Szívvel-lélekkel a fejlődés útján

– Körülbelül 10 éve kezdtem el dolgozni a településen, helyileg az általános iskolában egy „Segítő hálózat” elnevezésű projekt keretében mint programkoordinátor. A feladataim közé tartozott a hátrányos helyzetű családok és a szociálisan érzékeny csoportok segítése, felzárkóztatása. Többek között képzésszervezéssel, kompetencia- fejlesztéssel, valamint egyéb karitatív és adminisztratív munkákkal segítettem az itt élők életét. Sokszor adományoztam helyi családoknak élelmiszercsomagokat, különböző hasznos eszközöket, tárgyakat, ami nagy segítséget jelentett nekik. A későbbiekben településfejlesztéssel foglalkoztam az önkormányzatnál, ahol hazai és európai uniós pályázatokat hoztam Ilknek. Ezeknek a forrásoknak a segítségével nagyban fejlődött az itteni infrastruktúra. Mindemellett tősgyökeres ilkiként a felmenőim is szolgálták a település érdekeit. A tulajdonságaim és a szociális érzékenységem is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság bizalmat szavazott nekem az elmúlt választásokon. Nem felelősségként tekintek erre a feladatra, hanem inkább megtiszteltetésként, én pedig köszönetképpen a tőlem telhető legnagyobb tudással formálom a település jelenét és jövőjét.

Milyen útravalót kapott fiatal korában otthonról?

– Ez egy találó kérdés… A felmenőim között politikai területen többen is dolgoztak, dolgoznak, legyen szó édesapámról, nagynénémről vagy nagyapám testvéréről, dédnagyapámról. Tőlük rendkívül sok bölcsességet tanultam meg az idők folyamán, amit a jelenlegi munkám során kamatoztatni tudok. Megtanultam tisztelni az embereket és megmaradni embernek, ebben a jelenlegi felgyorsult világban. Sok mindent hoztam otthonról, többek között például a szorgalmat, alázatot, szociális érzékenységet, empátiát, közvetlenséget és egy jó adag humort is, amit a település lakossága is érez nap mint nap, ha találkozom velük az utcán, a kisboltban vagy akár az irodában.

Az idáig vezető úton melyek voltak a legnehezebb és melyek a legkellemesebb pillanatok?

– Mindenképpen megemlíteném, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Munkám során az elmúlt 10 évben számtalan problémával találkoztam, melyek áthidalása mindig megerősített abban, hogy értéket teremtsek a környezetemben. Legyen szó infrastrukturális beruházásokról vagy egy egyszerű szociális segítségnyújtásról. Mégis a legnehezebb pillanatok egy pályázat megvalósítása során adódnak. Számtalan tervezési, tárgyalási folyamat előzi meg – ami alapból elég sokrétű feladat –, míg idekerül a forrás. Majd az igazi kihívást a megvalósítás és a projekt elszámolása jelenti. A fáradozás megéri, hiszen nincs annál felemelőbb pillanat, mikor látom a munkám gyümölcsét, egy megújuló intézményt, egy új járdaszakaszt, egy munkahelyet teremtő asztalosüzemet vagy gyümölcsfeldolgozót, de sorolhatnám még az elmúlt évek különböző fejlesztéseit. Ugyanakkor, ha egy ügyfélnek tudok segíteni problémái megoldásában, az is örömmel tölt el nap mint nap. Azt nem mondom, hogy több száz dokumentum aláírása alatt nem fájdul meg a csuklóm, de a felelősségteljes gazdálkodás a jövőben lassan, de biztosan meghozza gyümölcsét.

Milyen szempontok szerint végzi a mindennapi munkáját?

– Azt szoktam mondani, hogy az államigazgatási munkában nincs olyan, hogy készen van, befejeztem, azt csak abba lehet hagyni. Folyamatos a változás ebben a hivatásban. A jelenlegi pandémiás helyzetben teljesen más prioritások érvényesülnek, mint korábban, mivel az ezt megelőző időszakban a településfejlesztésről szólt minden. Most a védekezés, a fertőzöttek támogatása és a munkahelyüket elvesztők segítése a legfontosabb. Az élet viszont nem állhat meg, az elindult projekteknek is működniük kell, az új források is folyamatos kutatást igényelnek, a kötelező önkormányzati feladatellátásnak is haladnia kell, és persze a lakosság igényeit is ki kell elégítenünk. A jelenlegi időszakban is folyamatosak a megbeszélések a kollégáimmal, szeretem a rugalmasságot és ha a kommunikáció kétirányú.

Hogyan tudja a munkát, családot, szabadidőt összeegyeztetni?

– Elég nehezen! Három hónapja született meg a kislányom, aki a legfontosabb számomra. Első gyerekként apa szeme fénye, szerelme lett, és minden szabadidőmet igyekszem vele tölteni. Az elmúlt időszakban hajlamos voltam munkaidőn kívül is dolgozni a település érdekében, és még nehéz az átállás, de próbálok mindenütt helytállni. A polgármesteri munka nem ér véget napnyugtával sem, mint tudjuk. Váratlan helyzetek mindig előfordulnak, de ezt vállaltam, ez a hivatásom. Ha menni kell, hát menni kell… A hétvégéken már igyekszem a családommal lenni, ami feltölt szellemileg is. Hála istennek feleségem megértő, hiszen köztisztviselőként pontosan tudja, mit vállaltam. Igyekszem a munkám során olyan támogató, hozzám hasonló munkatársakkal körbevenni magam, akik segítik tevékenységeimet, ezáltal több idő jut a szeretteimre.