Az átlagember csak azt látja, hogy egymás mellett fekszik a sok elejtett állat, de miért is van erre szükség?

Mint már lapunkban beszámoltunk róla, március közepén befejeződött a III. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ragadozógyérítési hét. Összesen 602 szőrmés és szárnyas ragadozó került terítékre megyénkben az egy hét alatt. A lapunkban is közreadott fényképen az átlagember csak azt látja, hogy egymás mellett fekszik a sok elejtett róka, borz, sakál, nyest, szarka és szajkó. Olvasóinkban megfogalmazódott számos kérdés ezzel kapcsolatban, s ezért éreztük úgy, hogy jobban rá kell világítanunk arra, miért van szükség a dúvadgyérítésre.

A hasznos állatot pusztítják

– Talán kezdjük onnan, hogy a vonatkozó törvény a vadgazdálkodást említi első helyen, és nem a vadászatot. Mindenféle gazdálkodás – legyen az állattenyésztés vagy növénytermesztés – arra irányul, hogy az ember olyan munkálatokat végezzen, mellyel a számára hasznos növények mennyiségét, állatok számát növelhesse – magyarázta Fazekas Gergely, az Országos Magyar Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Szervezetének titkára.

– Optimalizálásra törekszünk, és szerencsére napjainkban eljutottunk oda, hogy mindezt a lehető legkisebb környezeti károkozással érhetjük el. A vadgazdálkodás alapvetően állattenyésztésként fogható fel, hiszen állatokkal foglalkozunk, azonban szerves része a mezőgazdasági termelésnek is, hiszen a szántóföldi termelés végeredménye nemcsak a megtermelt kukorica, hanem az ott felnövekvő vad is.

– A kukoricát is gyomtalanítjuk, hogy nagyobb mennyiséget érjünk el. Valahogyan így van ez a vad esetében is. Egy baromfitelepen, de még egy háztáji tyúkudvaron is teljesen magától értetődő, hogy csökkenteni törekszünk a kártevők (patkány, görény, nyest) számát, hiszen ezek a kártevők a számunkra hasznos állatokat pusztítják.

A „tyúkudvar” több ezer hektár

– A vadgazdálkodásnak ugyanez a feladata, csak itt a „tyúkudvar” több ezer hektár. Ha a vadgazda jól végzi a dolgát, akkor eléri azt a vadlétszámot és elejtési számot, ami évtizedekre garantálhatja a vadállomány fennmaradása mellett a legnagyobb realizálható eredményt.

– Jellemzően többnyire a trófeáról esik szó a médiában, pedig a hazai vadgazdálkodás több ezer tonna vadhússal járul hozzá az élelmiszerkészletünkhöz. Ahhoz, hogy ez az asztalra kerüljön, szükség van a vadászatra, ami ha úgy tetszik, a megtermelt hús „betakarítását” jelenti. Tehát a vadászat a vadgazdálkodási ágazat egy részterülete, s nem csak önmagáért való szabadidős tevékenység.

– Lehetne persze az is egy alternatíva, hogy a vadat csapdákkal fogjuk be. Azon túl, hogy ez nem egy olcsó mulatság, korántsem garantálható, hogy az elképzelt darabszámú vad bele is méltóztatik majd sétálni a csapdába. A laikus ennek persze akár örülhetne is, azonban több szempontból is nagyon rossz következménye lenne, ha elszaporodnának a kártevők. A vadászatra jogosult éves tervek alapján gazdálkodik, amit a kormányhivatal hagy jóvá.

– A terv be nem tartása jogi és anyagi büntetést von maga után, tehát kellően komolyan veszik annak teljesítését a vadásztársaságok. A terv tartalmazza a kötelezően elejtendő ragadozók számát is.

Szétszórt paraziták

A rókák, sakálok, borzok a hasznos állatok elpusztítása mellett humánegészségügyi kockázatot is jelentenek.

A veszettséget – amit csak túlélni lehet, de meggyógyulni belőle csak ritkán – mindenki ismeri, a trichinella nevű féreg is lehet ismerős a tájékozottabbaknak. Az aprósejtes galandféreg azonban egy kevéssé ismert, újonnan megjelent parazita, aminek fő terjesztője éppen a róka. A fel nem ismert vagy félrekezelt betegség az ember esetén 90 százalékban halálos kimenetelű. A borz szervezeti szívóssága révén igazi tárháza a különböző belső élősködőknek, s úton-útfélen szórja szét azok szaporítóképleteit ürülékével.

Ha már a miénket viszi...

– A gyérítés optimális időszaka azért a tél végi – tavaszi időszak, mert ekkor még nincsenek kölykeik a ragadozóknak és a relatív táplálékhiány miatt aktívabban mozognak. Az már a fentiekhez képest sokak számára elhanyagolható, hogy számos család számára jelenti a vadászat-vadgazdálkodás a megélhetést, és vannak olyan részei az országnak, ahol jószerével más lehetőséget a környezeti tényezők nem is kínálnak. Lássunk tehát kicsit túl a terítéken kiterített rókákon és borzokon, hiszen a hivatásos vadászok nem csak azért fagyoskodnak éjszakákon át, mert úri kedvük ezt diktálja. Valójában értünk is dolgoznak, amit talán csak akkor értünk meg, amikor a mi baromfinkat viszi el a róka – tette hozzá befejezésül Fazekas Gergely.

MML