A nemzet születésének ünnepe

A Kelet-Magyarország március 9-én közölte Dessewffy Zsolt írását, amelyben a szerző a „mit jelent március 15-e?” kérdésre azt válaszolja: „Egy nemzet megszületését.” Ezt olvasva arra gondoltam, így történik akkor, ha nagy szellemek vezérlik a szerző gondolatait. Néhányukat idézem.

László Gyula régész, történészprofesszor szerint a honfoglaláskor Árpád nagyfejedelem és népe a Kárpát-medencében magyarul beszélő népeket is talált. Ők az „első honfoglaláskor”, a VII. század második felében az avarokkal sodródtak e területre. Ezek a népek erősítették az akkor betörő magyarság etnikumát, de a hódítók szolganépei lettek, később belőlük és az itt élő más néptöredékekből jött létre a jobbágyság. Ez az alá- és fölérendeltségi viszony László professzor szerint 1848. április 11-ig állt fenn, amikor a reformkor és a forradalom vívmányaként a felszabadított jobbágyság és a nemesség egy nemzetté vált. A rendi országgyűlés ugyanis ekkor törvényesítette a forradalmat.

Nagy részük megvalósult

Petőfi Sándor 1847 márciusában, tehát még a nemzetté válás előtt így vonta kérdőre a nemességet: „…Miért a jog csupán tinálatok? / Apáitok megszerzék a hazát, / De rája a nép-izzadás csorog…” Kutatásai mellett bizonyára Petőfi sorai is erősítették László professzor fenti megállapítását. Valóban: egy nyelven beszélő, de jogilag két „nép” élt itt abban az időben. Kossuth Lajos Szegeden 1848. október 4-én toborzóbeszédében nagy tömeg előtt már hazafias lelkesedéssel mondta: „Szegediek! […] Nincs nemes és nemtelen többé; egy hazánk fiai, polgárai, testvérek vagyunk mindnyájan.” Március 15-e mellett ünnepeljük meg az áprilisi törvényeket, melyek szentesítették „egy nemzet megszületését”. A császári önkény a törvényeket örökre el akarta törölni, de húsz évet sem kellett várni és nagy részük megvalósult. Nagyon sok pontja e törvényeknek a mához is szól.