Kaszinóként hasznosítható a Krúdy-szálló bálterme

2001. április 5., csütörtök

Eladják a sóstói Krúdy-szállót

A hosszú évek óta zárva tartó épület eladásáról legutóbbi ülésén döntött Nyíregyházas közgyűlése. A műemléki védettség alatt álló szálloda 1908-ban épült Pazár István tervei alapján. Részben alápincézett, földszint, emelet, déli részén kétemeletes kialakítással. Területe 1579 négyzetméter, és ehhez csatlakozik még a 622 négyzetméteres terasz, amely tavasztól őszig generációkon át a fiatalok kedvenc találkozó-, szórakozóhelye volt – s néhány éve újra az, miután bérbeadással hasznosítják.

Az épület jelentősebb felújítása 1975-ben volt, akkor némiképp át is alakították. Azóta viszont semmilyen munkát nem végeztek itt. A vendéglátó vállalat privatizációjakor, tíz éve vette meg egy vállalkozó. Azóta tart zárva a szálló. Állaga folyamatosan romlik, időnként hajléktalanok költöznek bele.

Az épület teljes felújításra szorul építészeti, épületgépészeti szempontból egyaránt. Az önkormányzat az ÁPV Rt.-től vette vissza az ingatlant 1995-ben, birtokba pedig 1998-ban. Azóta több befektetővel folytak már tárgyalások a hasznosításáról, felújításáról, de idáig konkrét megállapodás nem született. Az érdeklődés viszont nem lankad a szálloda iránt, ez is indokolta, hogy licitálás útján áruba bocsássa az önkormányzat.

Egy korábbi elképzelés szerint 26 kétágyas, nyolc egyágyas szoba, továbbá két apartman alakítható itt ki. A nagyterem – mely évtizedekig adott helyet báloknak, rendezvényeknek – konferenciateremként vagy kaszinóként hasznosítható. A tóra néző terasz pedig olyan különleges adottság, ami legfőképp a nyári hónapokban jelent különleges vonzerőt.

A kétfordulós nyilvános pályázatot felújítási kötelezettséggel hirdeti majd meg a város. A licitinduló ár közel 94 millió forint. A pályázat nyertese köteles a megvásárlástól számított fél éven belül elkezdeni és két éven belül befejezni a rekonstrukciót. A felújítás költsége becslések szerint eléri az 500 millió forintot.

Borítókép: A Krúdy-szálló 1931-ben | Illusztráció: Czimbalek Dávid gyűjteményéből