2020.09.05. 20:00
Hamarosan a győztesek közé tartozhatunk
Nem a munkanélküliséget finanszírozzák, hanem a harcot ellene, hangoztatta Szijjártó Péter.
Fotó: Dodó Ferenc
Szijjártó Péter szerdán még az egész napját Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében töltötte, másnap a Dongwha-csoport első európai gyárának nyitásán szólt a hazai beruházásösztönzésről, majd repülőgépre ült, és Vatikánváros felé vette az irányt. A külgazdasági és külügyminiszterrel lapunk Csengeren beszélgetett.
A lemaradással régóta küzdő térségünk számára miben látja a kitörési lehetőségeket?
Amikor a vállalatok a beruházások helyszíneit mérlegelik, az elsők között vizsgálják, vajon adottak-e a logisztikai feltételek, el lehet-e jutni gyorsan, biztonságosan az adott beruházás helyszínére. Ezért rendkívül fontosak az útépítések, a vasútfejlesztések. Ebben a térségben az M3-as autópálya továbbépítésével hatalmasat léptünk előre. Ugyanakkor nagy szükség van képzett, szorgalmas munkaerőre is, és itt ez is rendelkezésre áll. A kormány beruházásösztönzési politikájában is kiemelten figyelünk erre a térségre, ezért történhet meg, hogy amíg Nyugat-Magyarországon 25 százalék erejéig, itt 50 százalékban finanszírozunk beruházásokat, azaz a készpénztámogatás mértéke a beruházások felét is elérheti. Amikor a gazdasági védekezés jegyében a válság alatt úgy döntöttünk, hogy támogatni fogjuk a beruházásokat, és a munkanélküliség elleni harcot finanszírozzuk a munkanélküliség finanszírozása helyett, már akkor 37 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalat jelentkezett, és kötelezte el magát beruházások mellett. A cégek összesen 18 milliárd forintnyi igényt jelentettek be, amihez 9 milliárd forintnyi kormányzati támogatást kapnak, és ezzel 6400 munkahelyet védenek, védünk meg. Mindez azt mutatja, hogy az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően az önök megyéjében is életerőssé vált a gazdaság, tíz esztendő alatt húszról nyolc és fél százalékra csökkent a munkanélküliség, ugyanakkor az ipari termelés két és félszeresére nőtt.
Milyen eszközei vannak a külügyminisztériumnak a felzárkózásunk segítésére?
A külügyminisztériumhoz tartozik a beruházások ösztönzése, melynek jegyében az itt munkahelyteremtő beruházást végrehajtó, kapacitásbővítés mellett döntő vállalatok a beruházás értékéhez mért ötvenszázalékos pénzügyi támogatási csomagjában fejlesztési adókedvezményt és készpénztámogatást is kapnak. Nyilvánvalóan jobban szeretik, ha az 50 százalékon belül a legnagyobb arányt a készpénztámogatás képviseli. Hogy így lesz-e, az mindig az adott beruházás karakterétől, megtérülésétől függ egyébként. Mindemellett az Eximbank, amely szintén a külügyminisztériumhoz tartozik, a vállalatok számára kifejezetten kedvezményes kamatozású hiteleket biztosít, amiből javíthatóak a forgóeszközök és megvalósíthatók a beruházások. És ezzel nincs vége: azon vállalatok számára, amelyek exportpiacokat keresnek, külön pályázatot írtunk ki.
Ugye jól értjük, hogy ez a gazdaságélénkítő csomag, amit a kormány most nyitott, csak magyar vállalkozásoknak szól?
Magyarországon működő vállalatoknak szól: 806 vállalat kötelezte el magát beruházások mellett, ebből 620 tisztán magyar tulajdonosi háttérrel rendelkezik, ebből pedig világosan látszik, hogy ma már komoly erő van a hazai közepes és nagyvállalati szférában. Egy ilyen nehéz időszakban, amikor a világgazdaságból érkező hírek alapvetően leépítésekről, csődökről, elbocsátásokról szólnak, a magyar vállalkozások fejlesztenek, beruháznak.
Többször kijelentette, hogy a magyar külpolitika első számú feladata a magyar gazdasági érdekek érvényesítése. A protekcionista politika korábban a nyugati világ privilégiuma volt, mennyire megengedett Közép-Európa számára?
