A ló az első, és csak utána jöhet a huszár

Ma már nem élnek közöttünk huszárok, valamennyien az égi csatamezőkön vágtatnak szilaj paripájukon. Szerencsére azonban vannak napjainkban olyan személyek, akik fontosnak érzik a huszárság hagyományainak ápolását, s nem feledik a huszárok bátorságát, vakmerőségét, hazaszeretetét. E személyek közé tartozik Székely Tibor is.

Magyar jelenség és egy magyar szó, amely ugyanazt jelenti, bárhol is emlegessék szerte a világban. Nekünk, magyaroknak dicső nemzeti jelkép, amely soha nem feledteti: lovasnemzet vagyunk. Természetesen a huszárra utalunk, amely a néhai dr. Zachar József honvéd ezredes, egykori egyetemi tanár szerint az a „harcos, akiben a váratlan vakmerőség a kiszámított cselekedettel, a ravaszság lovagiassággal, a kitartás az időben való távozással egyesülten nyilatkozik meg”.

Valami hasonlót érez az ember, amikor Székely Tibor hagyományőrző huszár ezredessel, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnökével beszélget, akit augusztus 14–15-én, a XVII. Nyíregyházi Huszártalálkozón gyakran láthat majd a közönség.

A folklór világából érkezve

Persze, szerénysége okán mindjárt szabadkozással kezdte: ő is csupán hagyományőrző. Közülük senki sem igazi huszár, nem valódi katonaember, nem is ez a dolguk. Hazafias kötelességük viszont, hogy az egykori huszárhősök tiszteletére minden értékét felmutassák ennek a kultúrának, és büszkén viseljék az egykori hadi jeleket és jelképeket, amilyenek például a korabeli egyenruhák.

– Ez is valami olyasmi, mint a folklór, amely nem merülhet feledésbe, és meghatározza az identitásunkat. Különösen manapság, amikor élő, veterán huszárról sajnos már nincs tudomásunk. Egyébként én is a folklór világából érkeztem ide, 1974-től a Bihari János Táncegyüttesben Novák Ferenccel dolgoztam együtt. Több mint 20 esztendeig menedzseltem is a társulatot, ott lehettem velük az első táncháztalálkozóktól a huszadikig. Később tagja lettem a Honvéd Együttesnek, ahol 2007-ben örökös taggá fogadtak.

– Ilyen előélet után kerestek meg – mint a folklórban és a szervezésben is jártas szakembert és hobbilovast – az akkor éppen bővülő szövetségtől 1995-ben. Versenyszerűen ugyan soha nem lovagoltam, de Szilvásváradon vagy Budapesten is – főképp az Örkény-lovastáborok szellemében – olyan remek mesterektől tanulhattam, mint Mátyus Viktor jeles lovas­ szakember, a hazai és külföldi lovasbemutatók első számú ünnepeltje. Ezért is szeretnénk visszaállítani a magyar lovaskultúra háború előtti színvonalát, illetve legfőbb célunk a magyar huszár nimbuszának az életben tartása – magyarázta.

Csak támogatással megy

Székely Tibor leszögezte: a hagyományőrzők világa nem egy laktanyai világ, ahogy a katonakultúra sem egyenlő a militarizmussal. A szövetségben ugyanakkor igyekeznek katonás rendet tartani. Főleg a lovak miatt, mert első a ló, második a ló, a harmadik a ló, és csak ezután jöhet a huszár. – A tolerancia persze a huszáréletből sem hiányzott, nálunk pedig azt is figyelembe kell venni, hogy a bandériumok tagjai a szabadidejüket áldozzák fel erre a munkára, és komoly áldozatokat is vállalnak, hogy egyenruháik, korhű felszerelésük lehessen, hogy megfeleljenek a közönség elvárásainak. Mindenki azt szeretné, ha nemcsak hasonlítanánk a huszárokhoz, de pontosan ugyanolyanok is lennénk, holott ezt a szintet elérni nagyon nehéz. Ma már az ehhez szükséges kézművesháttér sincs meg. Drága a posztó, a zsinórokat, paszományokat aranyárban kínálják, mindezt támogatás nélkül előteremteni lehetetlen – mondta el a huszár ezredes.

Szerencsére élő és töretlen a kapcsolatuk a honvédséggel és a Honvédelmi Minisztériummal, amik erejükhöz mérten támogatják a szövetséget. Különösen amióta a hazaszeretetre nevelést, a huszárság erényeinek a felmutatását a jelenlegi kormány komolyabban veszi a jogelődjeinél. Mindemellett pályáznak rendületlenül.

„Váltott” lovakkal?

A kivívott tisztelet megőrzéséhez ugyanis a színvonalat is tartani kell. Élő megtestesítői a huszár elődöknek csak úgy lehetnek, ha jól ismerik a huszár „mesterséget”, és folyamatos az önművelés, amibe akár a jó borok és pálinkák kultúrája, az irodalom, a filmek, a meséink ismerete is beletartozhat. Virtus és a művelt katona eszménye: a nagy lovas elődök, például Bessenyei György vagy Kazinczy Ferenc példája is kötelez.

– A nyári programok miatt a tagok jobbára elfoglaltak, és ahhoz, hogy versenyezhessünk, télvíz idején is képzéseket tarthassunk, speciális feltételek kellenek: helyszín, fedett lovardák. Kell egy bázis, és szerencsére ígéretünk van rá, hogy mindehhez hamarosan komoly pénzügyi támogatást kapunk – tette még hozzá Székely Tibor, aki a rendfokozatát a szövetségtől a megbecsülés jeleként érdemelte ki. A beszélgetésünk végén azt azért még elárulta, jelenleg nincs saját lova, mert az egyik bajtársánál közösen tartott, de lesántult korábbit egy esztendeje sajnos nyugdíjaznia kellett. S bár nem tudni, hogy közel a hetvenhez lesz-e még saját hátasa, alkalma viszont mindig van és lesz is lóra ülni. Például Nyíregyháza után augusztus 20-án egy szilvásváradi lipicai törzsménre egy szép emlékműsor keretében.