A jeges pokol helyszínén járt Fényeslitke polgármestere

A magyar történelem örökké fájó, begyógyíthatatlan sebe marad az 1943-as Don-kanyari tragédia. A Fényeslitkén élő Mártha Mihály Tibor a nagybátyját veszítette el a szovjet csapatok elleni küzdelemben, így ezért is kötelességét érezte annak, hogy évről évre újra felkeresse az Oroszországban található magyar katonai temetőket. Tavaly nem utazhatott a pandámia miatt, ebben az évben az ötvenharmadik zarándoklaton vett részt.

– A koronavírus-járványhelyzet miatt az utóbbi két évben képtelenség volt egyetlen zarándokutat is szervezni. Ehelyett az ukrán barátaink közreműködésével állítottunk emléket a kárpátaljai és kárpátontúli területen lévő temetőkben – mondta az esztendő elején Mártha Mihály Tibor, a Don menti Magyar Honvédsírok Gondozására Alapítvány elnöke, Fényeslitke polgármestere.

Rendbe tett környezet

A napokban a kánikulában megtört a jég, újból útra kelhetett.

– Júliusban az 53. doni zarándoklatom idején harmincöt második világháborús honvédtemetőt kerestem fel. A kereszteket lefestettük, a környezetet rendbe tettük. Több településen a helyiek gondozzák a területet, oda egy köszönet erejéig benyitottam.

Hetvennyolc éve, 1943. január 12-én kezdődött el a szovjet hadsereg offenzívája a Don-kanyarnál, ahol a jeges pokolban megsemmisítették a 2. magyar hadsereget. ­Mártha Mihály Tibor huszonhat éves volt, amikor elolvasta Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című könyvét. A nagybátyja, Mártha Lajos sem tért haza a Don-kanyarból, viszont előkerült az obsitos levele.

Ez is arra késztette, hogy 1990-től felkeresse a doni helyszíneket, hogy tisztelegjen az ősök emléke előtt. Volt olyan esztendő, hogy háromszor tette meg az utat, ami most kisbusszal egy 24 órás távolságnak felel meg. Kilenc esztendeje a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. A munkája, a tevékenysége felbecsülhetetlen: elkészítette az addig ismert összes sír pontos térképét, Magyarországról kopjafákat, kereszteket szállított, majd azokat a sírhelyeken felállíttatta.

Aratás közben járta végig

– Tavaly januártól a járvány­ü­gyi helyzet megakadályozta az utazást. Néhány olyan orosz község polgármesterével konzultáltam, akik közül Szaguny közössége Fényeslitkével partneri kapcsolatot szeretne kiépíteni. Ők a korabeli katonatemetőben lévő kereszt köré szimbolikus térkő sírformát alakítottak ki. A 200 km-szer 50 km területű, a Don és az Oszkol folyók közötti területet öt napig, hajnaltól késő estig jártam végig. Eközben javában arattak, világszínvonalú logisztikával és technikai háttérrel. A termés pedig jó minőségű és mennyiségű lett.

– Elmondhatom, hogy a Voronyezstől délre eső térség településeihez kifejezetten jó utak vezetnek. Öröm látni az ukrán és orosz lakosság életszínvonalának javulását, amit 1990 óta minden évben megfigyelhettem. Köszönöm a fényeslitkei önkormányzat és a kisvárdai Bacsó Beton Kft. támogatását, ennek köszönhetően a zarándoklat eredményesen zárult. Sikerült előkészíteni a közeljövőben induló csoportos utakat – jegyezte meg végezetül Mártha Mihály Tibor.