Életmentő műtét után hűtőmágnesen a célok

Mellbevágó volt szembesülni a száraz ténnyel: szűk három hónappal ezelőtt életmentő operációt hajtottak végre ifjabb Belus Tamáson. A 40 éves terepultrafutóról legutóbb februárban írtunk, amikor kiderült, hogy bekerült a válogatott keretbe. Az esztendő legelején az alapozás monotóniáját megtörve teljesítette az egyik bükki instant kört, a Bükkalja 50-et. Annyival nehezítette, hogy nem csak oda, hanem vissza is, azaz lefutotta az 50 km-es kört, majd pár perc ebédszünet után visszafelé is kipipálta ugyanazt a távot. Összesen 3200 méter szintemelkedéssel 10 óra 58 perc alatt végzett a havas-jeges útvonalon. Nyíregyházáról hajnali ötkor indult kocsival, hét körül rajtolt Egerből, és este hatra ért vissza másodjára a fejlámpái fényében az autójához.

Aztán eltelt egy hónap, és március elején a munkahelyéhez közel eső, Nyírbátor melletti erdőbe indult futni. Érezte, hogy valami nagyon nem stimmel, mert hét kilométer megtétele után erősen fájt a hasa. Képtelen tovább szaporázni a lépéseit, több kilométert gyalogolt nagy kínok között az autójához. Azt követően hazavezetett Nyíregyházára, otthon sokáig szédült, hajnalban pedig elájult. Amikor magához tért, Lizával a feleségével a kórházba siettek, az ultrahangos vizsgálat kimutatta: nagy mennyiségű folyadék található a hasi üregében. A műtét közben derült ki, hogy az a bizonyos folyadék vér, ezért azonnal életmentő operációt hajtott végre a műtétet végző Dr. Zemanek Péter sebész főorvos. A közösségi oldalán Mese ReHabbal címmel naprakészen, részletesen tudatta a világgal, hogy miként élte meg a krízist, hogyan állt talpra és kezdte el ismét a gyaloglást, a kerékpározást, a kocogást, a futást.

– Ha belegondolok abba, hogy a kórházban más irányba is fordulhatott volna a történetem, akkor még inkább megbecsülöm, hogy élek. A pandémia idején előfordulhatott volna, hogy egy túlterheltebb vagy figyelmetlenebb orvos hazaküld azzal, hogy a hasfájással diétázzak. Ám nem győzöm megköszönni mindenkinek, aki gondoskodott rólam – nagyon jó kezekbe kerültem. Tisztában vagyok azzal, hogy óvatosnak kell lennem, és fokozatosan terhelhetem a szervezetemet.

A hegsérv kialakulásának komoly a veszélye egy ekkora nagy vágás után. Nem tudhatom egyelőre, hogy képes leszek-e a velem történtek előtti szinten teljesíteni. Vannak terveim, ambícióim, amiben támogat a családom, a barátaim, a környezetem, de mindent az befolyásol, hogy mennyire terhelhető a testem.

Két héttel a műtétem után derült ki, hogy mi okozta a belső vérzést: egy pár centiméteres jóindulatú daganat volt a hasamban, ez kezdett vérezni. Az operáció közben a daganatot sikerült eltávolítani, és remélhetőleg ez többé nem fordul elő. Egy hónappal a beavatkozást követően egyre többet mozoghattam. Próbáltam napi két részletben 10-15 km-t gyalogolni. Mivel futni még sokáig tilos, ezért egy túrázós kihívást találtam ki magamnak a tokaji Nagy-Kopaszon.

Aztán két lábról két kerékre váltottam, mivel a rehabom már engedte a bicajozást. Ezt megneszelte Vinnai Zsolt és Vinnai József, és megleptek a felépülésem idejére egy tárcsafékes cyclocross bringával, kényelmes, aszfaltra illő gumikkal. Korábban sosem ültem még ilyen kerékpáron. Szokatlan volt a vékony gumi, a kormány, a váltó, meg úgy általában minden, de a sebesség elképesztő. A hálám örökké üldözi majd őket, ha még én egyelőre ezt nem is tehetem meg. Nagy István barátom sportpszichológus, ő tanácsolta, hogy most egy jó darabig ne a betegség előtti önmagamhoz mérjem magamat. És főleg ne másokhoz! Jelenleg az egyetlen ember, akivel versenyeznem kell, az a pár héttel ezelőtti önmagam. És ebben azért nem is állok rosszul. Kiváló szakemberek segítenek felépülésemben: az edzőm, Barát Gabriella és a rehabilitációs trénerem, Tatár Szilvia tanácsait megfogadom, és természetesen az orvosi utasításokat is maradéktalanul betartom. Rajta vannak a hűtőn azok a céljaim, amit még a kórház előtt tűztem ki magam elé: az Ultra-Trail du Mont-Blanc, aminek a TDS, vagyis 145 kilométeres távján indulok, és nem tettem le a legnagyobb tervemről sem, hogy részt vegyek az őszi, thaiföldi terepfutó-világbajnokságon. Azért a hűtőre mágneseztem ki, mert ha kinyitom az ajtót, előtte ránézek, és így annak a szellemében választok a kínálatából. Most sokan hüledezhetnek, hogy egy ilyen műtét után nem sokkal aligha juthatok el ezekre a versenyekre, de csináltam már korábban olyat, ami előtte nem tűnt reálisnak. Bízom a teljes felépülésemben. Mindenesetre az különösen jóleső érzéssel tölt el, hogy pár hete tagja lettem a Garmin Team Hungary-nek. Ez óriási megtiszteltetés, mert a Garmin olyan nagyszerű sportolókat támogat jelenleg, mint Lubics Szilvia és Maráz Zsuzsanna ultrafutók, Csere Gáspár hosszútávfutó vagy Szőnyi Ferenc ultra triatlonista. Ez is ad egy újabb pozitív impulzust – jegyezte meg végezetül optimista mosollyal ifjabb Belus Tamás.