Magyarok alkották meg a szupertubát

Amikor az idén januárban Szentpáli Roland tubaművész Nyíregyházán adott koncertet, mesélt a hangszer kialakulásáról, fejlődéséről és arról is, hogy szeretne néhány problémát orvosolni és úgy átalakítani a tubát, hogy állva is játszhassanak rajta, s szabadon mozoghassanak vele a színpadon.

Mindez mára valósággá vált: a hangszer, ami a twoba nevet kapta, elkészült, a szabadalmat levédették, és máris hatalmas az érdeklődés az átalakított hangszer iránt. Az elnevezés arra utal, hogy a hangszer a hagyományos és az új billentyűzetmechanikával is használható, a két játékpozíció közötti átszerelés alig több mint két percet vesz igénybe.

Hogy ez mekkora mérföldkő a tuba történetében, többek között az is jelzi, hogy Gerhard Meinl hetedik generációs német hangszerkészítő, aki egy családi manufaktúrából hozta létre a világ legjelentősebb tubaépítő műhelyét, és aki a magyar fejlesztést védnökként támogatja, azt mondta, azóta nem történt ekkora újítás a hangszer történetében, amióta megreformálták a billentyűzetét, ennek pedig már vagy százötven éve.

A sikerről a napokban a Budapest Music Centerben tartottak sajtótájékoztatót, a nyíregyházi származású Szentpáli Roland pedig telefonon számolt be az újdonságról.

„Ottfelejtett tubások”

– Két-három éve gondolkodtam el először azon, hogyan lehetne úgy átalakítani a hangszert, hogy jobban tudjak kommunikálni a közönséggel, és hogy ne legyek egész koncert alatt egy székhez láncolva. A tubával a súlya és tartási pozíciója miatt csak ülve lehet játszani, ráadásul a tölcsér eltakarja a zenész arcának nagy részét: mi, tubások a koncert elején leülünk, és eltűnünk a hangszerünk mögött, s csak azok látnak belőlünk valamit, akik tőlünk jobbra ülnek.

– Ez engem azért zavar, mert így nem tudok kommunikálni a közönséggel, s úgy érzem, a játékom ezzel egy kicsit személytelenné válik, és ha például a hétezres londoni Royal Albert Hallban játszom, háromezer ember figyelmét elveszítem azért, mert nem látnak rendesen. Azt érzékelik, hogy van a színpadon egy ottfelejtett tubás, művészként pedig ezt nem kellemes megélni. Azon túl, hogy ez a tubásnak nem jó, a zenekarnak sem ideális, hiszen a statikus ülő pozíció miatt a karmesterrel és a zenészekkel sem tudunk rendesen kommunikálni.

Jobban ki tudja fejezni magát

– Azon is szerettem volna változtatni, hogy a tuba tölcsére felfelé lövi a hangot, így azt a hallgatók nem direktben, hanem a plafonról vagy a falról visszaverődve hallják. A Müpában ez például azért jelent gondot, mert a falról visszaérkező hang zavarja a karmestert és a hegedűszólamot is: ők folyamatosan egy tubaszólót hallanak. Ezek a problémák nagyon leszűkítik a tubaszólista kifejezőerejét, és ez napjainkban, amikor a tubajátékosok szólistaként is kiválóan helyt tudnak állni, komoly hátrányt jelent.

– Korábban francia és német hangszerkészítőkkel kerestük a megoldást, de ők csak széttárták a kezüket, nem tudtak segíteni. Újra megkerestem Juhász Zoltán aranykoszorús hangszerkészítő-mestert is, aki korábban nem ért rá ezzel foglalkozni, de a karantén­időszak alatt végre volt erre ideje. Azt tudtuk, hogy meg kell fordítanunk a tubát, de ha a „hátulja” van elöl, azzal a billentyűzet a tubás hasára kerül.

– Juhász Zoltán olyan billentyűt tervezett, amit ha lenyomunk, nem betolja a dugattyút, hanem éppen fordítva, fölfelé húzza, így pedig az ellentétes oldalon is lehet játszani, ráadásul úgy, hogy a technikán sem kell változtatni, mert ugyanolyan hosszúak a billentyű­utak. Ez tehát egy kiegészítő szerkezet, ami két perc alatt ráapplikálható a tubára, ami onnantól már twoba, és ami zenekarban és szólózásra is tökéletesen alkalmas. Gerhard Meinl egyébként, amikor megmutattuk neki az alkatrészt, azt kérdezte: hogy lehet az, hogy ez a megoldás még senkinek nem jutott az eszébe?

– Az alkatrész telepítéséhez csak egy hangszerjavító szakember és két imbuszkulcs kell. Az új billentyűrendszer miatt másképpen kell tartani a hangszert, amin így állva is lehet játszani. Jól látom a karmestert, a tölcsér nem takarja el az arcomat, a tuba a közönség felé irányul. Mindez nagyon sokat hozzátesz a játékhoz: amióta állva tudok játszani, jobb zenésznek érzem magam, mert jobban ki tudom fejezni magam – mesélte Szentpáli Roland.

SZA