Mint akit élve feldaraboltak

„...nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” Karinthy Frigyes e szavakkal próbálta egyik levelében érzékeltetni a kisfiával a fájdalmat, mit Trianon után érzett. Ugyanez a történelemtanárok számára – immár több mint 100 esztendő távolából – bizony évről évre egyre nehezebb.

Mint mond a pedagógus?

Hogyan tanítsuk meg a fiataloknak mindazt, amit megérteni nehéz, legfeljebb lélekben átélni lehet? A kérdés annyira aktuális, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet az ezredfordulón 700 magyar történelemtanár megkérdezésével próbál egy reprezentatív kutatással válaszolni rá. Mint kiderült, a pedagógusok még ma is megosztottak abban, rendezzék-e mondanivalójukat a „nemzeti trauma” fogalma köré, vagy inkább semleges megközelítésre törekedjenek, vegyék-e figyelembe a politikai áthallásokat, vagy sem. Abban viszont egységes az álláspont, hogy a békekötés igazságtalan volt, amit mindenképpen oktatni kell.

Nem tisztünk, hogy a kutatás mindenki által elolvasható eredményeit taglaljuk, fontosabbnak gondoltuk, hogy megkérdezzünk egy középiskolai tanárt. Végül Szerényi Róbert, a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium történelemtanára állt készséggel a rendelkezésünkre.

Öröm volt hallani tőle, hogy manapság a diákok többsége önállóan is érdeklődik a téma iránt. Különösen amióta június 4-ét az összetartozás napjaként megkülönböztetett figyelemmel illetjük. Azóta a média is napokkal korábban ráirányítja a figyelmet a témára. Nincs viszont olyan Trianon-játékfilmünk, mint az 1956-os Szabadság, szerelem, ami közelebb hozhatná a korszakot a fiatalokhoz. (Leszámítva a tavaly bemutatott, a békedelegáció elnökének, Apponyi Albertnek a vívódását bemutató A beszéd című filmet.)

– Természetesen a téma a történelem-tananyag része. A trianoni békekötéssel – főleg a békekötés súlyos következményeivel, hiszen ezek érintették a nemzetet a legfájóbban – különálló lecke foglalkozik. A diákok túlnyomó többségben bőséges ismeretekkel rendelkeznek Trianonról, ezeket el is merik mondani, mivel a történelemtanárok a legtöbb helyen vannak olyan viszonyban velük. Csakhogy a tények és azok háttere nem mindig úgy jelenik meg a művekben, újságcikkekben, internetes feltöltésekben – és ez a 20. századi történések kapcsán gyakran előfordul –, ahogy az elvárható volna. Az iskolának elsősorban az a feladata – nyilván a tény­anyag megtanításán túl –, hogy egy kicsit rendet tegyen a sokfelől – médiából, családból, tanultakból – összegyűjtött ismeretek között, időnként korrigálva a különféle politikai irányultsággal, felhangokkal, álláspontokkal fűszerezett információkat.

Megemlékezni órán is lehet

– Ezzel együtt mindig igyekszünk kiemelni a nemzeti tragédia tényét, a történtek fontosságát és súlyát. Mindezzel persze alapvetően tisztában is vannak, tévútra viszont a revízió mostanság divatos gondolata viheti őket, mert nem értik, hogy ennek itt most semmiféle realitása nincs. Persze félreértés ne essék, súlyos szélsőségekről szerencsére nem beszélhetünk, mégis fontos a történések hátterét, miértjét, Magyarország szerepét árnyaltan, mérsékelten és pontosan megvilágítani. A tanterv szerint haladva a 11. osztályban kell a második világháború legvégéig eljutni, ennek megfelelően Trianon már január körül szóba kerül. Nem tanulják viszont a 19–20. századot a hozzánk kerülő diákok 7.-ben és 8.-ban. Ők elölről kezdik az anyagot és jutnak el hat éven át a mába, ezért nekik Trianonról nincsenek tanulmányi ismereteik. Nekik még inkább el kell magyarázni a lényeget. Június 4-e tehát egyedül oktatási szempontból nem szerencsés időpont. A tanév végére esik, ilyenkor már gyakorlatilag mindenki a szünidőt várja, az érettségik és egyéb programok miatt nehezebb egy tanagyagra koncentrálni. Természetesen megtaláljuk a módját, bárhol járunk is a tananyagban, hogy ez a fontos téma előkerüljön, és az órák jelentős részében a megemlékezésre anélkül sor kerül, hogy ehhez szükségképpen egy iskolai, központi ünnepség társulna. Összefoglalva, ma már senki sem akarja elhallgatni, hogy Trianon a nemzet nagy tragédiája, a téma semmilyen formában nem számít tabunak. Nincs olyan történelemtanár, aki erről ne akarna beszélni. Nagy részük azt sem vonja kétségbe, hogy az 1920-as döntés igazságtalan volt.

Borítókép: Rátóti Zoltán Apponyi Albert szerepében A beszéd című filmben | Fotó: mediaklikk.hu