Párját ritkító program Hodászon

Ha munka van, minden van! Ennek a manapság közkeletű szlogennek a jegyében tartott nagyszabású ünnepet Hodász július 29-én, ugyanis mostanra egy olyan

kuriózumszámba menő, három éven át tartó Komplex Telepprogramot sikerült lezárniuk, amely párját ritkítja Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

A település az Emberi Erőforrások Fejlesztési Operatív Program (EFOP) két ágán – egyik az Európai Szociális Alap (ESZA), a másik az Európai Regionális Fejlesztési Alap

(ERFA) – és támogatásával valósított meg mintaprojektet, amely a helyi szegregátutmokban élők felzárkóztatását segíti.

Egyfelől képzések formájában segítették a kisebbségben élő romákat, másfelől pedig ideiglenes lakhatást biztosítanak összesen hét családnak mindaddig, amíg nem képesek önállóan a saját lábukra állni.

A sikeres projekthez a projektzáró rendezvényen a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság főigazgatója, Sztojka Attila is személyesen gratulált.

Gyakran elhangzik, hogy a roma kisebbségnek nem segélyekre lenne szüksége, hanem lehetőségekre, legfőképpen munkalehetőségekre. Ám munkát vállalni is csak úgy lehet, ha egy család rendezett körülmények között él, vagy legalábbis biztos alapokról képes elrugaszkodni a felzárkózás reményében. Ezeket a biztos alapokat teremtették meg az elmúlt három évben közel 400 millió forintból európai uniós és állami segítséggel Hodászon. A Komplex Telepprogram névre hallgató kezdeményezés, amiből ezúttal Czine Mihály faluja is profitálhatott, szerte az országban 96 másik hasonló települést érint, s mintegy 36 milliárd forintot fordítanak rá. Legfőbb célkitűzése, hogy a településeken olyan élethelyzetet teremtsenek, amelyben az egyének már a saját erejükből is képesek a sorsukon fordítani. Márpedig az ember a sorsán egy munkaalapú társadalomban csak úgy fordíthat, ha tartós munkalehetőséghez jut, munka pedig csak úgy vállalható, ha van otthon, amely a munka után hazavár.

Képzés és lakhatás

Hodászon mindezt ma már biztosítani tudják azoknak a hátrányos helyzetűeknek, akik hajlandóak ezzel élve tenni is magukért és családjukért. Közel 200-200 millió forintot fordítottak oktatásra, illetve lakások építésére és felújítására. Mindennek köszönhetően 111 lakosnak képzést biztosítottak, húszan takarítói, ugyanennyien kertimunkás-képesítést szereztek, 71 résztvevőnek pedig a digitális kompetenciáit tudták fejleszteni. Mindemellett rendezvényeket szerveztek, illetve létrehoztak két közösségi teret és több olyan bérleményt, amelyekbe jelképes, 25 ezer forintos havi díjért (amiből ötezer a kaució) 7 család költözhetett ideiglenesen. Az önkormányzat egy esztendőre kötött lakásbérleti szerződést a családokkal, amennyiben vigyáznak az ingatlanra, illetve fel tudnak mutatni valamiféle előrelépést az életükben, tovább is maradhatnak. Sőt, kisebb javításokra még a kauciót is felhasználhatják.

A két különálló közösségi tér közül a Csillagház különféle rendezvények megtartására kínál lehetőséget, a Csillagpontban védőnői szolgálat kapott helyett, illetve lehet ott fürdeni, mosni, ruhát szárítani, de még ennivalót is főzhetnek a rászorultak. Mindezt úgy, hogy a tisztálkodószereket és a rezsiköltséget az önkormányzat állja. Az is cél volt, hogy a település 3 szegregátumából kiemeljék a szóban forgó mintegy másfél száz embert, férfiakat, nőket, gyermekeket.

Ennek a projektnek a sikeres lezárultát ünnepelték tegnap, s hogy ténylegesen van már mire büszkének lenni, arról a mutatós, leszigetelt, magas komfortú épületeket látva magunk is meggyőződhettünk.

Látható eredmények

Miután Likvácsik Zsolt polgármester a köszöntőjében ismertette az imént általunk is csokorba szedett eredményeket, zárásképpen hozzátette: – Szorgos munkával, segítséggel, kitartással lehet olyan körülményeket teremteni, amelyek képesek előidézni mások élethelyzetének tartós változását.

Mivel a Komplex Telepprogramoknak a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság az egyik támogatója, Sztojka Attila főigazgató is örömmel látogatott el Hodászra e jeles alkalomból. Példaértékűnek nevezte mindazt, ami a községben megvalósult, már csak azért is, mert itt az együttélés normáit is hasonlóan példaadó módon kezelik. – Magyarország minden szempontból a lehetőségek országa, hiszen olyan folyamatok indultak el itt, ami példaértékű – hangsúlyozta, rámutatva, hogy azok a települések életképesek és biztonságosak, ahol a hátrányos helyzetű emberekben a lehetőséget, az erőforrást látják. – S hogy mit nevezhetünk eredménynek? – tette fel a kérdést, hogy mindjárt válaszoljon is rá: – Eredmény az, hogy közösségekről beszélhetünk, hogy mosolyt látunk az emberek arcán, vagy amikor a gyermekeink rendezetten járnak iskolába, és a vidék nem hátrány, hanem még inkább előnnyé válik – fogalmazott.

Kovács Sándor, a térség országgyűlési képviselője is azzal kezdte, hogy megtiszteltetés Hodászra jönni, jó ezt a nagyközséget fejleszteni. Mint rámutatott, mindenki azt akarja, hogy a kisebbségben lévő roma közösség minél harmonikusabban tudjon felzárkózni a többséghez. – De nem biztos, hogy a mi többségi normáinkat kell célul kitűzni eléjük. Tudomásul kell venni a roma társadalom normáit is, mindazt, ahogy élnek, illetve a két normát kell harmonizálni. Nincs abból baj, ha mellénk költözik egy cigány ember, és mintát mutatunk egymásnak. Én megmutatom, hogyan lehet a kiskertben paradicsomot termeszteni, ő megmutatja, mit jelent egy roma közösség részese lenni. Ha ez a kettő egymásra tud találni, abból nagyon jó dolgok születhetnek – hangsúlyozta.

Egészen kevés is elég

Végezetül Szocska A. Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye görögkatolikus megyés püspöke szólította meg a régóta jól ismert közösséget, legfőképpen az egyháznak a felzárkóztatásban betöltött szerepét elemezve. A püspök Ferenc pápa szavait kölcsönvéve a következőkre tanította a jelenlévőket:

– Minden szegény emberben, akivel találkoztok, azt keressétek, amire valójában szüksége van. Ne álljatok meg csak az anyagi szükségleteik mellett, hanem fedezzétek fel a szívükben rejtőző jóságot. Legyetek figyelemmel kultúrájukra és kifejezésmódjukra! Így valódi testvéri párbeszéd alakulhat ki. A lényeges kérdések megoldásához nem sok beszédre, csupán szerető pillantásra és egy kinyújtott kézre van szükség. Néha egészen kevés elegendő ahhoz, hogy visszaadjuk a reményt.