Politikai értelemben nem korrekt erről beszélni, de mindenki ezt csinálja. Állami finanszírozású eszközökkel minden ország támogatja a saját vállalatai külpiaci térnyerését. A legnagyobb és legerősebb nyugat-európai országok is költségvetési, állami forrásokkal erősítik a cégeik külföldi tevékenységét, sikerét. Amikor bennünket Nyugatról ezért bírálnak, meglehetősen képmutató módon, és kifejezetten piacféltésből teszik. A Nyugatot a magyarországi patrióta gazdaságpolitika egy nem kívánt verseny elé állítja, piacot szerezve tőlük. Mi pedig velük szemben, őket versenyre kényszerítve hozzuk helyzetbe a magyar vállalatokat. Minél erőteljesebbek ezek a külgazdasági stratégiánkat érintő kritikák, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy jó úton járunk, amit teszünk, az helyes, és ezt a politikát továbbra is erősítenünk kell.
Amikor a magyar gazdaság határon túli, egyre aktívabb szerepvállalásáról beszélünk, emögött komoly missziós szándék áll, de mit jelent ez Magyarország számára a bevétel oldaláról?
Mára a keleti országok gazdaságai rendkívüli módon megerősödtek. A világon végrehajtott összes beruházás 81 százalékát 2007-ben nyugati tőkéből finanszírozták, 18 százalékát pedig keletiből. Ma ez 58-40 százalékos arányban megfordult a keleti tőke javára. Ráadásul mostanra állt elő az a helyzet, hogy a keleti világ nemcsak létszámában nő a nyugati fölé, de a kelet–nyugati verseny a technológiai fejlettség szempontjából is minimum kiegyensúlyozottnak nevezhető. Egy olyan gazdaság számára, mint a mienk, amely a világ 10 legnyitottabb gazdasága között van, elementáris fontosságú, hogy a külpiacokon jelen legyünk, a magyarországi vállalatokat piaci pozíciókhoz és előnyökhöz juttassuk. Ahogy a nagy keleti társadalmakban a középosztályok mind jobban megerősödnek, úgy válik szofisztikáltabbá a kereslet, és támaszt mind magasabb igényeket.
Éppen ma reggel találkoztam egy érdekes szomáliai mondással, mely szerint a csendes, nyugodt vizek nem nevelnek ügyes hajósokat. A külügyminisztériumnak is gyakran kell viharos vizeken, ellenszélben tevékenykednie, gyakran hamis információkon alapuló vádakat visszautasítva. Emlékezetes marad a CNN-nek adott interjúja, a sztárriporter Christiane Amanpour arcát sokáig nem feledjük. Ön hogyan emlékszik vissza erre?
Nekünk, akik Magyarországot, a magyar nemzetet képviseljük, kötelességünk felhívni a figyelmet azokra a hazugságokra, amelyeket a liberális, nemzetközi mainstream média terjeszt rólunk. Eddig minden következmény nélkül hazudhattak Magyarországról, hiszen senki nem merte őket felelősségre vonni. A mi fegyverünk a hitelesség, amivel az ő hiteltelenségükre hívjuk fel a figyelmet. Ahogy az eddigiekben, úgy a jövőben is mindig fel fogom hívni a nemzetközi média figyelmét ezekre a hazugságokra. Egy dolgot pedig soha nem szabad elfelejteni, ha az ember interjút ad egy nagy nemzetközi médium újságírójának, ezt azzal az önbizalommal kell megtenni, hogy én úgyis sokkal többet tudok arról, amiről beszélni fogunk, mint a riporter. Én ebben az országban élek, magyar vagyok, neki pedig ez csupán egy 5-6 perces téma, amire nem is szánt ennél hosszabb felkészülési időt. Ezekbe a médiaküzdelmekbe bátran és erőteljesen bele kell állni.
Csakhogy a támadások sajnos továbbra sem szűntek meg, legutóbb ismét antiszemita jelzőt ragasztottak a nemzetre, ami miatt behívatta Németország budapesti nagykövetét. Meddig lehet ezt még diplomáciai eszközökkel kezelni?
Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a német kormányban van egy magyarellenes vonal. És ahhoz is hozzászoktunk, hogy ennek a vonalnak a fővezére a szociáldemokrata külügyi államtitkár. Emiatt sokszor már hajlamosak vagyunk a kritikáit elengedni a fülünk mellett, arra hivatkozva, hogy ilyet már gyakran hallottunk és fogunk is még hallani. Ám van egy vörös vonal, amit Michael Roth átlépett. Mégiscsak felháborító, ha valaki antiszemitizmussal vádolja az országunkat, a magyar embereket. A német nagykövet számára világossá tettük, hogy az ilyen vádakat eddig sem toleráltuk, és a jövőben sem fogjuk. A zsidó közösségek Magyarországon biztonságban érezhetik magukat, nem nálunk kell félniük, nem itt támadják meg őket a nyílt utcán vagy törnek be a lakásaikba. Nem kell állig felfegyverzett katonáknak őrizniük a kulturális fesztiváljaikat. Az sem véletlen, hogy a magyar kormány egy kimondottan jelentős pénzügyi támogatással járult hozzá a temető- és zsinagógafelújítási programhoz. Magyarországon nincsen olyan közösség, amely tagjainak félelemben kellene élniük, és erre büszkék lehetünk. A hamis vádakat pedig élből el kell utasítanunk, és minden ilyen esetben be fogjuk kérni az adott ország nagykövetét a külügyminisztériumba.
A szlovéniai Bledben, a nemrég megtartott stratégiai fórumon úgy fogalmazott: a következő esztendők Közép-Európa évei lehetnek. Aligha hagyják ezt szó nélkül az ellenérdekelt táborok, térségek.
Nézze! Egy teljesen új világrend születésének vagyunk a szemtanúi, amely nyilvánvalóan a Covid nélkül, gazdasági-politikai szempontok miatt is létrejött volna, de a világjárvány csak katalizálta a folyamatokat. Úgy vélem, ebben az új világrendben Közép-Európa a győztesek közé tartozhat, amihez persze a jövőben is sokat kell dolgoznunk. Ez az új világrend szerintem kiemeli a korábbi észszerű gazdaság- és migrációs politikánk jelentőségét. Egy alacsony adókra épülő, vállalkozásokat támogató gazdasági rendszert hoztunk létre, a szigorú migrációs politikánkkal pedig garantáltuk az ország biztonságát. A kettő kombinációja rendkívül fontos szerepet fog játszani az előttünk álló időszak világgazdasági versenyében. Szerintem ugyanis egy komoly globális verseny indul majd el a bezárt kapacitások újraelosztásáért, amely újranyitás aligha lesz automatikus. A vállalatoknak meg kell majd vizsgálniuk, hol tudnának hatékonyabban, olcsóbban termelni, hol találnak kedvezőbb működési körülményeket. Nekünk, magyaroknak ez óriási versenyelőnyt hozhat, nem véletlenül döntöttük meg a hazai beruházások rekordját évről évre az elmúlt hat esztendőben. Bátran állíthatjuk: a beruházási környezet nálunk a legversenyképesebb Európában.
Külügyminiszter úr munkabírását még a hazai ellenzék sem tagadja. Milyen feladatok várnak önre az elkövetkező időszakban?
Arra fogunk koncentrálni, hogy az említett új kapacitáselosztási világversenyben a lehető legtöbb beruházást, a legtöbb magas hozzáadott értékű munkahelyet hozzuk el Magyarországra. Emellett nyilvánvalóan arra is koncentrálnunk kell, hogy a világjárvány árnyékában Európában nehogy olyan döntések szülessenek, amelyek kinyitják a kontinenst az illegális migránsok előtt. Sajnos az Európai Unió intézményei Brüsszelben, de New Yorkban az ENSZ intézményei is folyamatosan azon munkálkodnak, hogy rejtve, titokban mégiscsak megnyissák az illegális migráció előtt a kontinenst. Ezt természetesen ezután sem fogjuk hagyni, ragaszkodva ahhoz, hogy Európa ne mondjon le a történelmi, vallási és kulturális örökségéről, ehelyett maradjon biztonságos hely. Nem véletlenül építettünk kerítést, és szolgálnak a déli határunk mentén rendőrök és katonák. Magyarországot meg fogjuk védeni, és tovább dolgozunk az ennek megfelelő politikai környezetért.
Matyasovszki József