Duális képzésre tért át a kar

A Debreceni Egyetem Egészségügyi karán több mint harminc esztendeje képeznek szociális munkásokat, s nemrég új elemmel gazdagodott a képzési folyamat, áttértek ugyanis a duális képzésre, amely újabb mérföldkő az intézmény életében. Dr. Móré Marianna dékán az erről szóló szerdai sajtótájékoztatón összegzésül elmondta: egy ilyen új elem tőlük is egészen más megközelítést kíván, ugyanakkor a hallgatóknak és a munkahelyeknek is változtatniuk kell a gondolkodásmódjukon.

– A szociális munkás képzésnek sokkal inkább gyakorlatorientálttá kell válnia, mint ahogy az eredeti akkreditációban eddig megvalósult. Ennek érdekében olyan gyakorlati elemeket is beépítettünk a képzésbe, amelyekre eddig nem is gondoltunk. Ez azért is nagy jelentőségű, mert az új tudáselemeket a munkahelyeken a szakma aktív képviselői adják át, méghozzá azonnal – emelte ki a dékán.

Kooperáció és kompetenciák

Ahogyan utalt is rá, mindehhez az ország más társintézményeivel konzorciumot hoztak létre, és Transzformatív-dialogikus tanulás a kooperáció szolgálatában címmel közös pályázatot nyújtottak be. S hogy mit is jelent a „transzformatív-dialogikus” kifejezés, azt dr. Erdős Márta tanszékvezető, a Pécsi Tudományegyetem szakmai vezetője világította meg.

Mint rámutatott, a szociális munkás szakra jelentkezők mindig valamiféle önálló elképzeléssel, és előzetes tudással kerülnek a rendszerbe. A duális formában igyekeznek ezt figyelembe venni, ugyanakkor a képzési folyamat végére elvárják a hallgatóktól, hogy meg tudják fogalmazni a személyes fejlődési irányukat. Ki kell alakulni bennük egy szakmai identitásnak, ami képessé teszi őket a hatékony gyakorlati munkára.

A projektmunka során a konzorciumi partnerek vállatokkal, önkormányzatokkal és civil szervezetekkel alakítottak ki szövetséget, a képzés rendszerét pedig úgy alakították, hogy minden konzorciumi tag átgondolhassa a saját erősségét, és új, saját szempontokat tudjon beépíteni a munkába. A társegyetemek beszámolóiból kiderült, hogy a fő irányelveket tekintve szinte mindenhol ugyanazokra a prioritásokra és projektelemekre fókuszáltak: továbbfejlesztették a meglévő képzést, a hallgatókat gyakorlatias, de tudományosan megalapozott tudással vértezik fel, és nem feledkeztek meg a digitális feltételek megteremtéséről, továbbfejlesztéséről sem.

Pécsett például értékelő és addiktológiai képzéskutatásokat folytattak, megerősítették az iskolai szociális munkát, kiadványaik, publikációik, hazai és nemzetközi előadásaik születtek, tudtuk meg dr. Erdős Márta tanszékvezetőtől. Így erős akadémiai közösség jöhetett létre, amelybe a hallgatókon és az oktatókon kívül a terepen dolgozók is beletartoznak.

Apadó humánerőforrás

A Széchenyi Egyetem képviseletében dr. Csizmadia Zoltán egyebek mellett arról számolt be, hogy több mint egy tucatnyi kurzusuk tananyaga újulhatott meg, két új szakirányú továbbképzést akkreditáltattak, és középiskolás diákok százainak tartottak érzékenyítő tréninget.

Rusinné dr. Fedor Anita, a Debreceni Egyetem intézetigazgatója rámutatott: a profilváltásnak ekkora jelentősége talán még sosem volt, mint most, amikor a szociális ágazat jelentős humánerőforrás hiánnyal küzd, és ezt a képző intézményeken kívül nem pótolhatja más.

– Sajnos Észak-Alföld és Észak-Magyarország az a két régió, amely a munkanélküliségből és a jövedelmi szegénységből adódóan társadalmi feszültségekkel leginkább terhelt. Márpedig éppen a szociális munkásokra hárul nagy szerep abban, hogy az életminőség ezekben a régiókban javulhasson – fogalmazott.

Mindenesetre a 42 hónap után záruló projektmunka a nyíregyházi kar számára is számos tanulsággal szolgált. Megmutatkozott, hogy szükség van a fiatalok toborzására, képzést népszerűsítő roadshow-k rendezésére, emelt szintű érettségi előkészítőkre, pedagógiai felkészítő programokra, minél több partnerintézmény akkreditációjára, és a szülőket is folyamatosan informálni kell, mert a kortárcsoportok után ők befolyásolják a legjobban a fiatalok pályaválasztását.