Döbbenetes tűzvész az ököritói bálban

Címkék#tragédia #kéry péter #film #Ököritófülpös #dokumentumfilm #égő pajta #szatmárököritói tűzvész #tűzvész #katasztrófa

Huszonnyolc perces dokumentumfilm készült a száztizenegy évvel ezelőtti katasztrófáról.

LTL

A korabeli lapok címoldalukon adtak hírt a szívbe markoló tragédiáról

Fotó: részletek a filmből

A Titanic tragédiája után a szatmárököritói tűzvész volt a kor legnagyobb katasztrófája az előző évszázad elején. Összesen 312-en hunytak el egy olyan rendezvényen, ahol sokáig a felhőtlen jókedv dominált. Aztán egy sertéshólyagban pislákoló gyertya lángra lobbantotta a száraz ágakat, ami hatalmas pánikot idézett elő, egymást taposták a menekülő emberek, rengetegen füstmérgezésben haltak meg. Megrázta az eset a falut, a környéket, az országot, a világot. Felelős gondolkodással megelőzhető lehetett volna a sorscsapás, a ma embere elképedve olvas a tömegszerencsétlenségről. Most már nézhet is róla egy mellbevágó, szívszorító 28 perces dokumentumfilmet, amelyet pénteken 18 órától Ököritófülpösön, a Fergeteges Néptáncegyüttes próbatermében mutatnak be.

Megindító osztálytalálkozó

– A gimnáziumi osztálytársamat, Málnási Jánost rokoni szálak fűzik Ököritófülpöshöz. Hosszú idő után az 50 éves érettségi találkozón futottunk össze „Málnával”, jót beszélgettünk. Elmondta, hogy sok olyan alkotást látott, aminek én voltam az operatőre, a rendezője – jegyezte meg Kéry Péter, akit a Szabolcs-Szatmár-Bereg történelméről, természeti értékeiről, néprajzáról szóló filmalkotásai méltán emeltek be a megyei értéktárba.

– Egyszer megkérdezte tőlem, hogy van-e kedvem elkísérni őt Ököritófülpösre. Volt. Bemutatta a települést, láttam az 1910. március 27-i tragédiát megidéző emlékművet. Ott fogalmazódott meg a gondolat: mi lenne, ha egy olyan dokumentumfilm készülne a történtekről, ami eddig hiányzott. Elkezdődött a gyűjtőmunka, sajnos a koronavírus-járványhelyzet lassította a folyamatot. Sokat segített Bálint István Tűz és tánc című könyve, ami a tűzvész 100. évfordulójára készült.

Óva intett a lelkész

Egy égő pajta stilizált képe látható a község címerében. Ez is a borzalmas esetre utal. Akkoriban (amikor Szatmárökörító volt a helység neve) az a bizonyos, Schwarcz Benjámin tulajdonában álló csűr és a mellette lévő kocsma a falu közepén volt. Oda szerveztek bált húsvét első napjára, melyet ellenzett Kovács Gusztáv református lelkész, és az idősek sem támogatták a nagyszabású rendezvényt.

Több mint 600-an érkeztek a környék 17 településéről, hogy mulassanak az alkalmi fúvósok és a vonósok zenéjére. Egy korona volt az egyéni belépő, a családi pedig három. Még fent volt a szüreti bál dekorációja. A hatalmas teret olyan lampionok világították meg, amik sertéshólyagból készültek, és bennük gyertya fénye világított. Éjfélhez közeledve az egyik kiszáradt hólyag meggyulladt, és a közelben lévő huszár kardjával rácsapott a spárgára, ám valójában az drót volt. A suhintástól az égő hólyag belekapott a szalmatetőbe, és a tűz azonnal továbbterjedt. Egyetlen kis ajtó volt nyitva, a többit beszegelték, hogy illetéktelenek ne szökhessenek be.

A pánikban egymást taposták a lángok és a füstfelhő elől menekülő emberek. A dokumentumfilmben hatásos formában érzékeltették, hogy milyen iszonyatos jelenetek játszódtak le.

Kísértetfaluvá vált Szatmárököritó, ahol 69 gyermek maradt árván. Egy hétig tartott a temetés. Manapság is mély megrendüléssel emlékeznek meg a tragédiáról. Kéry Péter és Málnási János közös alkotása megrázó erejű emléket állít a báli katasztrófának.

Sírtak és jajveszékeltek

A felismerhetetlenségig összeégett bálozók közös elhantolásának szertartását Kovács Gusztáv egykori ököritói református lelkész végezte el. Ekképpen fogalmazott a feljegyzésében:

„...iszonyú volt az a temetési menet, amit sírás, jajgatás kísért a tragédia helyszínétől a sírkertig. A 126 ember földi maradványait tartalmazó koporsókat tizenhat szekér vitte a temetőbe, ők közös sírba kerültek.”

Az azonosítottakat, kinek-kinek a volt lakóhelyén vagy szülőfalujában, hozzátartozóik mellé vagy új sírban helyezték örök nyugalomra.