Hogyan került Kossuth Lajos fia Szatmárba?

A múlt nyomasztó súllyal nehezedik ránk, néha azért, mert nem ismerjük kellő alapossággal, néha pedig azért, mert korábban rosszul mértük fel jelentőségét.

Ám a történelem tanulságait csak a megidézett múlt folyamatos feldolgozásával lehet élővé tenni. Ez az evidencia fordítja most figyelmünket a szűkebb pátria egy hajdanvolt, 125 éve történt eseménye felé, illetve idézteti meg velünk egy politikatörténeti személyiség alakját, aki a maga korában fontos szereplője volt a hazai közéletnek: nevezetesen Kossuth Ferencét.

Rövid idő alatt népszerű lett

Krúdy Gyula vaskos kötetet szentelt a bemutatására, Kossuth fia címmel.

Kossuth Lajos hamvait tisztelgő delegáció hozta haza Torinóból 1894-ben, és fia képviselte a családot a temetési szertartáson. A sikeres hídépítő mérnök úgy döntött, hogy nem tér vissza Olaszországba, hanem bekapcsolódik a hazai közéletbe, és apja szellemében a pártpolitikai küzdelmek színterére lép. Kézenfekvő volt, hogy ezt a Függetlenségi és 48-as Párt keretében tegye meg. Rövid időn belül nagy népszerűségre és vezető szerepre tett szert, amelyet főként apja nem halványuló emlékezetének köszönhetett.

Hogyan került Kossuth Ferenc 1896-ban Szatmárba? Közeledvén a honfoglalás ezeréves évfordulója, Luby Géza nagyari földbirtokos, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és 48-as Párt Szatmár vármegyei elnöke − akiről egy 1889-ben megjelent újságcikkben ez volt olvasható: „Ezrekre menő rózsái a jó tiszaparti földben oly pompával nyílnak, hogy a margitszigeti rózsaliget távolról sem versenyezhet az övével. A vidéken őt ezért általában a »rózsakirálynak« nevezik” – mozgalmat indított Kossuth Lajos emlékének ápolására. Azt javasolta, hogy a millenniumi ünnepségek keretében Nagykároly, Csenger, Szamoskrassó, Mátészalka, Fehérgyarmat és Nagyar emeljen emlékoszlopot a nemzeti hős tiszteletére.

Végül 1896 nyarára az utóbbi két településen gyűlt össze a fedezet (jótékonysági bálok bevételéből, közadakozásból) a cél megvalósítására. Mi sem természetesebb, hogy Kossuth Ferencet hívta meg az avatóünnepségek szónokául Luby Géza, akit 1896-tól a fehérgyarmati (korábban a csengeri) kerület országgyűlési képviselőjének választottak.

Hintókból álló menet

A korabeli sajtó híradása szerint Kossuth Ferenc 1896. június 26-án éjjel érkezett meg Beregszászba Eötvös Károly országgyűlési képviselő, a tiszaeszlári vérvádper elhíresült ügyvédje társaságában, a fogadóbizottságot pedig a környékbeli nemesurak, Luby Géza, Illyés Bálint, ­Isaák Dezső, Kende Elemér, Madarász József, Papp Elek, Uray István alkották.

A hintókból álló menet éjfélkor indult el Nagyarba. A falvakon keresztül az utat fáklyával világította meg a lakosság, és a lelkesedés mindenütt a tetőfokára hágott. Tarpán Simon András helyi elöljáró üdvözölte Kossuth Ferencet és kíséretét, a hegyen pedig görögtüzet gyújtottak tiszteletükre.

A nagyari kastélyban eltöltött pár órás pihenő után szombat délelőtt avatták fel a községben az emlékoszlopot. Előtte Kossuth Ferenc a kastély erkélyéről üdvözölte az egybegyűlteket, majd a tömeg a Kossuth-nótát énekelve vonult át a templom előtti térre. A felavatott emlékművön, amit Luby Géza adott át gondozásra Nagy László református lelkésznek, ez a felirat állt: „Kossuth Lajosnak a függetlenség bajnokának Magyarország kormányzójának Nagyar község független polgárai 1896”.

Az ünnepség lelkes résztvevői között voltak a megyeszékhely küldöttei és a tiszaháti községek függetlenségi párti képviselői is.

Az avatóünnepséget díszebéd követte. Az 1877-ben elkészült Luby-kastélyban 450 főre terítettek, s ha hinni lehet az eseményről tudósító újságírónak, a vendégseregben a környékbeli birtokosokon kívül 53 református lelkész és 114 tanító foglalt helyet. Délután 120 kocsi indult Fehérgyarmatra, a menetet lovasbandérium vezette fel. A település határában Nagy Ottó bíró üdvözölte a vendégeket. Ezt követően az újabb megállót a nemrég Mátészalkáról áttelepített kórház jelentette (ez a mai Kisgyarmat utca – Vörösmarty utca sarok, a későbbi szeretetház), ahol 24 fehér ruhás lány tisztelgett az érkezők előtt, és Fábián Károly református lelkész mondott beszédet.

Kossuth Ferencék Szegedy Antal házában szálltak meg, és este részt vettek a kaszinóban rendezett bálon. Vasárnap délelőtt avatták fel az emlékoszlopot. Az ünnepséget ­Isaák Dezső nyitotta meg, és a díszvendég leplezte le a monumentumot, amely négy sarokbástya-jellegű építménnyel meghatározott emelvényen foglalt helyet. A református templom előtt álló márványoszlopon ez a felirat volt olvasható: „Kossuth Lajosnak, a szabadság, egyenlőség, testvériség apostolának s vértanujának. A fehérgyarmati választókerület független polgárai 1896”.

Kőszobrok, edények

Az avatási ünnepség részleteiről kevés információ maradt fenn, a református egyház presbitériumi jegyzőkönyve nem emlékezett meg az eseményről.

Ezt az építményt 1948-ban áthelyezték a római katolikus plébánia elé. (Újraavatására március 15-én, a forradalom 100 éves évfordulóján került sor.) Akkoriban a piac a mai kultúrház és a református templom közötti útszakaszon működött, de a helyi középiskola (a Szatmárnémetiből áthelyezett gimnázium és a magán-középiskola osztályai) kezdeményezésére Gacsó László igazgató (a megyei könyvtár későbbi igazgatója) vezetésével közparkot alakítottak ki a piac helyén, azt pedig átirányították a Jékey-kastély előtti útszakaszra.

Ekkoriban hozták el és helyezték ide Tiszabecsről azokat a kőszobrokat, virágtartó kőedényeket, amelyek egykor dr. Gaál Endre volt országgyűlési képviselő kastélyának díszei voltak. (Sajnos ma már ezekből csak hírmondónak maradt meg néhány.)

A Kossuth-emlékoszlop előtt évente tartanak március 15-i megemlékezéseket Fehérgyarmaton, és a látványegyüttes kiegészült 2000-ben egy Kossuth Lajost ábrázoló szoborral, amelyet Bíró Lajos szobrászművész alkotott.