Idegen szervvel és új élet reményével

Az örömét, hiszen aki ma már valamilyen új szervvel a testében élheti az életét, egyszersmind új életet is kapott, és a háláét, hiszen sokat köszönhetnek a szervdonoraiknak, orvosaiknak, ápolóiknak, és nem utolsósorban a családtagjaiknak.

Az egykori betegek ma egy évről évre bővülő, egymásnak erőt adó kis közösség tagjai, és különféle rendezvényeken adnak egymásnak randevút, ráirányítva a társadalom figyelmét a szervdonáció és transzplantáció fontosságára, eredményeire. Szervezetük, a Szervátültetettek ’”vitéz Váry Sándor” Egyesülete (SzvVSE) még csak másfél éve alakult, de meglehetősen aktív. Változatos, és legfőképpen hasznos programjaikon – egészségnap, közös főzés, faültetés vagy kirándulás – keresztül egyre összetartóbb társasággá kovácsolódnak. Vezetőjük, Szuhai Judit sokat tesz a csapatáért, amin belül bátorítást kaphatnak azok is, akik hasonló műtét előtt állnak. Mivel a Magyar Szervátültetettek Szövetsége nagy családjának is tagjai, sikerrel látják el a tagok érdekképviseletét, gyűjtik a szervátültetetteknek fontos ismereteket, gyakran visszasegítve őket a munka világába is. Ugyan egyiküknek sem könnyű az életvitel- és életmódváltás, de aki már átélte, jó tanáccsal szolgálhat másoknak. Sokuknak még aktív sportolásra is nyílik lehetőségük.

Ezen az Európai Donációs Nap tiszteletére szervezett estén is szívesen osztották meg egymással tapasztalataikat, s miközben folyt a terefere, egyen-ketten lapunknak is elmesélték a nem mindennapi történetüket.

A nyíregyházi Lomovceva Brigitta például a szembetűnő fiatalkora ellenére sem tartja a saját történetét különlegesnek. Mint mondja, a betegség sajnos nem válogat, mindegy fiatal vagy idős-e az illető. – Hét és fél éve annak, hogy dialízisre kellett járnom, borzalmas időszak volt, sok kínlódással járt. De szerencsére ennek már vége, március 5-én új vesét kaphattam. Az orvosok szerint születési rendellenesség vezetett ide, de a helyzetemet egy stresszes, sok munkával és tanulással járó, ráadásul hosszan elhúzódó megfázásos időszak is rontotta. Amikor megállt a vesém, egy rövid időre még újraindították, de már nem tisztított rendesen a véremet. Elkerülhetetlen volt a dialízis: hetente háromszor négy órákat feküdni egy géphez kötve nagyon nehéz volt. Egyébként nem kérdeztem, kinek a veséje van bennem, csak annyit tudok, fiatal volt. Örültem az új szervnek, jól vagyok, persze kilökésgátlókat és immunerősítőt szednem kell, és vigyáznom kell magamra – sorolta.

MJ