A főzés nehéz munkáját mulatozás is kísérte

Sorozatunkban azokat a kincseket mutatjuk be, amiket a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár Bizottság beválasztott a megyei büszkeségek gyűjteményébe. A mezőgazdasághoz kötődő termékek között ott találjuk a szatmári szilvalekvárt is.

A szilvalekvár a kimagvalt gyümölcsből készült lassú tűzön. Azért, hogy cukortartalma miatt ne karamellizálódjon, oda ne égjen, állandóan kevergetni kellett a forró, fortyogó lekvármasszát az üstben. A szilvát addig főzték, amíg a magja ki nem vált és a héja össze nem sodródott. A szűrőn áttört, átdörzsölt levet hívták ciberének. A ciberét visszamérték az üres, szépen kimosott üstbe, és kezdődhetett az öregítés, azaz a befőzés.

Ez a munkafolyamat akár 12 órát is igénybe vett. Az elkészült, sűrű lekvárt cserépedényekben tárolták. A lekvárfőzést mulatozással kötötték egybe: citeráztak, énekeltek, vidám társasági élet folyt, miközben váltották egymást a munkában.