhagyta az országot, haláláig az Egyesült Államokban élt – jegyezte meg Hankó András.