„A madzag maradványai belenőttek a nyakába, a fején pedig baltaütés nyomai voltak...”

Szemléletformálás, ivartalanítás, az illegális szaporítók és az állatkínzók büntetése – csak néhány azok közül a témák közül, melyeket érintett az ország hetedik állatvédelmi kerekasztal-beszélgetése múlt hét szerdán Nyíregyházán. Azt, hogy ezek a problémák milyen sürgetőek, legjobban azok tudják, akik mindennap állatmentéssel foglalkoznak. Ilyen a PCAS Állatmentő Egyesület, melynek alelnöke, Pompár Ágnes az elmúlt hetek legmegrázóbb eseteit mesélte el lapunknak, ezzel is jól illusztrálva, milyen nagy szükség van a változásra.

Madzag és balta

– Szinte mindennap mentünk olyan állatokat, melyek a maguk módján a hazai állatvédelem legnagyobb problémáit képviselik – mondta el lapunknak az állatmentő. – Néhány héttel ezelőtt a „hagyatéki kutyák” szomorú és sajnos igen gyakori sorsán osztozott Peggie néni névre keresztelt védencünk. A kis termetű eb egy idős nénié volt, aki valószínűleg nagyon szerethette, hiszen bent tartotta magával a házban. Miután a gazdi elhunyt, az örökösök nem tartottak igényt az állatra, és amikor a szomszédok felajánlották a segítségüket, azt a választ kapták, hogy a kutyát már elaltatták. Később derült ki, hogy Peggie él: régi gazdájának családtagjai bezárták az ingatlanba, ezután hoztuk el az állatot. A körülbelül tízéves eb kórházi kezelésre is szorult, de már jobban van, és bízunk benne, hogy élete utolsó éveire sikerül neki szerető otthont találnunk. Nagyon sok házi kedvenc jár hasonlóan, miután az idős tulajdonosuk eltávozik, sőt gyakran még ennél sokkal rosszabb módszerekkel próbálnak megszabadulni a hozzátartozók a magukra maradt, nem kívánt állatoktól.

– A felelőtlen állattartás következményeivel és az állatkínzással szintén sokszor találkozunk – tette hozzá. – Zaida története mindkettőt példázza: egy hátrányos helyzetű településen találtak rá magára hagyva, a szemét között. A sérüléseiből arra lehet következtetni, hogy sokáig kikötve tartották, hiszen a madzag maradványai belenőttek a nyakába, a fején pedig baltaütés nyomai voltak, csak műtéttel lehetett megmenteni az életét. Elképzelni sem tudom, hogy mivel bőszíthette fel eredeti tulajdonosait, hiszen mi eddig azt tapasztaltuk, hogy türelmes, szeretetteljes állat. Mivel chipet nem találtunk benne, lehetetlen rájönni, hogy vajon ki lehet a felelős az állatkínzásért.

Nem került elő a gazda

Amikor valaki közlekedési balesetet okoz, jogszabály kötelezi, hogy megálljon segítséget nyújtani – azonban ha egy állatot ütnek el, minden csak a sofőr jóindulatán múlik. A PCAS tagjai rendszeresen gondoskodnak balesetet szenvedett kutyákról és macskákról, az orvosi költségek forrásaik jelentős részét felemésztik. Pompár Ágnes a közelmúltban is találkozott ilyen esettel: egy megyei településen elütöttek egy kiskutyát, az autós pedig továbbhajtott. A balesetet végignézték a tanítás után hazainduló, középiskolás diákok, így az állat megkaphatta a segítséget, amire szüksége volt – de mivel a rendszámot senkinek nem sikerült megjegyezni, és a chip itt is hiányzott, sem a vétkes sofőr, sem pedig az eb eredeti gazdája nem kerülhetett elő.

Nehéz döntések

– Nemrég egy nagyon nehéz döntést kellett meghozunk, amikor egy gazdátlan cicát kénytelenek voltunk elengedni, és hagyni, hogy az állatorvos megszabadítsa a szenvedéseitől – mesélt egy szintén gyakori problémáról Ágnes. – A macska mérgezés áldozata lett, és olyan súlyos volt az állapota, hogy már nem lehetett megmenteni. Soha nem fogjuk megtudni, szándékosság is volt-e a dologban, vagy csak véletlenül megevett valamilyen vegyszert az állat, de soha nem zárhatjuk ki az előbbit: gyakori, hogy valaki egy haragosán, szomszédján áll úgy bosszút, hogy annak kedvencét bántja. Ám akár állatkínzás történt, akár egy hozzáférhető helyen hagyott mérgező anyag okozta a cica halálát, az emberi felelősség mindkét esetben megkerülhetetlen. Nehéz és rögös út vezet még odáig, hogy az állatvédelem terhei végre csökkenhessenek.

VNA