Horvát földrengés – hálásak voltak a magyar speciális mentőknek

Címkék#Vincellér Tibor #Nyíregyháza #KMSME #hprvátország #földrengés

A földrengés utáni helyreállításban a nyíregyházi Vincellér Tibor is részt vett.

Forrás: KMSME

– Szerény körülmények között élő, állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkozó emberek laknak azon a kilenc településen, ahol dolgoztunk, például Martinoviciban vagy Biela Vodán, de nagyon hálásak voltak, amikor a lehetőségekhez képest helyreállítottuk az 1930-as években épült házukat. Előfordult, hogy megkönnyezve fogadták a látványt, amint befejeztük a munkát. Mindig volt egy jelképes „terülj, terülj, asztalkám” – ezt mesélte lapunknak közvetlenül a hazaérkezése után Vincellér Tibor, a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület vezetője, aki társaival öt napot töltött a földrengés sújtotta térségben.

Keményen dolgoztak a kéményen is

Az óév végén, december 28-án és 29-én két erősebb – 5,2-es, illetve 6,3-es erősségű – földrengés rázta meg Közép-Horvátországot. A Petrinja és Sziszek közelében történt földmozgásoknak 7 halálos áldozata és 28 sérültje van, és folyamatosak az utórengések. Az első földrengés óta közel ezer utómozgást jegyeztek fel a szakemberek, közülük tizenegy 4-es, három 5-ös erősségű volt.

Kárenyhítés volt a cél

– Az Adra Adventista Szeretetszolgálat felajánlotta a segítségét a horvát partnerszervezetnek, attól kezdve ők intézték az engedélyeztetéseket. Így kerültünk képbe mi is: négy nemesvámosi kolléga mellett a debreceni Sitkei Zoltánnal keltünk útra január közepén. Vasárnap este indultam Nyíregyházáról, és öt napot töltöttünk el sok munkával a földrengés sújtotta térségben – közölte érdeklődésünkre a hazaérkezése után közvetlenül Vincellér Tibor, a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület vezetője.

Nyíregyházi speciális mentők Horvátországban | Fotók: KMSME

– Nem a túlélők keresése, hanem a kárenyhítés volt a célunk. A horvát belügyminisztérium megbízta az Adra Adventista Szeretetszolgálat ottani szervezetét több település kárfelmérésének a koordinálásával. Tehát mi konkrét helyszínekre mentünk. Vittünk magunkkal alpintechnikai eszközöket, áramfejlesztőket, ebben a helyzetben főleg a tető- és kéményjavítás volt a feladatunk. A hegyvidéken közel vannak egymáshoz a települések, viszont az ingatlanok között olykor nagy a távolság. Zömmel szerbek laknak ott, és a délszláv háború óta semmit sem fejlesztettek abban a térségben. Többnyire 60 évesnél idősebbek a lakosok a hegyvidéki területen. Egy földrengés után nem tud normalizálódni a helyzet. A beregi árvíz idején összedőlt házak sem tűntek el azonnal. Az érintett részeken konténereket, mobil házakat, lakókocsikat telepítenek folyamatosan. A statikusok mindegyik ingatlant kategóriákba sorolták, különböző színű matricákat tettek ki attól függően, hogy melyik milyen mértékben sérült. A zöld azt jelenti, hogy lehet lakni a házban, a sárga felújításra szorul, a pirosba nem lehet belépni. A piros színű, X jelű matrica üzenete egyértelmű: le kell bontani a romos épületet. Mi a zöld és a sárga besorolású házak tetejét javítottuk.

Voltak utórengések is

Vincellér Tibor elmondta, hogy angol nyelven igazították el őket. A helyiek között csak elvétve beszélték ezt a nyelvet. A kárfelmérés után körbejárták a címeket, ahol felmérték, hogy mennyi anyagra, milyen eszközre van szükség.

– Közel egy megyényi területen pusztított a földrengés. A mi szállásunk körülbelül másfél órányira volt onnan, ahol napi 8 órában dolgoztunk.

Állítólag voltak utórengések, azonban ebből semmit sem érzékeltünk.

Átlagban napi három munkát tudtunk elvégezni. Túlnyomórészt otthon tartózkodtak a házigazdák. Szerény körülmények között élő, állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkozó, egyszerű emberek laknak azon a 9 településen, ahol dolgoztunk, például Martinoviciban vagy Biela Vodán, de nagyon hálásak voltak, amikor a lehetőségekhez képest helyreállítottuk az 1930-as években épült házukat. Előfordult, hogy megkönnyezve fogadták a látványt, amint befejeztük a munkát. Mindig volt egy jelképes „terülj, terülj, asztalkám”. Ki túróval, sajttal, tejföllel, más pedig egy tepsi süteménnyel kínált meg bennünket. Nem lehetett őket megsérteni. Nekünk ez volt a fizetségünk az önkéntes, karitatív utunkon – fejezte be horvátországi helyzetjelentését a többek között Kolumbiát, Indonéziát és Pakisztánt is megjárt speciális mentő, Vincellér Tibor.